Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

21 - "Valamiféle természet"

Edd az elmúlt napokban, sőt, egy hétben, igen csendes volt és fáradt. Ez nem csak a bárlátogatás miatt volt, az tartott egy-két napig csak, de leginkább azért, mert rengeteg dolgot kellett bepótolnia az utána lévő napokban. Igen szeret rajzolni és animálni is ha úgy van, efelől nincs kétség, de ha kényszerítve van erre, akkor hamar elveszti azt a szikrát, ami benne él szenvedélye után.
A konyhában ülve, és egy feketét kortyolva, éppen azon gondolkozik, hogy mi az amit elfelejtethetett az elmúlt napokban, hiszen eléggé kikészült a napokban, de nem igazán akar az eszébe jutni. Matt sétál el előtte és közben egy becsomagolt dobozt visz a kezében.
-Mégis mit csinálsz?-Edd kimegy és utolsót ráhúzva a kávéjára, ledől a kanapéra.
-Nem emlékszel? Oké, nem baj. Tord mesélte, hogy 11.-én lenne Paul születés napja, de vasárnap mind elfoglaltak leszünk. Így ma gondoltuk, hogy felköszöntjük.
-Tényleg! Erről felejtkeztem meg!-Edd egy díszpárnát a fejébe húz és szinte kikapcsol. Addig a gyömbér leteszi a kávézó asztalra az ajándékot, ami egy zöld csomagoló papírban van.-Meg van!-Edd felpattan és elkezd bepakolni magának egy táskába.
-Elmenekülsz?
Edd azonnal megáll egy helyben és felvont szemöldökkel néz szomszédjára.
-Nem, mi lenne, ha ismét lemennénk a partra? Hiszen az idő már még jobb és legutóbb is jóléreztük magunkat. És Paul meg Patryk nem voltak velünk akkor.

Tom a szobájában olvassa az Uragiri-t és néha-néha felsóhajt. Vajon tényleg elfelejtették? Vagy csak nem értek rá eddig. Mondjuk Edd-et megértem. De a többiektől kissé fura, hogy meg sem említették azt, hogy már 20 éve ismerjük egymást. Hírtelen kinyitódik az ajtó és Tord toppan be. A haja össze-vissza áll és folyik róla az izzadság. A pulcsija a dereka köré van kötve és egy szürkés izompóló van rajta, amit nem poénból hord.
-Tom, pakold a cuccaid. Lemegyünk a partra. Edd elfelejtett ajándékot venni, így ez lett az ő meglepetése. Mindjájuknak.-közben nagy levegőket vesz és neki támaszkodik az ajtófélfának. Lassan bemegy a szobába és a vörös táskájába eltesz egy törölközőt, vizes palackot és pár hentai-t.-Bemegyek a fürdőszobába átöltözni.-közben ledobja a pulcsiját és a felsőjét magáról és a fürdőnadrágját viszi a kezében. Tom addig gyorsan átöltözik a szobában, hogy gyorsabbak legyenek és elpakol ő is pár szükséges dolgot.
Lent az autóba bepakolnak mindent. Sajnos csak ekkor veszik észre, hogy kevés a maradék hely a kocsiban.
Ó, tényleg, Paul, nekünk is van kocsink! Menjünk két autóval.-Patryk, miközben hátulról átölelve pihenteti fejét, mondja ezt és a végén egy finom puszit nyom férje arcára.
-Jó, de tudod, hogy a mi csomagterünk kisebb, szóval inkább elviszünk plusz két embert.-kiveszi a cigit a szájából és a földre dobva, erősen rátapos.-Ti ketten. Úgy is beszélnünk kell.-mutat rá Tom-ra és Tord-ra, akik a piros kocsinak támaszkodnak. Mind a ketten kissé összerezzennek és sajnos gondolják, hogy miről van szó. Matt és Edd hozzá van szokva, hogy a két férfi közt fura a kapcsolat, így nem vesznek észre könnyen új jeleket. Viszont a két apa igenis sas szemekkel rendelkezik.

