Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

5 - Tord családja I

Ahogy a reggel első sugarai behatolnak a szobába, Tom kényszerből felkell, hogy behúzza a függönyt. Megint olyan fura álmom volt. Felmorog, és visszadől az ágyba. Tényleg elkéne mennem detoxba, mert a végén még arra fognak bejönni a srácok, hogy Susan-nal művelek szentségtelen dolgokat. Ahogy erre gondol, rá is néz a basszusgitárra a sarokba, és nyugodtan konstatálja, hogy ez még nem történt meg. Ráadásul, tegnap... ó bárcsak tovább tartott volna az az álom. De egészségtelen a feldolgozásom. Kéne egy terapeuta. Hirtelen arra lesz figyelmes, hogy a nyakánál hatalmas fájdalom lesz úrrá, és úgy dönt, hogy átmegy Edd lakására, hogy kérjen valamit rá. Elhagyva a saját kuckóját viszont azt veszi észre, hogy nyitva van, de valószínűleg csak nyitva hagyta, semmi különös nincs ezen. Végülis, ki az aki betörne?
Ahogy átér a másik helyre, gondolkodás nélkül irányba veszi a fürdőszobát, hiszen nem hall bent senkit, de közben azért elkiabálja magát.
-Hé Edd, kérek abból a kenőcsből, tudod. Szerintem elfeküdtem a nyakam.
De nem hall választ, figyelmen kívül is hagyja. Lehet barátja a konyhában van, és éppen a sircegő bacon-t hallgatja.
Már hiába van percek óta haverja lakásán senkit sem hallott vagy látott eddig, ami eléggé fura, mert az ajtó nyitva volt, szóval valakinek itt kell lennie.
-Edd! Matt! Valaki?-Tom kinéz a fürdőszobából és elkezdi a telefonján nézegetni az értesítéseket.-Ó, van egy Matt-től, de még tegnapról.-mielőtt megnézné, hogy mi az, elkezdi felfedezni a lakást és a konyhába belépve, majd szívinfarktust kap.-MI A FASZ?!
-Ó.-csak ennyi tud kiszabadulni Tord szájából, aki a konyhában áll, még mindig a tegnapi ruhájában. Tom gyorsan végig pörgeti az üzeneteit és meglátja a tegnapi selfie-t, amin látja ezt a rohadékot is. Többszőr is le ellenőrzi, a telefonját folyamatosan maga elé emelve, de sajnos a fasz a konyhából nem tűnik el.
-Ne csak így „ó"-zz nekem! MI A FASZ?
-Visszajöttem...
-ÉRTEM ÉN AZT! DE MI A FASZ?! És... este..?
-Hajnalban, de igen.-a serpenyőt leveszi a tűzhelyről, hogy nehogy odaégjen a bacon és a tojás a végén. Érzi, hogy ez hosszú lesz, és gondolatban be is melegít.-És hogy is mondjam, hízelgő, hogy engem képzelsz magad elé álmaidban, de őszintén, egy terápia nem ártana. És nagyon koszos volt a szobád, meg mindenféle újságok és mangák hevertek a földön...-tovább mondja a magáét, de Tom már rég nem bír figyelni, a fonalat elhagyta ott, hogy Tord Fireson, a világi köcsög itt áll Edd konyhájában, és a cérna ott szakadt el, ahol meg említette a mangákat.
-Ne nyúlj a cuccaimhoz. Sőt, tudok jobbat! Húzz a picsába, mielőtt még olyat teszek, amit...
-Megbánsz? Mint a „fake" halálomat?-Tord otthagyja a félkész reggelijét és közelebb megy régi barátjához. A „fake" szónál az ujjaival idézőjeleket mutat, és látja, hogy Tom kezd igen dühös lenni. Ezt mindig is értékelte benne, hogy a Jehova tanúja nem bujtogatta érzelmeit senki elől, főleg, ha egy komoly dologról volt szó. A szarkazmus helyes használatát is tőle tanulta meg. Ez az ember egyszerre a megmentője, de a riválisa és ellensége is. Utálja a komplikált érzelmeit.-Nem azért jöttem vissza, mert annyira jó érzés azoknak az embereknek a szemeibe nézni, akiknek tönkre tettem az életét. De hajnalban a szobádban minden kétségem eltűnt. Ez nekem se jó, és nektek se.
-Takarodj.
-Oké, megtalálsz az emeleten.

