Dream or Real?

01/37.part

Amikor sikeresen magamhoz tértem, kicsit fájt a fejem, és rosszul éreztem magam. Az utolsó emlékem annyi, hogy próbálok megszökni Eric és Ryan elől, ráadásul még az ablakból is kiugrottam, csak hogy ne tudjanak elkapni. Szerencsétlenségemre, Ryan volt lent, Eric pedig fent, így nem tudtam elmenekülni előlük, mert sarokba lettem szorítva. Emlékszem még arra is, hogy Ryan azt mondta Ericnek, hogy hozza a nyugtatót, és aztán megszűnt körülöttem a világ.

Kinyitottam a szememet, és ismeretlen helyen találtam magamat. Felültem az ágyon, és jobban szemügyre vettem a szobát, ahol tartózkodtam. Egy kényelmes ágyon feküdtem, a szobában egy nagy ablak volt, és fehér függönnyel díszítve. A szobában két hatalmas szekrény állt, és az egyiknek az oldalán volt egy nagy tükör is. A szobát hatalmas fehér szőrmés szőnyeg tette még otthonosabbá. Az ággyal volt szemben az ajtó, és az ablak alatt egy nagy íróasztal foglalt helyet.

Hol vagyok?

Tettem fel magamban a kérdést, és hogy megdörzsöljem a fejemet, fel akartam emelni a bal kezemet, de nem tudtam, mivel az ágyhoz volt bilincselve. Mi a frász? Pánikba estem, és elkezdtem rángatni a kezemet, de semmit sem használt. A cselekvésemmel mindössze csak annyit értem el, hogy a kezemen lévő bilincs kikezdte a csuklómat, és fájt.

Vajon, ha kiabálok, elérek vele bármit is?

Tűnődtem el magamban, majd elkezdtem agyalni azon, hogyan szabadulhatok ki innen, ahova kerültem. Biztos, hogy nem Franknél vagyok, mert ha nála lennék, akkor ki lennék kötözve az ágyhoz, vagy a pincében lennék kikötözve. Ezek szerint valamelyik baromnál vagyok. Vagy Ericnél vagyok, vagy pedig Ryannél. De Ryan házát ismerem, és nem láttam nála ilyen szobát.

Abban biztos vagyok, hogy minél előbb ki kell, hogy jussak innen, hogy ha Sophian segíteni szeretnék, és Frankkel végezni mindörökre. Meg akarom őt ölni. Sokat szenvedtem miatta, és nem csak én vagyok ezzel így. Rengeteg fiatal lány életét tette már tönkre, és itt az ideje annak, hogy valaki bosszút álljon érte.

Össze kell szednem magam, hogy ha meg akarok innen szökni. És ahhoz tiszta fej szükséges, hogy valami lehetséges kiutat tudjak találni. Körbe néztem a szobában rendesen, és nem találtam semmi olyat, ami segíthet rajtam.

Viszont, nagyon fáj a fejem, kellene valami gyógyszer. Nem jutott más az eszembe, mint hogy segítségért kiabáljak.

- Segííítsééég! – Kiabáltam torkom szakadtából, hátha valaki meghallja, és segít rajtam.

Azt hiszem, hogy a kiáltozásom hasznosra bizonyult, mert lépteket hallottam, és mozgolódásra lettem figyelmes. Nem sokkal később, kinyílt az ajtó, és Eric jött be a szobába, nyomában egy fenevaddal.

Azonnal felsikoltottam.

Eric nevetett rajtam, és az ágyhoz lépdelt, majd leült mellém. Ösztönösen arrébb húzódtam, és láttam valamit a tekintetében, mintha csalódott volna.

- Ugye, tudod, hogy ez egy emberrablásnak minősül. Ahhoz képest, hogy rendőr vagy...

- Nem. Nem minősül annak. Én csak azt szeretném, hogy ha biztonságban legyél, amíg el nem kapjuk őt. És mivel nem lehet veled szót érteni, így ehhez a tetthez fordultam. – Válaszolta egyszerűen.

- Nem kell nekem a segítséged. Világ életemben megvoltam te nélküled, és ez most se változott semmit sem. Az sem számít, hogy ha a szüleim egyik szerette vagy, mert nekem te nem jelentesz semmit sem. És most, hogy ezt tisztáztuk, add oda a kulcsot, mert már fáj a kezem. – Mondtam telis teli gúnnyal a monológomat.