39 - 2097. március 6.

2 0 0
                                    

Ahogy kiesnek egy idő kapun keresztül egy ismeretlen helyre - először Tom a szörny formájában, majd rá a többiek - először a bagázs kissé összezavarodik, főleg amikor Tord és Marcus nem jelenik meg, és a kapu is bezárul a fejük fölött.
-Oké, akkor most van vége az egésznek, itt ragadtunk a franc tudja hol és nincs semmink!-Ellie kissé ki van akadva, és belerúg a föld porába mérgében.
-Én menni inni.-Tom mondja, még mindig szörny formában, de ahogy befejezi, át is vált emberibe, hogy elővehesse flaskáját zsebéből.
Edd és Matt pedig ráülnek a farönkre, amit először az őrjöngő fiatal teljesen tudomásul se vett, de lassan mintha beugrana neki valami. El is kezd mormogni magában, gondolkodni, teljesen kihagyva a többieket. Közben Tom visszatér rövid 10 méteres sétájából és leül a többiek mellé. Mi mást csinálnának? Egy teljesen ismeretlen helyen vannak mind és csak akkor menekülhetnének meg, ha valami csoda folytán Marcus és Tord megtalálják őket, de ennek igen kevés esélye van.
-Srácok! Rájöttem!
Csak néznek rá és várják a továbbiakat.
-Ismerem ezt a helyet. Ez Mantova! Tom...-szinte erővel markolja meg a férfi kezét, aki kissé meg is lepődik-, amerre elmentél, az a nagy tölgyfa, azt még ők ültették, és ha tovább mennénk nyugat felé...-kezével erősen artikulál-itt a földúton, arra lenne a Vargas rezidencia és a másik irányba meg a város! Ott tuti tudnak segíteni!-örömében ugrálni kezd és ujjongani.
-Biztos, hogy nem csak megártott az időutazás?-Tom kérdőre vonja, hogy tutira biztos e Ellie mindabban, amit lenyomott nekik, de a siheder eléggé magára veszi és még az arca is eltorzul már csak a feltételezésre, hogy megőrült.
-Tom, azért az igaz, hogy könnyebb lenne valahova beülni, vagy ilyesmi.
-Ó, beülni csak akkor, ha valakinek van eurója.-Ellie helyesbít, de már nyúl is a zsebébe.-De ne aggódjatok, szerintem nálam van elég "kólára meg krumplira". Ügye érthető volt, hogy...
-Igen.-Matt kedvesen fogja meg a fiatal vállát, aki ökölpumpát nyom örömében.

