Dream or Real?

01/38.part

„ -Gyerekünk lesz, Angel!"

Liam szavai visszahangzanak a fejemben, ahogyan azt mondja, hogy gyerekünk lesz. Liam minden bizonnyal boldog. Én már nem vagyok az. Nem lehetek most terhes, amikor Frankkel kötöttem egy alkut. És én mindig megtartom a szavamat. Sosem hagytam cserben senkit sem, és most akarok. Nem fogok meghátrálni, csakis azért, mert terhes vagyok. Valamit ki kell találnom erre a helyzetre.

Nem lehet, hogy valamit elírtak? Vagy valami műszer nem működött megfelelően?

Nem csak én nem örültem, hanem Ryan és Eric sem. Gondolom, hogy miért nem örülnek. Nem akarják, hogy pont tőlem legyen a kicsi.

- El akarom vetetni! – Jelentettem ki határozottan.

A srácok felém kapták a fejüket, és értetlenül néztek rám. Liam kérdő pillantással jutalmazott. Nem tetszett neki az, hogy én nem akarom a gyereket.

- Hiba volt. – Mondtam, majd sarkon fordultam, és a szobába indultam, de Liam ebben megakadályozott.

- Miért mondasz ilyeneket? Hiszen szeressük egymást! Nem csak a tied a baba, hanem az enyém is. Nekem is jogomban áll, hogy eldöntjem, mi legyen vele. Nem csak te hozhatsz döntést. – Mondta mérgesen Liam.

- Lehet, hogy igazad van. De mivel bennem van a gyerek, én döntöm el, hogy mi legyen. Én az én döntésem az, hogy nem akarom. Nem csak a gyerek volt a hiba, hanem te is! – Jelentettem ki, miközben a szívem majd megszakadt.

Nem akartam látni Liam kiskutya tekintetét, amin süt a szomorúság, és a fájdalom. A szívem ripityára törött, ahogyan ezek a szavak elhagyták a számat. Nem csak neki fájt, de nekem is. Valahogyan meg kell haragítanom magamra Liamet, és így könnyeb lesz az elválás. Mink már soha nem lehetünk együtt. Rengeteg dolog történt, ami azt bizonyítja, hogy nincs jövőnk. Sok akadály volt, és az is benne van, hogy Liam nem egyszer hazudott nekem, hogy elkapjanak.

Megbíztam benne, de ő csak egyre többször árult el, amiből én nem kérek. Se ebből a gyerekből.

Tegyük fel, hogy megtartom a kicsit. Nincs semmi biztosítékom arra, hogy gondoskodni tudnék róla. Nincs pénzem, se lakásom, se pedig egy rendes család, ahol a csöppség boldogan felnőne.

Mindig is arról álmodtam, hogy lesz egy gyerekem, akiről gondoskodhatok, és szerethetek feltétel nélkül. Erről az álmomról lemondtam, amikor Franknél voltam. Beláttam, hogy én már sosem leszek igazán boldog. Nem lehet egy szerető családom, akikre támaszkodhatok a nehéz időszakban. Többször a fejemhez vágta, hogy én egy semmire kellő vagyok, egy mihaszna, akinek nem jár semmi féle boldogság. Mindig ott bántott, ahol csak tudott. Minden szavát elhittem, és be is bizonyosodott.

Világ életemben egyedül leszek, boldogtalan, akinek nem jár semmi jó sem az életből.

Hirtelen arra kaptam fel a fejemet, hogy valaki bejön a szobába, és felém tart. Letöröltem az arcomról a könnyeimet, majd felnéztem, és egy aggódó szempárral találtam magam szemben. Eric volt az, aki bejött hozzám.

Megeresztett felém egy halvány mosolyt, majd letelepedett mellém. Nem szólt semmit. Gondolom, hogy azért, mert nem tudott volna mit mondani. Őt is annyira lesokkolta az a hír, hogy terhes vagyok Liamtől.

- Nézd, tudom, hogy sokként ért a hír, de ne hozz elhamarkodott döntéseket. Aludj rá, és akkor döntsd el, hogy mit akarsz. Akárhogyan is döntesz, én melletted fogok állni. – Mondta a nyugtató szavakat, amik megmelengették a szívemet, mert nagyon is jól estek azok a szavak, amiket mondott.