Nem Vég, hanem Új Kezdet (ÚJ!)

38 - Vissza a jövőbe?!

Ahogy kilépnek a kapun, egyből egy forgalmasabb út közepén találják magukat. De meglepő módon csak Tord és Marcus találják magukat itt. Az egész hely olyan ismerős Tord-nak, és amikor jobban körül néz észreveszi, hogy Norvégiában vannak, csak melyikben és mikor, már csak az a kérdés. Így ránéz Marcus-ra, aki még mindig a pisztollyal babrál, aki végül megszólal egy kis várakozás után.
-A ti időtökben vagyunk, csak a 70-es években, azonnal megkeresem a többieket, és utánuk megyünk.-közben arrébb megy, és hagyja Tord-ot ábrándozni eme diszkó és trapéznadrágok korában. Tisztára úgy érzi magát, mint egy filmben. Pontosabban egyben.

A diszkók gomolygó ködében, a '70-es évek vibráló világában találjuk Tord Fireson-t, egy fiatal kalandort, aki egy idő- és térpisztollyal, valamint fiatalabb társával, Marcus-szal veti be magát az idő sodrába. Egy nap, miközben Marcus éppen haza szeretné juttatni társait az idő gomolygó kerekén belül, Tord és említett fiatalabb társ váratlanul a 1970-es évbe lyukad ki, míg barátaik ki tudja hol vannak.

-Megtaláltam a többieket. 2097-ben vannak, Olaszországban. Egy pillanat és megyünk utánuk.-kiabálja az út másik oldaláról.
-Oké!
Pontosan ott! Olaszország. 2097. Végülis, hol máshol. Amíg ők ketten a múltban és a leghűvösebb országban, addig barátaik meg a menő jövőben és azért mégis csak egy melegebb országban lengetik a lábukat, valószínűleg várva rájuk.
Aksel, Tord apja, akit csak úgy ismer, hogy egy igen komoly és szigorú ember, most éppen egy csalogányt less, de hiszen itt nincs is olyan madár, hiszen itt túl hideg van az ilyesmikhez. De akkor mégis mit, vagy kit néz ilyen vigyorral az arcán. Hírtelen a fiatal férfi leesik a fáról, és egy autós ütné el, ha Tord nem szólna közbe azzal, hogy önmagát feláldozva arrébb löki az apjának vélt alakot.
A fiatal Aksel feláll, kissé döbbenten néz Tordra.
-Ki vagy te? És miért mentettél meg engem? - kérdezi.
Tord kicsit habozik, majd mosolyog.
-Hosszú történet. De...
Ekkor az autóból kilép a sofőr és sajnálkozva közelíti meg Tord-ot. Közben Aksel felveszi a nyúlcipőt és a következő pillanatban már nincs sehol se. De közben ez az idegen férfi meg nem képes békén hagyni Tord-ot, akinek lassan nagyon elege van a tapizásból és arrébb húzza a bal kezét.
-Kérem uram, én teljesen jól vagyok. Inkább a...-mutatna Aksel eltünési írányába, de az idegen csak legyint egyet.
-Aksel Fireson? Az egy ilyen bajkeverő is pejnahajder. Az apjának csak jól megkéne vernie. Semmi nem lesz belőle.
Szóval most már biztos, az az alak nem más, mint Tord apja a múltból, vagyis inkább Tord van a jövőből.
Ekkor érkezik meg Marcus, aki a fejét fogja.
-Drága ég, Vezér, mégis mi történt?-segíti föl a földről a férfit, és közben ellenőrzi, hogy tényleg minden rendben van e, főleg a robotkézzel, de úgy néz ki annak sincs baja.
Ezt a folyamatot az idegen is jól megnézi.
-Esetleg seregben szolgált, hogy ilyen sérülése van?
-Szolgált? Még mindig, és a vezérünk.-Marcus igen protektív jelenleg Tord-dal kapcsolatban.
-Ugyan, jó uram kérem, csak fáradjon be egy kis kávéra hozzánk.
A vezér, még mindig kissé döbbenten és fájóan szedelőzködve, követi az idegent az házba, ami előtt Aksel éppen "csalogányokat" figyelt meg. Marcus is követi őket, kíváncsian figyelve a történéseket, habár ő már szívesebben menne innét. Nem kéne az időben túl sokat játszadozni, főleg ha Tord innét származik. Kitudja, hogy mi változik meg.
Ahogy belépnek, a ház hangulata meleg és barátságos, különféle emberek és családtagok beszélgetnek, a kávéfőző gőze pedig lassan terjeng a levegőben kellemes illatot hordozva magával.
A vezért egy kényelmes fotelbe ültetik, és azonnal megkínálja egy forró itallal egy fiatal, szőke hajú lány.
-Kényelmesen érezze magát, vezér. Szívesen segítünk, amiben csak tudunk.-mondja udvariasan az idegen, miközben észreveszi, hogy ő még be se mutatkozott.-Jaj, az én nevem Lucio Santoro, a lányom pedig Bella Santoro.-mutat a lányra, aki kínálta Tord-ot.
-Ó, szóval olaszok. Most a barátaink is ott vannak, remélhetőleg ott találkozunk. Ó, meg a nevelő anyám is olasz. Most belegondolva lehet anyám is az. Tudják, az ő neve is Bella, és igen hasonlít önre.-közben mutat a fiatal leányra, aki második ránézésre olyan 20 környékén lehet, idősebb Marcus-nal, de nem Ellie-nél.
A beszélgetés kávé mellett folytatódik, ahol a család elmeséli saját történetüket; hogy kerültek ide Norvégiába, és kultúrájukat
Ahogy az idő múlik, egyre inkább kiderül, hogy ez az találkozás mélyebb következményekkel jár, mint amit először gondolták. Ez a hölgy harmadik ránézésre tényleg nem csak úgy néz ki, mint az anyja, hanem az is, csak fiatalon. Ezek szerint Tord félig olasz származású, amit sose tudott, mert mindig csak a norvég dolgokról volt szó abban a nagy és puszta házban. Ahogy visszaelmélkedik, kissé bele is remeg a tudatba.
-Minden rendben van?-Bella kérdezi, ahogy incselkedően végig viszi ujjait Tord mellkasán, aki azért nem hülye szerencsére, és egyből hátrébb húzódik.
Bella, a múltbéli változata, gúnyos mosollyal néz Tordra, még mindig nem tudva az ébredés óta történtekről.
-Minden rendben van?-kérdezi, miközben a tekintetével szinte felfalja a jelen esetben nála majd 10 évvel idősebb katonát.
Tord megpróbálja összeszedni magát, és mosolyogva felel.-
Igen, minden rendben. Csak... kicsit sok minden történt mostanában.
Bella figyelmesen néz rá, majd megcsörren a vonalas és odamegy felvenni, mintha semmi különös nem történt volna. Addig is van ideje Tord-nak kitalálnia valami eszméletlenül király dolgot, mégis hogyan  rázza le magáról a saját anyját.
Marcus is figyelmezteti Tordot, hogy édesanyja vonzódik hozzá, ami nem túl jó kezdet egy időutazásos keretben.

A történet kulcsfordulójához érkezve az ifjú Tord Fireson sarokba szorítva találja magát, ahogy az éppen telefonáló Bella megemlíti a sulis táncot, és hogy elmehet e a barátnőivel.
Mintha ez a plot ismerős lenne az ifjú vezérnek.
Egy sulis bál, ahol az időben utazó főszereplő hősnek el kell érnie, hogy anyja és apja találkozzanak, így önmagát és jövőjét megmentse.