Ahogy haladnak a város felé, úgy Tom-nak is be kell vallania, hogy Ellie vagy tényleg járt már itt, vagy pedig a bolondulás természetfeletti erőkkel ruház fel, de végülis ki tudja, ez egy Eddsworld fanfiction, nem egy teológiai esszé, amit lehet kéne írnom ahelyett, hogy ilyen hülyeségekkel töltöm az időt.
Na de visszatérve a lényegre!
A város határában már biztos volt, hogy Ellie ismeri a helyet, mert egyből olyan magabiztos lett a kiállása, ahogy még nem látták eddig, pedig azért a katonaságban elkél egy kis egészséges ego. Amint elkezdte bemutatni a különböző utcákat és tereket, szinte olyan érzés lett úrrá a többiek közt, mintha egy idegen vezetésen vennének részt. És ha már ilyen az érzés, miért ne lehetne tényleg az? Hiszen ők komplett idióták ahhoz is, hogy egy normális pikniket eltöltsenek egy délután. Legalább ez az élményük legyen valamennyire normális, az ég szerelmére!
A főtéren Ellie körbe mutatja a srácokat a különböző templomok és éttermek sorain, de egyet külön kiemel: Un filo di margherita.
-Ez a legkedvesebb hely! Kicsi, olcsó-
-Kínai.-ezúttal Edd nem bírja befogni a száját, és akármennyire is vicces volt ez még az ő idejükben, azért 2097-re kissé visszavett az emberiség a képéből. Valószínűleg azért, mert most is egy háború folyik, de Ellie ezt nem fogja megemlíteni, hacsak nem történik valami.
-Szóval, kicsi, olcsó, nem kínai, de cserébe olasz és itt található az utolsó margaréta csoport. Vagyis azt mondják,mde lehet csak marketing fogás.-közben bevezeti őket az étterem hátsó kertjébe és még is mutatja az említett virágot. Szépen, kecsesen áll, minden szála, és néhány nemesítés útján, még fel is fut egy karón.
Edd lefényképezi ezt a telefonjával, majd zsebre teszi.
-Szerintem menjünk be. Az sokkal érdekesebb. Főleg ha rendezvény van, de szerintem most nincs. Vagy kitudja. Attól függ. Ha még demokrácia van, akkor kevesebb esély van rá, de ha már királyság, akkor itt lesz a főherceg, meg a családja, és úristen...-éppen lökné be az ajtót, amikor megfordul, és ránéz a fiúkra.-Akkor itt van Ludwig is.
De nem hallgatják meg; egyszerűen kikerülik és bemennek az étterembe mellette, de mivel kint se akar maradni, ezért utánuk megy. Bentről olasz zene szól, amit rendes énekesek adnak elő az étteremben, hangszereken. Ők is ugyanolyan munkások, mint a pincérek.
Mindenhol sárgás fények vannak ahova a kinti napfény már nem ér be. Fentről a lámpák sorban lógnak, mindenféle kivétel nélkül.
A srácok arra nyitottak be, hogy egy idős, valószínűleg rokon elküld egy fiatalt egy távolabbi asztalhoz, így a morcos olasz zsebre dugott kezekkel, elindul egy asztalhoz, ami fal mellett van. Hát oda már nem ülnek.
Ellie nagy bátran odamegy a pulthoz, és megpróbál olaszul beszélni.
-Buon pomeriggio. Mi piacerebbe avere un...
-Non, non, non. Csak kérem, beszéljünk így. Kímélje meg magát és engem is.
Amíg a fiatalja a csapatnak égeti magát, addig a többiek leülnek közel a pulthoz és reménykednek, hogy Ellie mindenkinek azt kéri ki, amit meg is fognak inni. Közben Matt, mert az alkesz el van a saját flaskájával, igyekszik egy hétköznapi beszélgetést kezdeményezni Edd-del.
-Mostanában nem számoltál be a munkáidról. Min dolgozol?
-Egy könyv illusztrációin dolgozom, ami egy, és nem viccelek, transz malacról szól. De persze beleolvastam a sztoriba, és nagyon nehezen lehet csak észrevenni, de én, haa, az én szememet nem kerülhette el egy ilyen részlet.
Közben a fiatal érkezik a poharakkal és Edd mellé ül le, akivel szemben a gyömbér ül, aki mellett meg a mindig jó kedvű, és kedves tag ül, akinek nincsenek addiktológiai problémái. Aki jelen esetben sem éppen iszik a saját, már harmadszorra megemlített flaskájából.
-Miket hoztál?-kérdezi Matt, aki elé valami szénsavas kerül az asztalra.
-Nos, hoztam kólát, tonikot meg magamnak egy gyömbért, de Tom-nak semmit, mert úgy látom ő el van.-mutat a fém dobozra, miközben befejezi magyarázatát.
-Jogos.-és ráhúz megint.
-Tom, nem úgy volt, hogy leszoksz?-miközben a poharat a szájához emeli, Edd kérdezi meg barátját, mert nem kéne, hogy Tom megint egy rosszabb spirálba kerüljön.
-Nem, arról volt szó, hogy nem fogok túl sokat inni. Most már tiszta vagyok körülbelül 2 hete. Ennyit megérdemlek érte.
-Ellie, nincs valami térkép nálad?
-Egy pillanat, meg is feledkeztem erről.-pöcög a levegőbe párat és a feje előtt megjelenik egy kék képernyő, néhány színesebb folttal, Matt fel is veszi a szemüvegét, hogy rendesen lásson. Aztán a siheder még pötyög egy keveset és a képernyő megfordul. Egész Mantova rajta van.
-Már meg se lepődöm.-elfogyott a flaskájából a maradék vodkája, szóval most jön a nagy unatkozás nála.
-Időutazó vagyok, meg térugró, de nem ugyanolyan, mint Marcus. Itt hagyhatnálak titeket, de túl jó társaság vagytok.
-Igazán kedves volt ez tőled.
-Szarkazmus, tudom.-csettint az ujjaival és rákacsint Edd-re.
Miközben megy ez a kis diskurzus, az az olasz család félig benyomta a szunyát a sok bortól (,mint valami alkoholista bagázs, mégis honnan olyan ismerősek?), így ők nem figyelnek fel rá, ahogy az ajtón egy fiatal albínó és egy drag queen lép be.
-Marcus?
-Tord?

~Nos, ez a fejezet egy csoda és nem értem hogy bírtam megírni. Mondjuk igaz, nem egy nap volt, de lehet az agyam elfoglalása Nessaj VOD-dal egy jobb döntés volt. Én Ellie vagyok, még látlak titeket szíveim.~

(2023.11.19.)

Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora