Dream or Real?

01/02.part

A kertben voltam s gondoztam a virágokat. Amíg gondosan öntözgettem, addig sikeresen elgondolkodtam az életemen. Senki sem érdemel meg annyi keserűséget s szomorúságot. De hát biztos voltam benne, hogy nem csak velem történtek szörnyűségek. Az idő múlásával hátra hagytam, de nem tudtam kiverni a fejemből azokat, amik tönkre tettek. Nem csak lelkileg, de testileg is. Mindent elkövettem annak érdekében, hogy mások azt higyék, hogy minden rendben van velem. Minden napom ugyanaz a monoton menet. Reggel felkelek, megmosakodom, felöltözöm, felkapom az iskola táskámat, s a szobámat egy mosollyal hagyom hátra. Azután végig szenvedem az iskolában az órákat s a diákokat. Nem szólok senkinek sem, hogy az osztálytársaim szivatnak engem. Mindent, amit tesznek velem..hagyom. Hiszen mi értelme van bajba kevernem magam? Nem érné meg. Ezért mosolyogva hagyom s tűröm. De már csak az nyugtat engem, hogy egy hét van már csak hátra az iskolából. Miután végzek az iskolában, vissza megyek az árvaházba, ahol a gyerekekkel játszok. Mosolyogva. A gyerekek szeretik, amikor mosolygok rájuk, s amikor énekelek nekik s velük együtt. Úgy gondolom, hogy legalább a gyerekek legyenek boldogok, ha én már nem lehetek az.

Mindig előttem van az, hogy egyszer valakik befogadnak maguk közé, s én is egy boldog család tagja lehetek. De hiszen ezt kétlem, hogy ez velem megtörténhet. Hiszen ki fogadna örökbe egy 17 éves lányt? Senki sem. A családok olyan gyerekeket akarnak, akikkel még lehet játszani vagy törődni velük. S tanítani. Hiszen egy szülőnek az a dolga, hogy tanítja gyermekét, hogy vigyáz rá, s óvja minden bajtól.

-Sarah..gyermekem!

A gondolkodásomból egy igen ismerős hang zavarta meg. Kate nővér. Kate nővér nagyon kedves s aranyos egy hölgy. Mindig kedves volt velem, s minden árvaház lakójával.

-Jó napot! Miben segíthetek?- érdeklődtem. De még mielőtt felnéztem volna, gyors mozdulatokkal letöröltem könnyeimet.

-James arra kért, hogy szóljak neked. Azt szeretné, hogy menj az irodájába.-mondta kedves hanggal s mosolyogva.

-Rendben. Máris megyek. Segítenem kéne valamiben?-érdeklődtem. Mert mindig szeretek segíteni. Volt már olyan eset is, amikor az árvaház takarítónője beteg lett, akkor én segédkeztem ebben. S természetesen máskir is besegítettem, amikor sok volt a munkája. Mindig mosolyogva köszönte meg, hogy segítek.

-Látogatói vannak. Megszeretnének téged ismerni.

-Hogy? Miért? -fogalmam sem volt róla, hogy miért pont engem.

-James mesélt rólad nekik. De most már ideje indulnod.-küldött felém egy megnyugtató mosolyt, amire igenis nagy szükségem volt. Kissé megvoltam ijedve, hogy engem akarnak látni. Igaz, hogy James mesélt rólam nekik, de akkor sem értettem, hogy miért akarnának egy 17 éves lányt megismerni.

"Talán örökbe akarnak engem fogadni?"

Vettem egy mély levegőt, majd felálltam a helyemről, s egy fej biccentéssel elindultam James irodájába. Mielőtt még ott hagytam volna Kate nővért..rámosolyogtam, amit mosolyogva fogadott.

Néhány perc múlva már az árvaházban voltam s már James ajtajánál álltam. Beakartam kopogni, de valahogy nem mertem. Vettem egy nagy,mély lélegzetet, majd felemeltem remegő kezeimet s bekopogtam az ajtón. Kis ideig vártam, majd benyitottam.

-Jó napot! Kate nővér szólt, hogy látni szeretne.

-Aah.. Örülök Sarah! Had mutassam be neked Mary s Tom Payne-t.-mutatott a fiatal párra.

-Örvendek. Igazán örülök, hogy megismerhetem magukat.-mondtam illedelmesen. Küldtem feléjük egy mosolyt. Amit ők is viszonoztak.

-Igazán örülünk Sarah. Nagyon kedves s elbűvölő vagy.-mondta Mary.

Nem tudtam, hogy mit mondjak erre, ezért lehajtottam a fejem, s elmosolyodtam.

-Nos..Mary s Tom azért vannak itt, hogy befogadjanak családukba egy gyermeket. Meséltem rólad nekik, s ők megakarnak téged ismerni. Sőt..örökbe is fogadnak téged!-mondta James.

Én alig hittem a fülemnek. Egyszerűen nem akartam elhinni. Kezdtem homályosan látni, majd arra lettem figyelmes, hogy teljesen elsötétül előttem minden. S hangokat hallottam s kezeket magam körül.

-Saaraaah! -mintha Mary ijedt hangja lett volna. Gondolom, akinek a kezét éreztem magam körül az Tom keze volt, így megakadályozva, hogy a földre essek.

Ezután se kép, se hang. Semmit nem érzékeltem magam körül. Teljes sötétség s magatehetetlenség.