Az úton a rádióból zenék szólnak, de a duó, a piros autóban, nem igazán figyelnek arra oda. Inkább a tájra ami mellett elmennek, hiszen gyönyörű, olyan, mintha ember sose járt volna itt. A tenger gyönyörű kék és az égen egy felhő se. A fű zsenge és a parton homok van.
-Edd, szerinted miért volt olyan fura az a 4?
-Őszintén? Nem igazán szeretnék levonni semmit, de még van egy józan pillanatom harmadikáról. Tord...-keresi a szavakat, miközben a rádióból a szép időjárásról számolnak be.-Tord máshogy nézett Tom-ra mind eddig. Mármint oké, szerintem mind tudtuk, hogy belezúgott már évekkel ezelőtt, de más volt. Nem csak csodálat, hanem...
-Tisztelet is volt a szemében.-ez inkább kijelentés, mint kérdés, és talán kissé zavarba is jön. Edd ezt nem veszi észre, és csak némán bólint, ahogy a rádióból elkezd szólni egy ismerős dal, bár nem tudják pontosan honnan.
A másik, fekete BMW-ben (amit Tom előszőr megnevetett, aztán mikor Patryk a volán mögé ült és eltelt 5 perc, ez a mosoly lefagyott az arcáról) a másik négy férfi elég kínosan ül, mikor Paul felszólal.
-Szóval!-hangja nehéz, szinte vágni lehetne, és még a vezető is belefeszül, még hogy Tom és Tord mennyire!-Látom, egész jól elvagytok együtt. Ez mindig is így volt? Tord elég keveset beszélt arról, hogy milyen volt barátsága veletek.
-Nos, most se túl virágos a kapcsolatunk, eléggé zötyög, főleg a kettőnk közt...-Tom kezdene neki, de Paul félbe szakítja azzal, hogy fél szemmel hátranéz.
-Ugyan, csak kettőtökre lennék kíváncsi.
-Nos, mi ketten ki nem állhatjuk egymást, folyton bizonyítani akarunk, és rivalizálunk.-a norvég veszi át a szót, hiszen eléggé fura lenne, ha nem mondana semmit erre a helyzetre. A brit helyeslően bólint egyet, de nem többet, majd az ablakon keresztül kezdi nézni a tengert.
-Oké, nem vagyok kíváncsi erre a bődületes kamura. Mégis hogy került a fiamra több folt, mint ami egy tehenen van?-a levegő hiába kezdett feloldódni, most szinte már fulladoznak és Pat is egy szigorú, apa arcot vett fel, hiába az utat kell nézniük.
-Apa! Mégis mi a fasz?
-Tord Terde! Beszélj tisztelettel szüleiddel! Mert szappannal mosom ki a szádat.-a sofőr félszemmel hátranéz egy pillanatra, és az a szerencse, hogy az út előttük egyenes, és amúgy se mennek túl gyorsan.
-Oké, bocsánat. De nem szólhattok bele az életem minden részébe! 29 éves vagyok, egy felnőtt...
-Igen, ez igaz, de mi attól még nevelőid vagyunk, és jogosan aggódhatunk. Persze kivétel akkor, ha ismerjük a srácot.-Patryk próbálja elsimítani a helyzetet, nem kell, hogy a mai napon feszültséget keltsenek köreikben.
-Majd talán egyszer.-egyszerűen nem képes tovább ezt a beszélgetést folytatni, hiába tudja, hogy egyszer ezt ki kell vesézni rendesen. Viszont Tom csak most kapta fel igazán fejét és hirtelen azt sem tudja eldönteni, hogy hol van, vagy mit kéne mondania.
Egyszer?! Mi?! Mármint tessék?!
Közben Tord teljesen magába feledkezett, ahogy meghallotta a Some Kind of Nature-t a rádióból. Hogy még jobban eggyé váljon a zenével elkezdi kezeit a levegőben csapkodni. Nem teljesen úgy néz ki, mintha dobolna, eléggé zavarosnak és rendszertelennek néz ki egy külső szemlélőnek. Emellé még néha hümmög is és a szöveget is néha énekli, de túlságosan tudatában van annak, hogy vannak mások is környezetében, ezért kissé visszafogja ezt. Szégyenlős ha az énekhangjáról van szó, pedig Tom, aki a legmuzikálisabb az összes közül is, megdicsérte, hogy milyen ügyes annak ellenére is, hogy sose járt zenetanárhoz.

