Dream or Real?

01/27.part

Másnap reggel, amikor felkeltem, kissé furcsán éreztem magam. Nem volt szokásom, hogy másoknál alszok, ráadásképpen úgy, hogy nem is ismerem az illetőt. Louis nagyon aranyos, és kedves egy srác, de nekem furcsa volt az, ahogyan velem viselkedett. Mindegy. Nem is akarok most erre gondolni.

Feltornáztam magam ülő helyzetbe, majd körbe pillantottam. Louis-tól kedves volt, hogy kaptam tőle egy szállást, és egyben egy külön szobát is. Ránéztem az éjjeli szekrényre, ahol volt egy digitális óra, amin 11:57 volt. Szóval, nem is reggel van, hanem délelőtt. Lassan dél lesz.

Felálltam, s amikor elakartam indulni a fürdőszobába, hogy felfrissüljek, akkor tudatosult bennem, hogy nincs semmi ruhám, se pedig pénzem. Muszály lesz kérnem egy kis szivességet Lou-tól. Remélem, hogy számíthatok rá.

Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam, és kiléptem az ajtón. Amint kitettem a lábam, megcsapta az orromat egy finom kellemes illat. Gondolom, hogy a konyhából jön. Így a konyhába mentem, ahol megpillantottam Louis-t.

"Jó reggelt!" köszöntettem őt mosolyogva.

"Aah, szia. Reggelt neked is. Hogyan aludtál?' köszöntött kedvesen.

" Ahhoz képest, hogy mik történtek tegnap, s úgy általában, ahhoz viszonyítva, elég jól aludtam. Viszont, lenne itt valami." mondtam kissé bátortalanul.

Louis abba hagyta, amit épp csinált, s megfordult, hogy szembe legyen velem. Nem tudom, hogy hogyan kéne elmondanom neki, vagy hogy egyáltalán jó ötlet-e.

"Miben segíthetek?" kérdezte kíváncsian.

"Hát, semmi. Csak szerettem volna megköszönni, hogy befogadtál." mondtam.

Nem akartam, hogy Lou úgy érezze magát, hogy kihasználom őt a kedvessége miatt. Így, inkább nem kértem tőle semmi szivességet. Hagytam, hogy ismét ne szóljak.

"Ooh, nem kell megköszönnöd. Szívesen tettem. Egyébként készítettem ebédet." mutatott a kajára, ami éppen készült.

"Aranyos vagy, de nem vagyok éhes. Neked jó étvágyat. Én most vissza megyek a szobába." mondtam, s elindultam az ideiglenes szobámba.

Mivel, nem mertem Lou-tól segítséget, illetve egy kis szivességet kérni, így inkább jobbnak láttam, ha vissza megyek a szobába, és kitalálok valamit. Leültem az ágyra. Vártam a csodát, ami nem történt meg. Felkeltem, és a ismét a fürdőszobába mentem, hogy gyors zuhanyt vegyek, s hogy tudjak tisztálkodni.

Amikor mindennel végeztem, kimostam kézzel az alsó neműmet, majd megfogtam a ruháimat, és vissza ballagtam a szobába. Egy szál törülközőben ültem az ágyon, míg vártam, hogy megszárodjanak a ruhák, amikor kopogásra lettem figyelmes. Biztos, hogy Louis az.

"Gyere!" kiabáltam ki.

Amint kiejtettem a számon, hogy bejöhet, Lou mosolygós arcával találtam magam szemben.

"Miben segíthetek neked, Lou?" kérdeztem szintén mosolyogva.

"Azért jöttem, hogy szóljak neked, hogy elmentem, mert dolgoznom kell! Nem lenne baj, ha magadra hagynálak?"

"Nem, dehogy. Nyugodtan. S mikor jössz?"

"Késő este. Ma túlórázok."

"Valóban? Nos, rendben van. Lehet, hogy én meg elmegyek egy kicsit sétálni. Szóval, kérhetnék esetleg egy pótkulcsot? Tudod, nem szeretnélek folyton keresni, hogy betudjak jutni a lakásodra." válaszoltam őszintén.