Tom-nak kell egy pár perc, hogy végre magához térjen egy pohár víz társaságában, de tudja, hogy a másnaposságra a legjobb gyógyszer a pia, szóval elővesz Edd hűtőjéből egy üveg vodkát, önt magának egy centet egy kisebb pohárba, és lehúzza. Végre képes arra, hogy a folyosóra menjen ki, de nem látja Tord-ot, de a hangját meghallja az egyik apartman ajtaja mögül. Odamegy, és mielőtt kopogni tudna, a dohányos nyitja ki, aki pár napja Edd-nél volt. Szerencsére beengedi egy szó nélkül a lakásukba és a kék pulcsis egyből Tord felé fordul és folytatja.
-Csak hogy tudd, attól még mindig utállak!
-Rendbe Jehova, ahogy akarod.-egy szendvicset eszik, és a szoba szagaiból kiindulva hal van benne.-Kérsz?
-Nem.-az alkoholista lassan feleszmél – még mindig a másnaposság fog rajta – és odafordul a másik felé, aki a szeméttel szemben ül.- Várjatok, ti és a komcsi?
-Hadd mutassam be őket: ők az apáim.-Tord mutat a két férfira, és olyan általánosággal mondja, mintha csak a szemetet vitte volna ki, és mutatja is igazát. Tom most már még furábban néz, de mintha ismerős lenne neki ez a mondat egy másik életből. Vagy inkább egy fiatalabb életből.
-Mivel jelenleg Tord a reggelivel lefoglalva, ezért én elmondom a lényeget, mert látom, össze vagy zavarodva.-Patryk hívja maga mellé a vendéget, aki előszőr hezitálva, majd miután ránézett a szivaros mogorva arcára, villámsebességgel foglalt helyet.-A sztori röviden annyi, hogy 10 évesen rátaláltunk erre a gyermekre, mi is árvák voltunk, ő is a jelek szerint, és elkezdtünk együtt csavarogni. Majd mikor Paul betöltötte a 18-at, akkor hivatalosan örökbe fogadta.
-De nem keresték?
-Ó, de, az a világi fasz apám! De amikor rájött, hogy nincs többé Sigrid, hanem Tord a nevem...-idegesen, mérgesen felnevet szendvicse majszolása közben...-többé nem akart velem kezdeni semmit. Ez volt még '98-ban.
-Miért nem meséltél erről soha?
-Ez igen egysz-
-Mert nem gondoltam, hogy jó ötlet lenne erről beszélni.-Tord szakítja félbe Patryk-ot, aki veszi a lapot.-És amúgy is, nem fontos az, hogy honnan származik a genetikai állományom. És majd még beszélünk erről. Valamikor...
Tom hagyná el a lakást, és köszönne el, mikor Paul megragadja a vállát.
-Hé, hé hvor skal du hen? Pár napja az ön baráti csoportja vendégelt meg minket, most rajtunk a sor!-most már mind a 3-an fogják szegény pulcsiját és rángatják vissza a konyhába, ahol az étkező is van. A hűtőből elővesznek egy csomó mindent, bár Tom nem látja, mert eltakarják a szemét egy konyharonggyal. Csak halkabb csörömpölést hall és a komi idióta nevetését. Végül leszedik róla a rongyot és leteszik elé, az asztalra a norvég finomságot.
-Ez mégis mi?-Tom nézi a kaját és felvette a villát is.
-Ez párolt lazac, mellé brunost, ami a norvégok különleges sajtja. Esetleg sört?-Paul már megy is a hűtőhöz.
-Lehet ezt most kihagyom. Másnapos vagyok, de köszönöm.

Miután befejezte az evést felállt és rá mosolygott a házigazdákra.
-Köszönöm a vendéglátást.-ezekután Tord felé fordítja a fejét és megváltozik az arckifejezése. Sokkal komolyabb.-Akkor te itt leszel?
-Nem.
-Miért is? Hiszen ők az apáid.
-Igen, de itt nincs több hely, ezért gondoltam, hogy nálad fogom rontani a levegőt. Edd dolgozik, Matt... ja, te lennél a legtökéletesebb. Ahogy láttam, neked elég nagy a lakásod.-Tord elmosolyodik, de gúnyosan. Elővesz egy szivart és tüzet kér Paul-tól. Kimennek az erkélyre és ott Paul elővesz egy cigit. Patryk beteszi a tányért a mosogatóba és sóhajt egyet.
-Mindig együtt mennek ki.-Kicsit halkan mondta ezt, mert talán csak magának tette a megjegyzést. Tom utoljára körbe néz, de észrevesz egy furcsa 'M' betűt, ami vörössel van festve.

˘Visszaemlékezés˘

Már iskolában meg volt pecsételve a 4 barát sorsa. Igen közel ültek egymáshoz és különféle dolgokról beszéltek, hogy milyen kalandokban akarnak részt venni. Így eldöntötték, hogy akármi legyen, együtt fognak megöregedni. Még a szerelem se választhatja el őket.
Elkezdték tervezni a kalandok menetelét, viszont Tord-nak volt egy plusz ötlete: "Mikor felnővök lesz egy hadseregem, amiben benne lesznek a barátaim is és együtt fogjuk megóvni a hazáinkat. Ti Angliát és én Norvégiát!" El is kezdte tervezgetni a csapat szimbólumát, de nem jutott egyről a kettőre. Egyszer csak Tom odament hozzá: "Mi a baj?" Tord így felelt: "Nem tudom, hogy hogy nézzen ki a jelünk." "Mit szólnál egy olyan dologhoz, ami téged szimbolizál? Hiszen te leszel a feje az egésznek, nem?" Ezzel Tord csak még hevesebben kezdett el dolgozni míg végül két citrom szeme fel nem csillant. Felmutatta a rajzot, mely igen egyszerű: A haja bénácskán lerajzolva vörössel. Milyen aranyos! "Tom, ha végül tényleg meglesz a hadsereg, akkor te leszel a 2. feje!"

˘Visszaemlékezés vége˘

Tom ezt az emléket visszaidézve megy be a lakásába és óvatosan becsukja az ajtót.

~Annyit nem változtattam rajta, de az elején kellett logikusan az előző rész miatt. És igen, annyira örülök, hogy nem több ezer szavas fejezeteket írok, hanem csak éppen 1000 szót meghaladó részeket. Kielégítőbb a 20 éves fejemnek, de nem is annyira nehéz és időigényes, mint egyes történeteimben. Én Ellie vagyok, még koccanunk (Istenem, mennyire öreg vagyok).~