Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

7 - Titkok és hazugságok

~Igen, ez egy nem létező fejezet az eredetiben, szóval "huhúú". Also, mivel már tudom, hogy mit akarok a sztoritól, kissé jobban kifejtettem a fiúk közti dinamikát és volt kapcsolatokat. Igen, aki olvasta az eredetit, az most gondolhatja, mire gondolok. Aki nem, annak meglepetés lesz? Szerintem.~

Június elseje. Azért különleges ez a nap, mert kedvenc vörhenyesünk születés napja ma van. Úgy ám! Ez a nap csakis róla szól. Persze, a reggel nem indulhat tökéletesen, hiszen pár apartmannal arrébb Tom és Tord ismét vitatkoznak. Nem kiabálnak, inkább csak emelt hangon beszélnek.
Ez azért történt, mert Tord elvesztette a hangerősségét, és kicsit erősebbet szólt vissza Tom-nak, aki egyből személyes sértésnek vette, és ő is felemelte a hangját. Ilyen egyszerű.
-De miért kell tenned bele gombát? Teljesen elrontod a textúrát!
-Felnőtt vagy! És majd úgy is kikerülöd!
-Az extra erőfeszítés!
-Legközelebb majd magadra főzöl akkor, te púp!
-DE A TE FŐSZTÖD JOBB! HÜLYE TOM!-Tord idegesen kitrappol a konyhából a nappaliba, és lehuppan „saját" kanapéjára, ami hiába Tom-é, ő többet használja, szóval az övé. És nem is lakótársára mérges, hanem a gombákra. Kinézetre bírja őket. Esztétikus? de még mennyire, főleg egy kertben, vagy erdőkben. De egyszerűen az állaga, és a tény, hogy nem lehet besorolni se állatnak, vagy növénynek, kikészíti a vezért. Hasonló a helyzet a paradicsommal is, pár pástétomként, ízesítve, ízesítőként használva megeszi. Tom ízlése kajákban jó, de vannak ezek a törés pontok, amik mindig gondot okoztak. Ezért készített legtöbbszőr Edd vagy Tord kajákat, mert ők nem tesznek bele semmi furát soha. Bár a zöld pulcsis sose mondaná el, igazából csak azért nem teszi, hogy Tord-nak ne kelljen külön készíteni.
Tom kopog a kávézó asztalon halkan, hogy ne ijessze meg, de kizökkentse riválisát a világából kicsit.
-Van maradék kínai a hűtőben. Ha gondolod a tiéd lehet. Úgy is már 3 napja áll bent. Ne én kapjak gyomorrontást.-Tord csak bólint, fel sem nézne a padlóról, és az alkesz inkább úgy dönt, hogy hagyja tovább. Nincs szüksége egy újabb veszekedésre.
-Hé! Mikor készültök el? Mert hallom, már elemetekben vagytok.-Matt egy halk kopogás után ront be Tom lakására, akit kissé se zavar, de tényleg.
-Egy fél óra, és megvagyunk. Vagy lehet inkább 40 perc.-Tom kiabál ki a konyhából és közben Tord egyszerűen csak felkel, odamegy egy kisebb fiókos szekrényhez, kivesz kisebb keresgélés után néhány ruhát, és gondosan a szekrény tetejére teszi.
-Az szuper. Szerintem nekünk is csak ennyi kell. Hé, akartok együtt enni?
-Nekem oké. Edd-nél?
-Igen. Tord?-Matt néz kérdően a vörös pulcsisra aki a hűtő felé megy éppen, és mintha a gyömbér hangja kivonná a transzból, amiben volt még egy pillanata.
-Ó, persze! Csak megyek a kajámért, bebaszom a mikróba, és megyek.
-Szuper.
A fiúk már csak egy ajtócsapódást hallanak a konyhában. Tom éppen a lábasból meri ki a bolognai-ját, mikor félszemmel ránéz Tord-ra, aki a hűtőben keresi vagy a kínait, vagy magát. Ki tudja?
-Hé, bocsi hogy elkezdtem kiabálni. Néha elfelejtem, hogy-
-Hogy más vagyok? Hogy 29 évesen is sokszor úgy viselkedek, mint egy „gyerek"? Mert ja, eléggé érzékelem az életem minden napján, nem kell az orrom alá dörgölni. Esküszöm, a legrosszabb reprezentáció lennék, ha egy film karakter lennék: egy flamboyant transzférfi, aki ráadásul autista, és dühkezelési gondjai vannak, és eléggé egotisztikus magatartása.-dühösen becsapja a hűtő ajtaját miután kivette a kaját, és ahogy észre veszi, hogy csak magát igazolja vissza, elmorogja magát, amitől még idegesebb lesz.
-Ugyan, én meg a tipikus queer vagyok, akinek még sose volt kapcsolata férfival, és ráadásul apátlan és a hitét is elhagyta.
Tord valamiért úgy érzi, hogy kicsit kuncognia kell azon, amit szobatársa valószínűleg vigasztalásnak szánt.
-Ne felejtsd el a vallási bűntudatot se. És azt, hogy emo is voltál.
-Basszameg, pedig már majdnem elfelejtettem azt a szörnyű frizurát, meg a göndör tincseket.-Tom nevetve reagál arra, amit elméleti riválisa mondott, de kezdenek úgy viselkedni, mint gyerek kori ismerősök, barátok, pedig egy hete se élnek együtt jóformán.
-Szerintem jól állt...-Tord megáll hirtelen, ahogy beteszi a mikróba a tésztát és a kínos csendben csak a búgást lehet hallani pár másodpercig. Végül Tom szeretné megtörni a csendet, de nem találja a szavakat.
-Én... a hajam...-zavarodottan keveri a bolognai-t egy villával, hogy kissé hűljön.-Szerintem jól állt neked a rövid haj, amikor levágattad a 4.-es osztálybálra. És a csokornyakkendő is.
-Igen, a hirtelen pánik 2 órával a bál előtt csak azt tudta szülni-
-Tord, helyes vagy, oké?! Na, ne idegesíts fel.-Tom kiviharzik a lakásából pár hosszabb lépéssel, és magára hagyja lakótársát.
Mi? De... akkor miért mondta azokat a dolgokat? Miért mondta...
-Ó. Vallási bűntudat. Értem.-hirtelen a legnagyobb balféknek, de a legszerencsésebb embernek is érzi magát Tord Fireson. A világ mintha kifordult volna magából és hirtelen semminek sincs értelme, mégis minden világos. Ha tehetné öklendezne az új érzések miatt, de hiányzik belőle a valami, így inkább úgy dönt, hogy a gondolkodást hagyja másnapokra, és csatlakozik a barátaihoz az ebédre, hogy minél hamarabb és pontosabban odaérjenek a szalonba.