Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

45 - Pete Boe

Másnap mindenki eltűnt, csak Tom maradt a saját apartmanjában; Edd visszatért a munkahelyére Matt pedig norvég nyelvvizsgára készül napközben. Tom az egyedüli, aki otthon foglalja le magát, mivel a gyömbér se otthon, hanem magán tanárnál tanul. Így az alkesz kedvére részegedhet le, meg foglalkozhat Susan-nal. Végülis mit csinálna egy olyan ember, aki jóformán nem is emlékszik majdnem hogy semmire? Jó, ez nem teljesen igaz. Pár napja kezdtek visszatérni az emlékei, de nem sok minden, csak valami halandzsák, amiket Tord mondott neki, de azt nem tudja, hogy miért és mi volt az előzménye.
Még egy kínos dolog, tényleg nem emlékszik rá, hogy Tord-dal kavartak, pedig ez már régi dolog köztük, visszavezethető akár 8. osztály végére is, csak nem igazán mondogatta el ezt mindenkinek. Később derülgettek ki a dolgok, olyan 10. körül. Bár erre azért nem emlékszik, mert ez egy olyan emlék, amit még Tord vett el tőle tizenegyedik végén, amikor volt egy csúnya szakításuk.
Csak Matt-tel mer erről beszélni, mert tudja, hogy ő nem hozná fel ezt a témát soha többé, és nem zargatná azzal, hogy turkáljanak az agyában. Edd tuti valami ehhez hasonló ötlettel elődöntő. Szóval Thomas az ágyán fekszik és letette maga mellé Susan-t és Tomee maci.
Egyszerűen csak úgy elzavart, nem akarta, hogy láb alatt legyek neki, vagy mi a fasz. Pedig nagyon úgy látszódott, hogy aggódik értem, ami azért nem hétköznapi. Az életével küzdött értem, hogy Tim ne bántson. És a végén én, a saját kezemmel, szúrtam át az unoka tesóm hasát és tüdejét. Még most is néha érzem az illatát a vérének, valószínűleg a démon DNS vagy mi miatt. Belebetegszem ha tovább kell ezekre visszaemlékeznem. Bárcsak lenne még valami ezelőtt.
De könyörgése nem talál semmilyen Urat vagy Istent, istenséget. Üres gondolatok maradnak csak az élet számára. Előveszi a telefonját, amit Ellie-től kapott búcsú ajándékként. Kissé fura, de egynek megteszi. A galériájában kezd el kutakodni, majd leteszi maga elé a készüléket és kezébe veszi a gitárját. A Glass Animals-tól kezdi játszani a Pork Soda-t. Pár akkordot rosszul fog le, de kijavítja és lassan játssza. Nincs hangzavar, ami megzavarná és elér már majdnem a végéhez, amikor jön ez a rész: Why don't I say it then, I want you all the time. Abbahagyja és az ablakához megy. Jól körül néz és egy ismerőst lát meg az előző estéről közelíteni ahhoz a tömbhöz, ahol lakik ő is. Nem tudja, hogy mégis mit tegyen, de végül így, póló és zokni nélkül lerohan a lépcsőházon keresztül, de amikor az utolsó lépcsőfordulóhoz ér, akkor a szíve kihagy egyet és megáll egyhelyben.

