Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

41 - Beépülés

Betty hatalmas fejfájással kell reggel. Ezen az erős Napsugarak sem segítenek, de szerencsére madarak nincsenek. Mondjuk elég fura is lenne egy vagy két madár egy csatatér kellős közepén.
Túl korán van még. Fejét megmozgatja, majd körbe néz a szobában. Ja, hogy ez nem is a bázison lévő szobája, hanem egy sátor. Egy sátor ami a Vörös Seregé, egyszóval küldetésen van, de milyenen is? Gondolkodását egy kedves mosoly zavarja meg, ami egy hölgytől jön, akinek barna haja, zöld szeme és szószerint narancssárga bőre van. Ez annyira nem ritka látvány, főleg brit területeken, meg Utah-ban, de Betty nem erről a helyről való, így egy kicsit meglepődik, de nem ad hangot ennek.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?
-Meg vagyok. Meg van. Az egyik védencemet kell likvidálnom. -halkan morogni kezd és nehezen kikell az ágyból. Várj, miért én vagyok az ágyban? Látszik rajta, hogy értetlenül néz az ágyra és magaelé, így a nő kisegíti.
-Este kicsit elfáradtunk a beszélgetésünk közben és bealudtál. Egyből rám dőltél, észre se vetted. Így, mivel túl nehéz voltál nekem, azért már idős vagyok hogy ekkora gyerekeket emelgessek, és nem ébredtél fel semmire, elhelyeztelek egy kényelmes testtartásban és én meg a pót ágyon aludtam.
-Sajnálom hölgyem. Basszus, olyan mintha a fejemben olvasna. Vajon tényleg tud, és ez valami Színember dolog, vagy túl jó empata. Vagy lehet ennyire egyértelmű mégis csak a testbeszédem.
-Nem probléma.
Kint a legtöbb katona a reggeli tornán vesz részt vagy a menetelésen. A hölgyen valami egyenruha féle van, bár nem katonai, Betty-n meg egy sima civil öltözet, amit kölcsön kapott; fekete cipzáros pulóver, egy kissé világosabb kék felső, sötét kék farmer nadrág és a saját fekete cipője. Mint este, most is megbámulják, talán mert senki más nem hord ilyen sötét cuccokat. Félnek tőle, amit érezz mindkét nő.
-Menjünk reggelizni, még csak fél 7 múlott. Valószínűleg Tord is ott van.-elindulnak egymás mellett és elhaladnak a sátrak között.
-Miért tegezed Tord-ot? Van valami oka?-persze tudja jól, hogy az az alak nem Tord, és tudja a rendes nevét, hogy mikor él, mikor hal, honnan jött, de udvarias, és amúgy is így könnyebb lesz beilleszkednie ide. Hallotta a történeteket, hogy sokan dezertáltak a Fekete Seregből, és ha ez már ennyire "divatos", pont ő miért ne tehetné meg.-Mert gondolom te nem katona vagy, vagy tiszt.
-Gondolom annyit elmondhatok, hogy én vagyok az egyik legrégebbi alkalmazottja. Egy egyszerű árus, de igen fiatal voltam, mikor szembe néztem a halállal, és nem ijeszt meg már.-szemében egy pillanatra, mintha maga a gonosz nézett volna vissza Betty-re, de látott már ő is szörnyűt, hogy nem hátrál meg.
-És nincs családod? Vagy valaki, aki aggódik érted?-Betty a bal kezét az állához emeli és szemeit kicsit összecsukja közben egy érdeklődő mosoly kerül sápadt arcára. Nagy kékes íriszei így is jól kilátszódnak szemhélyai alól.
-De vannak, van egy bátyám, meg a sógorom, meg természetesen a férjem 3 gyerekkel. Mind tudtuk, hogy amikor eljöttem Norvégiába, ritkán járok majd haza.-közben elhaladnak még egy osztag mellett, akik egy igen kemény, és karcos hangú ember hangjára teszik a dolgukat.-Pont a háború előtt látogattam meg őket.
-Értem. És Tom-mal milyen a kapcsolatod?
-Róla nem tudok sokat, kém.-a levegő megfagy, de aztán az idősebbik elneveti magát és megveregeti finoman Betty hátát.-Ugyan, ha készülnél is valamire, nem menne. Azonnal lerohanna téged ezer meg ezer katona. Visszatérve Tom-ra; megértem, hogy kérdezel róla. Akiket érdekel a Vörös Vezér, az általában szemben találja magát a Belső Körrel is.
