Dream or Real?

01/17.part

Miután Mary kiment a szobából, erősen gondolkodtam, hogy hova tegyem a viselkedését, de egyszerűen nem tudom. Esküszöm, hogy nem tudom, hogy mit gondoljak. Liam biztos tud valamit, így hát tőle kell kiszednem mindent, amit tud, még mielőtt elmennék.

Muszáj valahogyan pihennem, mert egyfolytában kattog az agyam. Nem akar kikapcsolni. Lehunyom a szememet, és Frank arcképe jelenik meg előttem. Amikor beértem a szobába, s megfordultam, Frank-kel találtam magam szemben. Már éppen nyúlt volna felém, de én felsikítottam. Azon kapom magam, hogy akaratomon kívül felsikítok. Kezeket érzek magamon, így reflex-szerűen felsikítok jobban, és elkezdek hadonászni.

"Angel! Nyugodj meg! Liam vagyok!" mondja.

Csak álmodtam. Nem volt valóság. Sikerült elaludnom. Kinyitom a szemem, és rögtön megnyugszom, amint tényleg Liam arcát látom meg magam előtt.

Azon kapom magam, hogy Liam az ölébe húz, és átkarol. Én most hagyom magam. És hirtelen én is vissza ölelem, és mellkasába fúrom a fejemet, és sírok.
Olyan jól esik, hogy valakinek a karjában vagyok, akinek gondolom, hogy fontos vagyok.

"Liam?" kérdem, mire felnézek rá.

"Hmmmm...?"

"Fontos vagyok neked?" kérdezem meg tőle, mire halványan elmosolyodik.

" Mindennél fontosabb vagy nekem!" válaszolt, majd adott egy puszit a homlokomra, és magához húzott.
Nem vacakoltam, én is átöleltem őt szorosan. "De miért kérdezted? És mit álmodtál, hogy ennyire...remegsz?" kérdezte.

"Csak kíváncsi voltam. Az álomra már nem emlékszek!" mondtam. Az álom részt azt hazudtam.

"Értem. Nem akarod elmondani, hogy mit álmodtál. Nem kell. Majd ha kész vagy rá, elmondod. Nem erőltetem. De most inkább aludjunk. Elég későre jár, és holnap programunk van!" mondta Liam.

Kérdő tekintettel néztem fel rá a mellkasából.

"Milyen program? Nem fogtok elvinni a kapitányságra!" jelentettem ki, miközben elakartam távolodni tőle, de megragadta a kezemet, és vissza rántott. Így a mellkasának csapódtam.

"Megbeszélem apámmal, hogy ne vigyen el. Hogy hanyagolja egy kis ideig. Egy olyan program, amit ketten fogunk eltölteni egymás társaságában." kacsintott a végén.

"Köszönöm." mondtam, majd adtam egy kis puszit az arcára.

Majd végül beadtam magam, és álomra hajtottam a fejem. Liam mindvégig engem karolt, és gondolom, hogy így aludt el ő is.

Nem tudom, hogy hány óra, de azt tudom, hogy ideje lenne, hogy felkelljek. Kinyitottam a szemem, és Liam már nem volt mellettem. Így kinéztem az ablakon, ahol láttam, hogy süt a nap. Nem akartam kikelni az ágyból. Olyan jó volt aludni.

Hiányzott Liam, hogy nem volt mellettem, amikor felkeltem. Szabadna egyáltalán ilyeneket éreznem Liam után?
Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam, és kikeltem az ágyból. Bementem a fürdőszobába, hogy össze szedjem magam. Gyorsan megmostam a fogam, majd arcot mostam, és kifésültem a hajam, majd egy laza kontyba fogtam össze a fejem tetején.

Kimentem a fürdőből a szobába, hogy felöltözzek. Csak egy szál melltartó és bugyi volt rajtam, amikor hirtelen Liam lépett be a szobába. Magam elé akartam tenni valamit, de nem volt semmi, ami a kezem ügyébe akadna. Így hát Liam alaposan megtudott bámulni. Közeledett, de nem szólt semmit. Ahogy elém ért, hirtelen magához rántott, majd szoros ölelésbe vont.

" Sajnálom, amin keresztül mentél!" suttogta a fülembe.

Óvatosan eltoltam magamtól.