Meg van! Hát ez a Vissza a Jövőbe sztorija, csak mintha ő és Marcus került volna bele. Még az a szerencse, hogy itt a főhős barátja nem egy idős faszi, hanem konkrétan az egyik haverja jövőbeli fia, így akár még családtagként is tekinthet rá, mint egy unokaöccsre. Igen.
Na de most mégis mit tegyen ezzel a báli dologgal?
-Persze, hiszen tudod jól, hogy odamész ahova akarsz, csak mindig gyere vissza.-válaszol az apja és a lány teljesen megörül.
-Jaj apuci, annyira köszönöm, megyek is készülődni.
Még addig kéne Tord-nak és Marcus-nak lelépnie, amíg nem lenne túl kusza a helyzet. Így a vezér odadől katonája felé és igyekszik minél halkabban odasúgni neki.
-Hé, Marcus, eltudnád azt intézni, hogy odateleportálsz minket a sulis bálra? Van egy tervem, amivel ezt rendbe hozom.
-Csakis utánad.
Megköszönik gyorsan a vendéglátást és kint az udvaron egy gyors portált nyit Marcus és egy kis zöld térben való keringés után a bálon találják magukat, pontosabban a backstage részben, a színpad mögött. Mindenféle hangszer oda ki van készítve, szóval várnak egy előadásra is, vagy már volt, ezt így nehéz megmondani.
-Hé, Marcus, esetleg látsz valahol váltás ruhát?-közben elkezd körül nézni és pont a fiúval találja magát szembe, aki minden féle ruha közt éppen válogat.
-Pontosabban mi a terv? Hogy jól válasszak.
-Előadok egy dalt.
-Ne...-pontosan jól tudja, hogy mi forog a vezér fejében, ezért hallani se akarja, de ez nem olyan egyszerű, tudja, hogy úgyis végig hallgatja, mert a vezér nem fogja annyiban hagyni.
-Mert ez tisztára olyan, mint a Vissza a Jövőbe! Észrevetted?
-Elég nehéz lett volna nem.

A színpadon Tord tűnik fel, teljes drag-ben, és egyáltalán nem szégyelli magát, mindig is kiakarta próbálni, és most itt volt rá az alkalom. Az idei év egy ismerős dallama cseng fel valahonnan, de zenészek sehol. Bár úgy néz ki, hogy mindenki tisztában van a felvétel fogalmával, mert ahelyett, hogy zsörtölődnének, inkább a színpad köré gyűlnek és várják, hogy mi fog következni.
-Ezt a számot küldöm Aksel Fireson-nak, aki természetesen eljött ma-
A fények és reflektorok rámutatnak az éppen zavarban lévőre.
-És annak a lánynak, aki az ő szíve választottja; Bella Santoro.

Bella felismeri, hogy ki van a színpadon, és hogy ki énekel úgy, mint egy nő. A kényes pillanatban Bella, kissé felzaklatott és mégis meghatott, így valamennyire határozottan választja Aksel-t. Aksel boldogan fogadja el a döntést, és ismét mélyebb szinteken fellobban a zene iránti való hatalmas lángja.
Tord még egy pillantást vet az apjára, majd követi Marcus-t a függöny mögé és az időkalandjuk folytatásában. Miközben vágtatnak az időn keresztül, Tordban szorongó érzés keletkezik a gondolatok miatt, hogy mi minden történhetett a barátaival ott a távoli Olaszországban. Vajon minden remekülment nekik és nem okoztak galibát? Vagy ott ismrndbe kell hozni egy kis kalamajkát?

Marcus megpróbálja megmagyarázni az időutazás következményeit. A történet egyre összetettebbé válik, miközben a duo próbálja kibogozni az idő anomáliáját, és közben felfedezik a múlt és jövő rejtélyeit.

~A részt köszönöm szépen a ChatGPT-nek, mert a filmet már ezer éve láttam, és fogalmam se volt, hogyan foglaljam össze az eseményeket körülbelül 1500 szóban. Én Ellie vagyok, babai!~

(2023.11.16.)