Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

11 - Igazság

Jeg elsker deg. Szeretném tudni, hogy mit jelent ez. Eddig ezt csak egyszer mondta nekem, mióta visszajött. Viszont van egy élénk emlékem róla, hogy egyszer, még amikor a házban értünk akkor mondta. Valamiért nagyon ideges lett és elkezdett norvégul beszélni, a végé felém fordul és csak ezt a 3 szót mondta. Szeretném tudni az igazságot, de a norvég úgyse mondana nekem semmit. Olyan mintha nem bízna bennem eléggé, de miért? Mármint eléggé megbízik bennem, hogy... a tűzeset éjszakája jelenik meg Tom fejében, és egy hatalmasat kell nyelnie, nehogy megfulladjon a saját érzelmeiben.
Tom gondolat menetét egy ajtó kopogás zavarja meg és Tord lép be, még mielőtt Tom válaszolhatott volna neki. A béna táblája előtte volt, de már nincs ideje eldugni, így összegyűri és eldobja a kuka felé. Tord már a repülő papírgalacsint nem látja, vagy lehet nem érdekli eléggé.
-Bejöttem, remélem nem baj. Végülis én is itt lakom.-az ajtófélfát a jobb kezével fogja és onnan tartja magát, miközben dölöngél.
-Nem probléma.-Tom teljesen nyugodtan hátradől az ágyán és az ajtón keresztül nézi a komit.-Mi az?-igyekszik teljesen higgadtan kérdezni, és egész jól megy neki. Még.
-Tudod, az én részem a nappalid, de te a szobádban vagy.-Tord megáll a szoba ajtajánál és körül néz.-Nem szeretnék csak úgy betoltakodni.
-Ja, értem. Gyere beljebb, hiszen már úgyis voltál bent.-Tom kissé elpirul, ahogy visszaidézi az emléket. Ahogy fogta az oldalamat, és nézett a szemeimbe. Az illata. A finom tapintása, és ahogy szavak nélkül is teljesen jól kifejezte magát. Vajon mit kéne tennem, hogy mégegyszer úgy lássam? Vagy láthatnám annál kiszolgáltatottabban is? Vajon megengedné? Istenem, fogadni merek, hogy van még rengeteg dolog, amit nem mutatott meg. Markol bele a lepedőjébe, ahogy méri az előtte lévőt.
-Hé Tom. TOM!-Tord rázza a kék felsőst, aki feleszmél.-Mégis mi az?
-Semmi!-elpirul, de nem bír a komi szorításából szabadulni. Az a fránya robot kéz, ami erősebb és menőbb, mint egy emberi kéz.
-Ahhoz képest már több mint 1 perce nem szóltál semmit. Ha van bármi, akkor mondd el.
-Tényleg semmi különös.-Tom vesz pár mélyebb levegőt és a vörössége is elmúlik. Csak most veszi észre, hogy Tord az ölében van, és csak egy apró lökés kéne neki, hogy teljesen egymásnak legyenek simulva.Vajon hol kéne érintenem, hogy beadja a derekát? Vagy próbálkoznom se kéne? Észre se veszi, ahogy a kommunista kezébe veszi a jobb kézfejét, majd egy apró kézcsókot ad rá. Tom vörössége egy pillanat múlva újra előjön és csak annyi tud tenni, hogy Tord felé dől, de ő meg visszatolja magától és tekintete kisimul.
-Bocs, ha nehéz vagyok, tudod, az izom.
-Ugyan, lehet izmos vagy, de én meg hozzászoktam, hogy majdnem mindenki nagyobb nálam. És amúgy is, nem bánom, hogy az ölemben vagy.
Tord elneveti magát és egy kisebb könnycsepp is megjelenik a szemében, amit a robot kezével töröl le. De aztán megérzi a sebeit és végig simítja arca érdes felét.
-Tudod kicsi alkoholista-ami tényleg igaz, hiszen Tord egy fél fejjel magasabb-te... voltál az első ember, aki nem bánt velem jobban, csak azért, mert más vagyok. Mindig azt tetted, amit akartál és kellett velem. Mindeközben mégis tiszteletben tartottál. Talán ezért is annyira fura, hogy-
Véletlen Tom visszahúzza magához Tord-ot, nem is figyelve önmagára, a testére, csak a szívverésére.