Miért is kezdtem el futni? Lehet, hogy máshová jött. De buta vagy, hiszen nincs is itt más ismerőse. Ezzel az üvegajtóhoz megy és kinyitja az ajtót.
-Szia Pete!-egy rózsaszín hajú alak áll előtte, akin fehér, nagy bundás kabátja, kék, kötött sálja és fehér kesztyűje van.-Hogy mennek a dolgok? Tegnap nem köszöntem, sajnálom.-mondhatná kissé hihetőbben is.
-Szia Tomy!-éles és zavaró hangja van és a férfi nyakába borul és szétpuszilgatja a fejét, majd Tom ellöki magától és játékosan rámosolyog.
-Oké, elég volt, mert szétszeded a hajam.-közben a becses fején csücsülő barna selymet megigazítja.
-Ne légy ilyen, hiszem már nem láttalak...hát jó pár éve. Picit nőttél, már nálam is magasabb vagy, pedig az én családomban mindenki magas volt.
-Nem kell most erről beszélnünk. Jaj, milyen udvariatlan vagyok, gyere be! Itt kint megfagysz.-ezzel beengedi a lépcsőházba és előre megy, hogy vendége ne tévedjen el.-Amúgy honnan tudtad, hogy itt vagyok?
-Kérdezgettem a város lakóit, hogy hol lehetsz. Végül a bárban a pultos tudta megadni az elérhetőségedet.
-Oooo, szóval stalkoltál.
-Olyan vagy, mint akkor, semmit sem változtál.-Pete a jobb kezét a szájához emeli és halkan kuncog, amire Tom, csak megforgatja a nem létező szemeit.
-Azért, mert amnéziám van, de azt mondta az orvos, hogy vissza fognak jönni az emlékeim lassan, csak fejlesztenem kell a memóriám. Ezért tanulok új dalokat és próbálom őket lejátszani később.-közben teljesen komor az arca és semmilyen mimikát nem mutat, a szája is csak résnyire van kinyitva, úgy mondja ezt.
-Sajnálom, nem tudtam.
-Ugyan.-felértek az emeletre és elmennek Tom ajtajáig, ahol megtorpan a bowling fejű.-Tudom nem újdonság, de hatalmas káosz van még...-az alak nem várja meg míg bejezi a mondandót és beengedi magát a kilincs segítségével. A szőnyegen Smirnoffos üvegek és különböző ruha darabok szétdobálva. Az égés nyoma is még látszik meg az a régi kanapé. Vajon ki lesz cserélve valaha?-Ez tényleg káosz, még tőled is. Mi ez?-Petra egy kisebb polc felé halad, ahol yaoi mangák vannak. Még a kabátja és a cipője is rajta marad.
-Ezek? Nem merek hozzájuk nyúlni, mert úgy néznek ki, mint a komi szex képregényei.-közben beleborzong csak a tudatba is, hogy lehetségesen tényleg itt élt Tord vele. Vajon hogy bírták ki egymást, mert Edd-nek egyszerűen nem lehet igaza azzal a dologgal kapcsolatban.
-Szóval az amnézia miatt nem emlékszel ezekre?-közben lapozgatja az egyiket, amiből egy könyvjelző esik ki.-Ezt olvastad.
-Add ide, hadd nézem meg.-ahogy Tom a kezébe veszi a mangát eszébe jut, amikor elmentek a könyves boltba. Persze csak képfoszlányok jelennek meg a fejében és visszateszi a szépirodalmat a helyére.
-Mi az?
-Semmi különös, csak kicsit hasogat a fejem.-lehajol és elkezdi felszedegetni a földről az üvegeket, néhányban még van egy-két korty. Majd kimegy velük a konyhába és kidobja őket a szelektívbe. Aztán odamegy a hűtöhöz és kivesz egy flakon vizet és ráhúz, szinte egyből elmúlik a fejfájdalma, ami lehet csak egybeesés, de kellemes megszabadulás. Amikor visszamegy, Pete pont úgy áll, hogy Tom hátát látja meg, amin hatalmas vágásnyomok vállnak láthatóvá.
-Thomas! Mégis mi a fenét műveltél a hátaddal?-Pete feje majd vörös a dühtől és azonnal odatrappol, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a frissnek látszódó sérüléseket.
-Ahhgrrr.-a félpucér morog.-Éjjel a bárban voltam még és verekedtem. Ott szereztem, de elmúlik.
-Butaság, ezt azonnal fertőtleníteni kell.-az alak felkapja a földről egyik üveget, amiben még van egy kis alkohol és elővesz egy tiszta papírzsebkendőt a nadrág zsebéből. A nadrágja amúgy rózsaszín, ami rövid és a pólója kék. A maradékot ráborítja a zsepire és berángatja Tom-ot a hálószobába, de az ajtót nyitva hagyja. Lefekteti hasra a sebesültet és letolja róla a nadrágot is kicsit, hogy jobban hozzáférjen a vágásokhoz. Ahogy hozzá ér az egyikhez a 'fertőtlenítő' Tom sziszegni kezd, pedig nem is egy kígyó.
Egy idő múlva a csend kissé kínossá válik, így a brit kezdeményez beszélgetést.
-Szóval Pete, mi? Esetleg valami más is változott, vagy csak a neved, mert a hangodon nem hallom a "T"-t.
-Jelenleg női és semleges megnevezéseket használok csak, de kitudja. Tudod jól, hogy már régen is voltak különös dolgaim!
-És pont ezért kérdeztem, hogy ne legyek túl bunkó. Ismersz.
-Túl jól, Thomas. Túl jól.-közben befejezte a sebek lekezelését és leszál a házigazdáról, de az ágyon marad.
Ahogy Tom felül és szembe néz Pete-tel, egy látomása, vagy az is lehet emléke jön elő. Éppen Tord van előtte és valamiről igen beszél, ő meg csak mosolyog. Túl sokáig ez nem tart, mert Pete lassan leveszi a kabátját, mire a brit felfigyel. Olyan lassan történik, hogy van ideje a lassan kibukkanó vállakat jól megnéznie. Még mindig jó erősek, bár ha annyit edzene valaki, mint a norvég nő, akkor lehet annak is ilyen széles vállai lennének. De félreértés neessék: Pete igenis kecses, csak éppen nem törékeny. Mintha egy belső ösztön lenne Tom-ban, felemeli ajkaihoz a vendég egyik kezét és megcsókolja azt.
-Tooom, mégis mit művelsz?
-Én? Csak udvarlok egy helyes embernek, mert te minek gondolod?
-Tooom.-az "o" hangon nevet és másik kezével eltakarja vörösödő arcát.-Inkább vegyél fel valamit, mielőtt megfázol.
És Tom hallgat rá. Végülis sok dolog ma nem történhet köztük, csak most találkoztak azóta, hogy Tom ott hagyta a cirkuszt. Mert nehogy összekavarodjanak itt a szálak! Tom és Pete még jóval azelőtt szakítottak, hogy megtörtént volna a balesett.
Miután felvesz egy tisztának vélt pulcsit, Tom visszaül az ágyra és tovább beszélgetnek még a délelőtt folyamán, majd megígérteti Pete-tel, hogy jöjjön el még a napokban párszor.

~Oké, lebuktam. Valamit még kitudok csikarni magamból, de ez nem elég. Ellie vagyok, még jövök még, ciao.~

(2023. Dec. 28.)