Dream or Real?

01/06.part

Liam a nappaliban várt minket. Amikor mosolygott, először azt gondoltam, hogy már nagyon sok lány szívet megdobogtatott, s egyben tört is össze. Nagyon aranyos s cuki mosolya van.

De nem szabad ítélkeznem, hogy mégis mit rejthet az a mosoly. Hiszen könnyen meglehet, hogy csak egy álca. Nem is biztos, hogy Liam kedves, hanem inkább rossz. Szóval inkább megvárom, amíg teljesen megismerem őt. Hiszen a szülei nagyon kedvesek.

-Szia. Biztos te vagy Sarah! - nyújtja felém a kezét. A hangja nagyon kedvesnek tűnik nekem.

-Öhm..szia. Igen. Én vagyok Sarah. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. - mondtam, miközben kezet ráztunk.

Csend állt be közénk. Elég kínosnak találtam a helyzetet. Éreztem, hogy Mary-ék is így látják, ezért Mary megszakította a kínos csendet, ami közénk telepedett.

-Nos, Sarah. Van még valami, amit el kell, hogy mondjunk. Az a helyzet állt elő, hogy nem lett kész a szobád. Ezért Liam szobájában leszel addig, amíg nem lesz teljesen kész a tiéd. De ne aggódj, mert Liam nem haragszik, amíg nála leszel.

Amikor meghallottam, hogy Liam-el leszek egy szobán, akkor kirohantam volna ordítva a házból, valahová iszonyat messzire. De nem tehettem meg, mert az bunkóság lett volna tőlem. Ezért csendben maradtam, s bólintottam.

-Mennyi ideig maradna nálam?- kérdezte Liam. Mintha láttam volna rajta olyat, hogy nem szeretné, hogy nála tanyázzak egy darabig. Kissé elszomorított.

-Apáddal azt gondoljuk, hogy egy hónapig csak. Néhány hétről lenne szó. Ugye, nem gond?- kérdezte Mary, Liam-től.

-Nem!-amint kimondta, tudtam, hogy igen, baj.

-Nem muszáj. Elalhatok a kanapén is. Kellemetlen lenne Liam-nek szerintem.-mondtam majdnem könnyes szemmel, de erősnek kell lennem.

-Családunkhoz tartozol. Nem várhatod el tőlünk, hogy rögtön az első nap a kanapén alszol, mikor Liam szobája nagy, s hatalmas ágy van bent nála. - válaszolta Tom.

Baromi jó. Mondhatom.

-Én tényleg elalszok a kanapén. Nekem az semmiség. Komolyan.

-Nem. Nyugodtan lehetsz az én szobámban. - nah most aztán tényleg meglepődtem rajta.

Idáig azt láttam rajta, hogy nem akarja. Most meg ő mondja, hogy alhatok a szobájában. Kissé elmosolyodtam, majd bólintottam. Csak azt remélem, hogy nem lesznek rémálmaim. Legalább addig, amíg Liam szobájában leszek.

Mindig, minden este rémálmaim vannak RÓLUK.

-Nos mivel ez megbeszélve, Liam segít neked felvinni a cuccaidat, s megmutassa neked a szobáját, illetve a házat. Utána, ha gondoljátok, elmehetnétek fagyizni. - mondta Mary, mindvégig Liam-re nézve.

Liam nem szólt semmit, csak bólintott.

-Anyu! Estére nekem programom van. Nem vinnéd el te fagyizni? - kérdezte Liam.

-Nem. Sarah közénk tartozik, te pedig a bátyja vagy, ezért illő vele lenni az első napján. - fejezte be Tom, Mary helyett.

-Rendben.- ezzel Liam megfogta a cuccaimat, s fölfelé vette az irányt.

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Nem akartam, hogy Liam miattam ne menjen el sehová, miközben már programja volt. Nem akartam, hogy rögtön az első nap megutáljon.

-Jössz?- kérdezte Liam, miközben rám nézett. Biztos látta, hogy nem megyek utána, hanem ott álltam, mint egy szobor.

-Megyek. - mondtam, majd fölfele vettem az irányt Liam után.