Dream or Real?

01/25.part

Angel kimondta, hogy szeret engem, én akkor leírhatatlanul boldog voltam.

"Én is szeretlek, Angel!" mondtam, majd megcsókoltam.

A nyelveink érzéki táncot jártak egymással. Olyan volt, mintha egy érzelmes tangót lejtenének egymással. Angel, a mellkasomra feküdt, amikor lélegzet hiány miatt elszakadtunk egymastól. Aranyosan rám mosolygott, majd én is viszonoztam gesztusát.

~Angel szemszöge~
Liam mellkasán feküdtem, s hallottam ahogyan dobogott a szíve. Nagy csend telepedett ránk. Nem tudtunk mit mondani egymásnak, mert már mindent elmondtunk, amit egymás iránt érzünk.

Olyan jó érzés volt Liam karjai közt tudni magam. Biztonságban éreztem magam mellette. Talán kissé elhamarkodott döntést hoztam, hogy teljes mértékben az övé legyek. Talán, ez még korai volt. Mindenesetre, nem bántam meg, hogy oda adtam magam neki. Lehet, hogy most utoljára érezhettem ilyen közel magamhoz a testét.

A gondolkodásomat, Liam zavarta meg, ahogyan megköszörülte a torkát.

"Igen?" kérdeztem.

"Angel..mi történt veled régen? Pontosan?" tette fel a kérdést, amire én nem számítottam.

Hát, mindenki tudja, hogy mi volt velem régen, ezért nem is értettem, hogy Liam miért tette fel a kérdést.

"Ezt most nem értem." mondtam, miközben ülőhelyzetbe tornáztam magam.

"Tudod, hogy érdekel, hogy mit tettek veled."

"Liam. Már elmondtam. S nem akarok róla beszélni."

Ekkor jutott minden eszembe. Hogy Liam miért aggódott értem. Most már minden világos. Csak megakarja tudni a nevet, aki elrabolta a húgát.

"Hogy ha a hugod miatt aggódsz, akkor nem kell. Jól van. De most én megyek, és lezuhanyozom." keltem ki az ágyból s indultam el a fürdőszobába.

Nem vártam meg a reakcióját. Egyedül kell, hogy legyek. Átkell gondolnom a történteket.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd vissza mentem Liam szobájába, s felöltöztem. Muszály elmennem, hogy gondolkodni tudjak.

Liam nem volt a szobában, így megfogtam a táskámat, majd halkan leosontam a lépcsőn, s az ajtóhoz mentem. Fogalmam sincs, hogy hol van most Liam. De, nem is érdekel. Kinyitottam az ajtót, s kirohantam onnan. Egyenesen a sötét utcára, ami ki volt halva. Nem járt senki sem ilyen késői órán az atcán. Egyetlen árva lelket sem láttam.

Ahogy sétáltam, elértem egy parkhoz. Nem haboztam, és betértem oda, majd helyet foglaltam az egyik padon.

Leültem, és kényelembe helyeztem magam. Szerintem, az lesz a legjobb, ha nem pénteken cserélünk Frank-el, hanem holnap, vagy holnap után. Végül eldöntöttem, hogy vissza sem megyek Liam-hez. Nem is érdekeltem őt. Csak kihasznált. Megakarta tudni, hogy ki volt az elrablója a húgának. Fáj, hogy hittem neki.

A padon ülve azon gondolkodom, hogy most mi tévő is lehetnék ebben az esetben. Egy valamit viszont biztosra tudok. Mégpedig azt, hogy nem fogok vissza menni Liam-hez. Inkább alszok a híd alatt.

Nem akarom elhinni, hogy azért volt velem kedves, mert csak ki akarta szedni belőlem a nevet. Mindent elhittem neki, amit mondott. Elhittem, hogy tényleg szerelmes belém. Minden egyes szavát elhittem. Hogy a fenébe lehettem ennyire ostoba, hogy hittem Liam-nek?! Minden pasi egyforma. Sosem lehet nekik hinni.

Felhúztam a térdem a padra, majd arra hajtottam a fejem. Nem érdekelt semmi és senki, hogy így meglátnak. Ami valljuk be. Elég kevés az esélye arra, hogy bárki is meglásson engem így.

Letöröltem a könnyeimet, ami az arcomat díszítette, majd vettem egy nagy levegőt, és szép lassan kifújtam. Belenyúltam a táskámba, és észre vettem egy nem oda illő dolgot. Pontosan egy papírt. Ami biztos, hogy nem az enyém. De hogyan került az ide én hozzám. A táskámba.