Egyszer csak megállnak, de most nem ott vannak, ahol ezelőtt. Ez a hely sokkal békésebb. A víz alacsonyan mossa a partot és van egy szirt is ahol megállnak. A piros autó mellé leparkol a fekete is és mind a 6-an kiszálnak, bár úgy néz ki, hogy Tom az első, aki megteszi és idegesen el kezd kipakolni Edd csomagtartójából. Matt segít neki kivenni a labdát, a matracot és a szörf deszkát. Letáboroznak 2 közeli fa töveiben és onnan nézik a kilátást. Gyönyörű, továbbra is.
Tord több ideig nézi a látványt és egyszer csak elkezd futni a víz felé és leugrik. A többiek már csak az ugrást látják és gyorsan a szirt széléhez rohannak. Lent a nem látják sehol se barátjukat és pánikolni kezdenek. Tom egy kisebb hezitálás után nekirugaszkodik és a komi után megy. Mindenki nyúlna utána, de túlságosan félnek, hogy esetleg belecsúsznak. Aztán lenéznek, és bár igen keveset látnak, azt jól kiveszik az eseményekből, hogy a brit éppen kiabál a riválisával, aki nem hallgatva egy szóra sem lebukik a víz alá és megfogja Tom lábait.
-Mi. Várj?-ez az utolsó dolog, amit tud mondani, mielőtt lehúznák a víz alá a norvég. Lent nem lát sokat hirtelen, de azt igen, hogy közelednek felé, és Tord az, ki más lenne? Túl nagy, és sápadt valamiféle halhoz. Mégis mit képzelsz magadról? Azt hiszed vicces vagy? Úúúú, az én nevem Tord Fireson és nem félek a fulladásos haláltól. Ráadásban egy vízitehén vagyok a rengetek lila folttal magamon, bár az a szerencsém, hogy csak a combomon van most pár darab, mert különben a szüleim megölnének engem is, és a fickót, akivel van ez az ambivalens kapcsolatom. Mert én vagyok Tord Fireson, és ilyen okos szavakat használok, hogy lenyűgözzem, ezt a csodálatos férfit, aki itt van előttem. Mintha a gondolataiban olvasna a norvég, és még jobban lehúzza. Egyre sötétebb lesz a víz alatt, bár ebből csak Tord érzékel bármit is, mégis valahogy ő sokkal otthonosabb a víz alatt és úgy néz ki, mintha kisimultabb lenne az egész arca, még a hatalmas sebei is. Közelebb megy és aztán finoman megcsókolja a brit férfit, aki szinte egyből elfelejti azt a rengeteg apró bosszantó dolgot, amit Tord tett a napokban. Felemelő érzés, de nem tart sokáig, nehogy megfulladjanak. A víz felszínéről látják a többieket, ahogy pont a vízbe jönnek bele.
-Srácok! Jól vagytok?-Edd kiabál úgy, hogy a kezeiből egy tölcsért csinál.
-Persze, csak Mr. Vízitehén szereti a szívbajt hozni ránk!-erre Tord jól nyakon csapja Tom-ot a jobb kezével és egyből neki állnak vizet fröcskölni egymásra.
-NE ENGEDD MAGAD TORD! NYOMD A VÍZ ALÁ!
-Ne adjon senki se ötletet neki, mert azt is megölöm!-fenyegetőzik Tom, bár ahogy elnyomják a fejét a víz alá minden erőfeszítés nélkül, nem igen néz ki túl fenyegetően.
-Nehogy megöljétek egymást! Túl korai lenne még!
-Mondom! AKKOR NE ADDJATOK ENNEK AZ ŐRÜLTNEK TÖBB ÖTLETET!
Tovább folytatják a harcot amíg a többiek odaérnek, akik meg úgy döntenek, hogy hiába élvezetes nézni ezt a kissé sem veszélyes dolgot, inkább közéjük állnak, nehogy ebből a kellemes napból legyen még egy kórház látogatás is.

Egy fél óra elteltével a távolba meglátnak egy turista hajót. Nem túl nagy, de nem is kicsi, de pont megfelelő méretű ahhoz, hogy egy csorda ember elférjen rajta, akiknek nincs jobb dolga. Elég távol vannak, de ha igen akarják az emberek, kivehetik a távolban a 6 férfi alakját. Az egyik turistának, aki a hajó korlátjánál támaszkodik, egy okos telefon van a kezében, és csak próbál egy jó panorámát találni, mikor észre vesz egy számára ismerős alakot. Bár még élőben nem látta, az arcot felismeri: A Vörös Vezér, Tord Fireson. Bár egy valami megragadja a figyelmét, és nem egy jó értelemben. A vágások a mellkasán, és túlságosan specifikus helyen vannak ahhoz, hogy más legyen. Meg lesz a heti, vagy esetleg a havi bulvár botrány.

(2023. 05. 26.)

~Nem vagyok hajlandó hosszú fejezeteket írni, ráadásul teljesen rossz időpontban jött ez, mert a keresztapám meghalt 😥. Szóval ja. But I will serve. Ellie vagyok, bye.~