Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

28 - "Üdv a Vörös Otthonban"

~Mielőtt kitettem volna ezt, szerettem volna az új borítót elkészíteni, de most itt vagyok pszichiátrián, szóval lesz rá időm és esélyem.~

Délben össze lett hívva a baráti kör egy gyors, vészhelyzeti megbeszélésre, de Edd sehol se volt, és hiába próbálták elérni a telefonján, nem sikerült. Aztán Matt megtalálta a telefont Edd lakásán és rájött mindenki, hogy ez így kissé gáz.
-Ha nem lesz meg este 7-ig, akkor rákapcsolom az embereim egy részét, hogy találják meg. Csak nem hagyta el a várost.-mondta Tord, miközben igyekezett magára felhívni a figyelmet.-Na viszont, akkor nektek elmondom, hogy mi a helyzet. Nem szeretnék az utolsó pillanatban, pánikolva elindulni Norvégiába, így ma tesszük ezt meg.

A megbeszélés után, ami csak Tord parancsaiból állt mindenki úgy döntött, hogy ami igazán fontos, azt elpakolja. Szerencsére lesz pár nagy teherautó, így sok minden el fog férni, de mégis az, aki bátorította őket a pakolásra csak egy nagyobb sport táskát tudhat magáénak. Éppen afölött gondolkodik, miközben két gyűrűt tart a kezében. Mégis mit hittem, amikor elkészítettem ezeket? Hiszen még csak 17 évesek voltunk... Tord vissza teszi az ékszereket egy kicsi ruha zacskóba és elteszi a táskába. Ekkor lép be Tom.
-Tényleg, hol van Ringo? Őt nem láttam már egy jó ideje.-kérdezi meg Tord, amit Tom furcsának talál, hiszen a norvég ritkán kezdeményez csevegéseket, főleg a régi barátaival.
-A régi ház körül kóboról napközben. Estére szokott visszaérni. De néha Edd társaságában látjuk ismét.
-Értem, akkor reménykedjünk, hogy vele jön vissza.
A szőnyegen fekszenek és a plafont nézik. Tom ledobta a bőröndjét a sport táska mellé mielőtt Tord mellé feküdt volna a földre. Unalmas és ijesztő ez a csend, de hála Paul-nak és Pat-nek ez megtörik. Bejönnek a szobába és elégedetlenűl néznek a semmit tevőkre.
-Egy háború van kibontakozóban! Hogy lehettek ilyen nyugodtak?-Patryk szinte vérig van sértődve és még a kezeit is a csípőjére teszi. Paul a magasabbik mellett áll és neki is eléggé szúrós a tekintete. Már a katonai felszerelés van rajtuk. Az ajtó kisebb lendülettel nyitódik és egy Ringo jön be. Tord odasétál hozzá és felemeli az ölébe. Közben Edd is betoppan, kissé zihálva, és idegesen néz ki, de arc vonásai megpuhulnak, amikor meglátja a csomagokat, és az egyenruhákat.
-Mi folyik itt?
-De jó hogy itt vagy! Ha nem probléma, ma kéne elmennünk innét, vagy lehet holnap...
-Tökéletes, a munkámat úgy is tudom csinálni bárhonnan, nincsenek kötelékeim, menjünk.-menne ki a lakásból, de Tord megragadja a vállát finoman.
-Mi van a barátoddal?-Ringo a jobb kezében igen kedvesen néz ki.
-Ja, Rowan. Éppen vele voltam, majd később felhívom.
Mintha vezény szó lett volna, megjelenik Matt is, aki éppen a telefont dobja oda Edd kezébe, aki kissé ügyetlenül, de elkapja.-Köszi.
Mivel Tord nem talál semmi különöset az eseten, és a többiek túlságosan elvannak foglalva, ezért most már csak egy kérdés van. Tom elfogadja az ajánlatot? Tord odalép hozzá, kétségekkel a szemében, és az alkesz szemeibe néz.
-Tom, választottál? Az unokatesód, ahol biztonságban leszel, vagy a barátaid, ahol lehetségesen fegyvert kell fognod az életedért?
-Te megörültél?-Tom nem látszik mérgesnek, inkább eltökéltnek.-Hiszen az eskünk összetart minket. "Most megígérem, hogy míg élünk...
-Minden kalandot megélünk...-Edd is odalép Tom oldalához.
-És még a szerelem őrült lángjai...-Matt elteszi a tükrét és miközben mondja mosolyog.
-Sem választhat el minket, barátaim."-Tord halkan fejezi be a fogadalmat és mintha kicsit bekönnyezne a szeme.-Akkor velünk jössz. És ez azt jelenti, hogy nem menekülhetsz elölem se, hiszen a főnököd leszek.
-Na még mit nem!