-Mindig is ilyen jó volt az illatod? És miért érzem magam ennyire biztonságban? Semmi értelme az egésznek, hiszen még egy pár hete majdnem megöltél. Most meg itt vagy a karjaimban. Miért akartál minket megölni?-nem bírja magát tartani, így rádönti homlokát Tord bal vállára és inkább úgy dönt, hogy figyel a helyes levegővételre.
-Tényleg akarod tudni rólam az igazságot?-ez a szó olyan érzést keltett Tom-ban amit akkor érez az ember, ha bízik valakiben. Reménnyel telt el szíve, de annyival, hogy az az egész világnak elég lenne.
-Igen-Tom bármilyen gondolkodás nélkül válaszolt.
-Előre szólok, hogy kicsit sokkoló lehet.-felnéz a kommunista szemeibe Thomas, és igyekszik komoly maradni egész végig, nem tenni semmi hirtelent.
-Az igazság az, hogy katona vagyok. Pontosabban egy bizonyos Vörös Sereg vezére.-Tom megtörten lehajtja a fejét és teljesen kiszáll belőle az erő. Simán gondolhattam volna ezt. De ez még mindig nem arra válasz, amire szeretnék.
-Kicsit meglepődtem, de nem eléggé. Túl kiszámítható vagy.-Tord elneveti magát, ami átalakul egy gonoszabb nevetésbe. Jobb kezével megfogja barátja állát, a balt pedig kényelmesen ráhelyezi a formás oldalára.
-Akkor ez kiszámítható?-minden figyelmeztetés nélkül ráharap Tom ajkaira finoman, és keresztben neki dőlnek az ágynak. Az idősebbik megfogja a norvég oldalait és lassan, de magabiztosan simogatni kezdi, mire a másik halkan nyög egyet.-Jeg elsker deg. Jeg elsker deg så mye. Jeg vil være tispen din. Jeg vil at du skal gjøre meg til din. Få meg til å skrike.
-Még mindig a falra tudok mászni, hogy nem értek egy kukkot sem belőled.
-Csak csináljunk valamit, mert mindjárt megőrülök.-mondja, miközben kiegyenesedik és Tom ölében ül. De itt nem áll meg, mert megfogja pólójának alját, és nem annyira lassan veszi le, de mégis egy kicsit igen, és nem is azért, hogy bármit felébresszen Tom-ban, hanem csak tényleg szüksége volt már egy kis nyújtózkodásra. Teljesen beállt a dereka. Viszont meglátva a lila foltokat, végre realizálni tudja a fekete szemű, hogy mégis milyen foltokat hagyott rajta utóbbi alkalomnál. Valahol szeretné még ámulni munkáját, mégis egy másodpercre bevillan neki Paul tekintete és a szíve egy pillanatra kihagy. Viszont ahogy Tord mozgatja a testét, hogy lekerüljön végre róla a felső, kissé váratlan reakciót vált ki Tom-ból.
-Ah, doll, ha mégjobban...
-Tessék?
Mind kettejüket hirtelen megzavarja valami külső hang a nappaliból „Fiúk? A szobában vagytok?" és azt sem tudják mit tegyenek. Tord kissé ügyetlenül leszál Tom-ról, aki csak halkan morog egyet és gyorsan odadobja a fekete pólót. Leül az ágya szélére és igyekszik minél kényelmesebb pozíciót találni, de nem bír. Tord megtámasztja magát az íróasztalnál, ami az ajtó mellett van, és pont ekkor nyit be Matt és Edd.
-Ó, itt vagytok. Gondoltuk megnézünk egy filmet. Patryk-éknak már szóltunk. Ők is átjönnek. Ha időben érkeztek még szavazhattok is.
-Köszi Edd, még valamit át kell beszélnünk, aztán átmegyünk.
Ezzel ott lett hagyva a szobában a két férfi, akik inkább nem mondva semmit csatlakoztak a többiekhez pár perc múlva.

~Szerintem egy pár fejezeten keresztül folyamatosan a bocsánatotokért fogok esedezni, mert nem ezt akartam. Nem ez volt a terv. Egyszerűen... nem értem, oké? De szerintem megyek enni, az üres has miatt nem megy a gondolkodás.

(2023. máj. 10.)