Mennek tovább abban a reményben, hogy hamarosan odaérnek az étkező sátorhoz. Már több perce mennek, de valószínűleg ez a hölgy, akinek a nevét még mindig nem tudjuk, nem a belső táborban tartózkodik.
Utoljára...már nem is tudom, hogy mikor nevettem ilyen jót. Talán még Elisa-val. Ahogy a sötét ruhás így kalandozik a gondolataiban észre se veszi, hogy elérkeztek az étkező sátorig.
-Menjünk be.-a barna hajú a zsebeibe dugja a kezeit és fejével int a bejárat felé. Ahogy beérjek nem igazán látnak sok mindenkit, csak a fontosabb tisztek esznek. Végülis, a katonák kint gyakorlatoznak, szóval fura is lenne, ha itt lennének. Egy pár asztallal arrébb, pedig látható a tegnapi csapat is egy plusz orvossal feltöltve. A lányok leülnek az üres helyekre és egy eléggé kínos beszélgetés közepébe csöppennek.
-Hogy mit csináltál?!-a holland két kezével rácsap az asztalra és feláll a székéről. Tord vörös arccal a tányérjába néz és a késével elkezdi szúrkálni a pirítósát.
-Már mondtam, az egyik pillanatban még Ellie-vel beszéltem, aztán...
Betty felnéz és szemei kikerekednek. Ellie? Ki az az Ellie? Vagy...
Tord arrébb tollja a tányérját és fejét az asztalba veri, de ettől még jól hallatszódik, amit mond.-És a többit nem tudom, mintha valaki kitörölte volna az emlékeim.
A két nőnek teljesen lefagy az arca és elsötétűl tekintetük, bár két különbözőok végett. Amíg az árus megijed, hogy lehet egészen eddig volt egy belső embere a Fekete Seregnek, addig Betty felismeri, hogy ez pedig a Zéró Zóna ereje lehet csak, ami egy dolgot jelent: Ellie az Ella, vagy valami ilyesmi.
Levi felnevet és összegörnyed.
-Ugyan, Ellie ártalmatlan, én kezeskedtem felőle. Ő egyszerűen csak olyan mint a kém.-a sötétruhásra mutat, aki eléggé elakar süllyedni, de nem teheti, meg kell tartania azt a csepp tiszteletet, amit megkapott.-Nem evilági.
-Ezzel azt mondod, hogy nem ember, hanem más.-Patryk, miközben egy jókora szendvicset torkoz le és iszik rá gyorsan egy kávét, kérdezi a két folyamat közben.-És hogy megbűvölte a Kis Vezért.-persze azért mondja ezt és így, hogy méginkább kínos helyzetbe hozza a doppelgängert.
-Szerintem ezen nem kéne gúnyolódnia Patryk.-hírtelen a plusz orvos szólal fel, aki Levi mellett ül, és nyugodtan eszi a rántottáját, mintha nem egy háború  lenne éppen a sátron kívül. Mindenki elhallgat és enni kezd.-Bár az is igaz, hogy én a képzésem végett tuti nem estem volna bele egyértelmű csapdába.-és miközben ezt kimondja a villájával belebök a rántottájába és bekapja. Vic, mert hát mindenki tudja, hogy eddig se Tord volt itt, felnéz és értetlen fejet vág.-És kitudja, hogy mit felejtettél el. Lehet jobb is, egy Zéró Zónással nem akarsz te semmit, számukra mi hangyák vagyunk, akikkel kedvük szerint játszathat.
-Hogy mégis mi van? Azt akarja nekem mindenki mondani, hogy talán nem vagyok elég jó vezér helyettes?-Vic feláll a helyéről és Levi mögé megy, ezért mégse a dokinőt folytogassa meg evés közben.-MÉGIS MEDDIG SZERETTED VOLNA TITKOLNI EZT MÉG?!-közben az arcát ráncigálja kétoldalra és így üvöltözik vele. A többiek csak nevetnek, még Betty is elmosolyodik.
Miután befejezték a jelenetet mindenki visszaült a rendes helyére és a Kis Vezér meg a doki egymásra se néz. Természetesen Levi az arcát meg a nyakát simogatja, ami jó vörös a csípésektől, főleg a jobb oldal, amit Vic a vaskesztyűs kezével markolászott.

~Azért még egy fejezetet megszerkeztettem, de ember, nagyon unom a tabomat. De jó hír! Egy féléven belül új laptopot kapok, ami remélem erősebb lesz minden tekintetben. Ellie vagyok, még találkozunk.~

(Nov.28.)