A megbeszélt időpontban ott állnak a kocsik. Mindenki kicsit félve beszáll egybe-egybe mindenki és kaptak sofőrt is, így az úton nyugodtan aludhatnak. Ezt csak Tord nem veszi igénybe, mert ő telefonál a katonáival, hogy készítsenek elő szobákat és csináljanak helyet minden gyakorló pályán. És egy orvost is szabadítsanak fel. Meg úgy döntött hogy amíg teheti felveszi az egyenruháját.
Így telik az utazás azon része, amíg el nem érnek a partig. Mivel nem kéne túl nagy felhajtást kelteni, még az éjszaka közepén sem, ezért a Vörös Vezér igen stílusosan 3 kisebb motor hajtású hajót kért.
-Oké, mivel Matt-tel van egy kis megbeszélni valóm, ezért gondolom, hogy ti ketten meglesztek egy hajón.-mutat Edd-re és Tom-ra, de nem sejtette, hogy mégis mi fog történni. És valószínűleg sosem tudta meg.
A két férfi csak mit sem sejtve bólint, nem is tudják, hogy a Felső Szemlélő mégis mit tartogat számukra, ezeknek a gimnáziumi szerelmes madaraknak.
Mivel eléggé késő van, és nem igazán aludtak jól az autókban meg sokat, ezért mindenki úgy dönt, hogy elmegy a saját kabinjába, és hagyják, hogy a katonák végezzék dolgukat. Viszont Edd nem képes aludni, csak egy név visszhangzik a fejében, és megőrül. Pedig már a gyógyszerét is bevette, szóval nyugodtabbnak kéne lennie, persze ő maga is tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű, de bárcsak az lenne.
-Hé Edd, mi a baj?-úgy tűnik, hogy Tom se tud igazán aludni a nyílt tengeren.
-Matt-nek neveztem Rowan-t, akivel hónapokig randiztam, mert volt egy... fura álmom vele, mármint Matt-tel.-mindenféle gondolkodás nélkül kimondja az első dolgot, ami az eszébe jut, és az arcát a kezeibe temeti.
-Ó, igen, ez ciki tud lenni...-kicsit vár, mielőtt rákérdezne.-Az ágyban?
-Majdnem, csak majdnem. Odáig se jutottam el. Szóval megint egy magam vagyok (ez egy bi-myself vicc lenne angolban).
-Ugyan, ne légy ilyen, egy zseniális alak vagy, és fiatal is. Meg ha már így alakult, akkor...
-Mielőtt mondanád, nem mondhatom el Matt-nek! Nem tehetem meg. Főleg ezekután, ő valamiért utálja Rowan-t. Inkább csak elkéne felejtenem. Majd Norvégiában találkozgatok emberekkel, akiket nem kell majd újra látnom.
Tom hirtelen leteríti Edd-et a kanapéra amin ültek, és semmit nem lehet kivenni arcából.
-Ha már egy egyéjszakás kalandokat szeretnél, legalább válasz olyat elsőnek, aki ismer is téged, úgy viccesebb.-de nem nevet, nem is mosolyog. Edd meg túlságosan elalélt, hogy bármit tudjon reagálni, vagy tenni, vagy mondani, így csak kerek szemekkel néz arra a Thomas-ra, aki az életében előszőr érte el, hogy valamit érezzen, még gimiben. Persze most nem érez pillangókat, meg rózsaszín ködöt, csak felejteni akar.
Tom mindeközben igyekszik nem Tord-ra gondolni, arra hogy milyen más a kettejük kapcsolata néha, hogy a norvég hiába tudná őt legyőzni egy bunyóban, mégis az ágyban olyan gyenge és kiszolgáltatott magához viszonyítva. Tom ekkor áll meg és száll le Edd-ről, aki kissé össze van zavarodva.
-Bocsi, de nem tehetem. Sajnálom, akkora fasz vagyok, és önző is. Mindent és mindenkit is kihasználok.
-Ugyan, én hoztam fel ezt a témát.-kissé összehúzza magát, majd kérdően Tom-ra néz.-És amúgy miért nem?
-Amiért te is, csak sejtem, elfutottál Rowan elöl: valaki másra gondolok. És hogy is mondjam, lehet nem kéne ezt nélküle csak így mondogatnom, de benned bízom.-lassan Edd-re néz és kínosan a tarkóját masszírozza.-Kavarok Tord-dal.
-Mi?! Mikor? És miért? Mármint nem tagadom, nem néz ki rosszul, lehet még az én fejemben is megfordulna egy-két dolog, de te és ő? Mármint örülök, hogy ezentúl nem akarjátok majd egymást megölni, de...
-Nem kéne ezt folytatnom.
-Thomas! Egy pillanatra tudnál magadra, és nem anyádra gondolni?! Mármint azzal tényleg semmi bajod nem volt, hogy jártál velem, de most Tord az lenne?! Mégis mit mondott neked az a vén banya, hogy ilyen sanyarú lettél?!
-Kérled Edd, ne...
-Nem Tom! Nagyon sok dolgodat megtűrőm, elnézem, de azt nem tehetem meg, hogy efelett átsíklok.
-Tényleg, sajnos még nem érzem magamat alkalmasra, hogy erről beszéljek, főleg mással. Csak azt gondoltam, hogy... nem tudom, eléggé sok dolog kavarog bennem is. Jó éjt Edd, próbálj aludni.-felkell, és ott hagyja barátját.