Megfogtam, s kivettem. Majd elkezdtem kihajtogatni.

"Drága kedves kislányom!
Sajnálom, hogy nem nőlhettél fel egy családban. Akik szeretnek téged.
Bizonyára rájöttél, hogy én vagyok az. Az édesanyád. Nagyon sajnálom, hogy nem nevelhettelek fel téged. De arra kérlek, hogy próbálj engem megérteni. Tudom, hogy nehéz lesz. Azt gondolod, hogy miért van nálad ez a levél. Ebben a levélben szeretném elmondani, hogy mit miért tettem akkoriban. Amikor megszülettél. Most biztos azt kérded magadtól, hogy milyen anya vagyok én, aki megválik a gyermekétől, amit mindennél s mindenkinél jobban szeretett volna. Drága angyalkám. Nagyon sajnálom, hogy meg kellett tőled válnom és az apádnak. De hidd el, hogy nem tehettünk mást. Muszály volt meghoznunk egy döntést.
Engem, az édesanyádat Anna-nak hívnak, az édesapádat Michael-nak. Apáddal meg kellett, hogy válljunk tőled. Nem akartuk, hogy bajod essen a mi hibánkból. Belekeveredtünk egy olyan dologba, ahonnént nem volt vissza út. Apád és Én, mi beépített rendőrök voltunk. Kaptunk egy ügyet, ami veszélyes volt. Lányokat raboltak el, s tartottak fogva. Bekellett épülnünk, hogy elkapjuk őket. Az akció sikeres volt. De mégsem annyira. Mivel egy embert nem tudtunk elkapni. Meglógott. Frank Stone. Ő volt az, akit nem tudtunk elkapni.
Mivel Frank tudta rólunk az igazságot, s azt is megtudta, hogy terhes vagyok. Így olyan választás elé kerültem, amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok, hogy válasszon. Az élete és a saját gyermeke közt. Mi apáddal, téged választottunk. Azt akartuk, hogy ne kelljen félelembe leélned az életed, így árvaházba adtunk téged.
Van, aki vigyáz rád. Sose feledd. A neve Eric Smith. Eric az apád testvére. Ő a fiatalabb. Biztosra veszem, hogy megfog téged keresni, de azt nem tudom, hogy hogyan, de megfog találni. Eric-ről annyit mondanék, hogy nagyon kedves, és mindent megtesz a szeretteiért, és te is bele tartozol.
Remélem, hogy eljut hozzád a levelem, és már kevésbé gyűlölsz engem, illetve az apádat. Abban reménykedek, hogy megérted azt, amit mit miért tettem, vagy tettünk.
Tudom, hogy gyönyörűen mosolyogsz, mivel már akkor is mosolyogtál, amikor világra jöttél. A mosolyod s a jelenléted volt az egyetlen, amit sosem fogok feledni. Nagyon sajnálom, hogy nem lehettünk melletted, amikor felnőttél. Sajnálom, hogy nem voltunk melletted, amikor szomorú voltál, vagy éppen boldog.
Kedves, kislányom. Elérkeztem az utolsó részhez, amit leírnék neked. Remélem, hogy tudod, hogy mindennél s mindenkinél jobban szerettünk téged apáddal. Legyél nagyon boldog kishercegnőm. Te vagy nekem az én kicsi angyalkám. Mert te, tényleg egy kisangyal vagy.
Tudd, hogy Eric-re számíthatsz.
Sose feledd, hogy mennyire szeretünk téged.
Szeretettel a SZÜLEID."

Arra eszmélek fel, hogy patakként folyik a könnyem. Nem akarom elhinni, hogy Eric az én apukám testvére. Nem is tudom, hogy mit érezzek. Egyszerre érzem azt, hogy dühös vagyok, s egyben boldog is. Nem tudom, hogy mi tévő legyek.

~Sziasztok! Meg is érkeztem az új résszel. Remélem, hogy elnyerte tetszéseteket, s mindent köszönök.
Köszönöm a sok olvasót, a szavazatokat s a komikat.
Köszönöm a facebook-on is a visszajelzéseket. Hálás vagyok érte.
Nem is fecsérelem az időtöket.
Kitartást az iskolai hétre. Legyetek ügyesek, s szerezzetek nagyon sok jó jegyeket.
Sziasztok! ~