A jeges, hideg Norvégia. A keleti partál kötöttek ki és amikor az emberek meglátták, hogy ki száll ki az egyik hajóból, avagy a Vörös Vezér, egyből odaözönlött az összes halász és kora reggeli utazó. Egy csomó kérdést intéztek hozzá, aki szívesen beszélt az ottaniakkal, természetesen norvégul. Patryk mellé furakszik és figyelmezteti főnökét a helyzetre.
-Tényleg, köszönöm szépen. Emberek, sajnálom, de mint önöknek is, nekem is mennem kell munkába. További jó napot.-meghajol egy kicsit, és ha lenne kalapja, még azt is megemelné.
-Tudják, hogy te ki vagy?-siet mellé Tom, aki még utoljára ránéz a járókelőkre.
-Igen, és ezért a haza hősének tekintik a seregemet. Tudod, hogy mennyien próbálnak bekerülni, persze csak az én hívásomra csatlakozhat valaki.
-Jó érzés lehet, hogy valahol szeretnek is...-Tom teljesen unott fejjel közbe vágja a legszemetebb dolgot amit tud, de Tord-ot ez nem zavarja, csak megy előre továbbra is. Egy kis busz fogadja őket, ami fekete és vörös színű. Beszállnak és tényleg alig 5 perc alatt megérkeznek a bázisra. Nem pont úgy néz ki, ahogy elképzelték. Ez egy egész komplexum! Több épületből és udvarból áll. Egy beton kerítés választja el a külvilágtól, ami rácsokban áll. Maximum egy kiscica fér át a réseken. Pár egyenruhás katonát lehet látni, fegyverrel vagy anélkül.
-Üdvözöllek titeket a Vörös Otthonban.-Tord széttárja kezeit, és drámaian még a kapuk is megnyílnak előtte.

~Egy kibaszott hosszú rész, de elnézhető, mert két rész összevonása, és egy kis bónusz. Én Ellie vagyok, viszlát.~

(2023. 06. 04.)