Dream or Real?

01/05.part

Miután beértünk, akkor Tom letett a földre, s oda sétált a pulthoz, hogy rendeljen valami kaját. Amíg Tom rendelt, addig Mary-vel oda sétáltunk az egyik szabad asztalhoz, ami az ablak mellett volt. Csendben helyt foglaltunk. Én beültem középre, míg Mary velem szemben foglalt helyet. Ameddig vártunk Tom-ra s a rendelésre csendben néztünk ki a fejünkből. Végül én törtem meg a csendet.

-Öhm..Mary?-kissé bizonytalan volt a hangom, amit godolom Mary észre is vett, mert egy megnyugtató mosolyt küldött felém.

-Tessék?

-Kérdezhetek valamit?-kérdeztem, miközben az asztalt bámultam.

-Persze. Nyugodtan!-biztatásképp küldött felém egy mosolyt, mert felnéztem, s láttam.

-Öhm..nem is tudom, hogy hogyan kérdezzem meg..

-Nyugodtan. Nem kell félned!

-Rendben. Arra lennék kíváncsi, hogy miért én? Miért pont engem akartatok?

Láttam Mary-n, hogy keresi a megfelelő szavakat, de nem találja. A szemei azt sugallták nekem, hogy valami fájdalmat hordoz magában, mint ahogy Tom is. Mert Tom szemeiben is a csalódást, s a szomorúságot láttam. Tartottam a válaszától, mert mi van akkor, ha azokkal a szavakkal megánt engem? Mégha nem is akarja? A tudta nélkül bántana meg?

Mary s Tom nagyon kedves, aranyos emberek. Nagyon összeillenek, s látszik rajtuk, hogy imádják, szeretik egymást. De mégis van bennük valami, amit próbálnak elfelejteni, mert az az emlék, vagy nem tudom mi, de fáj nekik.

A gondolkodásomból Tom zavart meg, aki időközben odajött hozzánk, s Mary mellett foglalt helyet. Mary egy arcra puszival köszöntötte férjét, aki mosolyogva foglalt helyet mellette.

Tudtam, hogy Mary nem fog válaszolni a kérdésemre, ezért ránéztem, majd egy mosolyt csaltam az arcomra, hogy felejtse el az előbbi kérdést. Mindezt Mary-n láttam, hogy valamilyen szinten megkönnyebbült.

Féltem. De nagyon is. De valami mégis nyugtatott legbelül. Arra gondoltam, hogy nem is velem van a baj, hanem velük. Éreztem, hogy nem akar róla beszélni, ezért én nem is fogom ezzel nyagattni, hogy válaszoljon rá. Majd ha akarja, akkor ő elmondja. Ha készen áll, akkor gondolom, hogy úgy is elmondja.

-Hamarosan megérkezik a rendelés, utána ehetünk is végre.-ujjongott Tom. Komolyan, mint egy öt éves kis gyerek.

-S mit rendeltél?-érdeklődött Mary.

-Majd meglátod!-mondta ki, majd végül kacsintott Mary-re, végül rám is.

-Nos! Van még itt valami, amit tudnod kell, Sarah!-mondta Mary.

Felkaptam tekintetem Mary-re, majd vártam, hogy elárulja nekem, amit ugye tudnom kell.

-Mit?-kíváncsiskodtam.

-Lesz egy bátyád, akit Liam-nek hívnak, s 21 éves.-jelentette ki Mary.

Amikor meghalottam, hogy lesz egy bátyám, szinte köpni-nyelni nem tudtam. Hiszen kaptam szülőket, s kapok egy bátyust is. Be kell, hogy valljam magamnak, nagyon is kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet Liam.

Azon tűnődtem, hogy Liam olyan lehet, mint akiről mindig is képzelődtem?! Egy szerető bátyról álmodoztam mindig, aki megvédi az egyetlen húgát mindentől s mindenkitől.

-Húha!-csak hirtelen ezt tudtam kimondani. Semmi más nem jutott az eszembe.

-Szeretni fog! Nagyon kedves srác!-mondta Tom.

Erre én elmosolyodtam. Majd végül kihozták a kaját, amit még Tom rendelt. Amint letették az ételt elénk, Tom egyből neki is látott, s falta-tömte magába, mint aki már vagy két hónapja nem evett.

-Szivem, lasabban! Még a végén elrontod a gyomrodat, ahogy eszel.-mondta Mary, mindvégig Tom-ot nézte.

-Hey! Nem fogom. Jó étvágyat.-mosolygott teli szájjal. Erre én elnevettem magam, majd mind a ketten rámnéztek.

-Csak Tom úgy néz ki, mint egy nagy disznó, aki már két hónapja, hogy nem evett.-mondtam, miközben rájuk néztem, s közben mindvégig mosolyogtam.

Mary ránézett Tom-ra, majd egy kis ideig bámulta őt, aztán elmosolyodott, majd nevetve megszólalt.

-Igen. Tényleg határozottan úgy néz ki!- majd jobban elnevette magát.

Tom eközben megtörölte az arcát, majd ivott, s megszólalt.

-Igen. Lehet, hogy úgy nézek ki, de nem tehetek róla, hogy imádok enni. Főleg úgy, hogy te -mutatott Mary-re, majd folytatta. - hogy istenien főzöl. Nem tehetek róla, hogy bele szerettem a kajákba. -majd végül Tom se bírta ki nevetés nélkül, így ő is velünk együtt nevetett saját magán. Mivel Tom, mindvégig durcisan beszélt, illetve magyarázott.

Miután lecsillapodtunk, megettük a kajánkat, majd Tom kifizette.

Amiért még mindig lelkiismeret-furdalásom volt, de majd valahogy vissza adom.

Miután kifizette, kimentünk az autóhoz, s beültünk, majd elindultunk oda, ahol élnek.

Az egész út alatt Liam-re gondoltam. Említették, hogy kedves meg hogy szeretni fog. De az is benne van a pakliban, hogy utálni fog, amiért gyarapodott a megszokott családjuk egy ismeretlen lánnyal. Lehet, hogy úgy fogja majd fel, hogy én egy betolakodó vagyok. Könnyen meglehet, hogy igaza van. Hiszen nem is ismer, s a szülők is csak úgy ismernek, amit James mondott el rólam. Lehet, hogy Liam azt fogja gondolni, hogy egy szerencsétlen lány vagyok, akinek nem kellettem sohasem. De ha így is gondolja, akkor valamilyen szinten igaza is van.

Mert csak egy család fogadott be magukhoz, de bár ne tették volna meg. Ahogy rájuk gondoltam, észre sem vettem, de néhány könnycseppem az arcomon gördült lefele, miközben az ablakon bámultam kifele. Gyorsan letöröltem, nehogy észre vegyék.

"Ostoba Sarah! Megígérted magadnak, hogy soha nem fogsz sírni..senki előtt!"

Vissza tértem Liam-re a gondolatomban. Nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni rám. De ha a szülők olyan rendesek s kedvesek, akkor a fiuk sem lehet rossz.

-Megérkeztün! -jelentette ki Mary.

Kiszálltunk a kocsiból. Tom felkapta a tatyómat meg egy-kettőt s befele indult vele. Mary oda jött hozzám, majd átkarolt, lenézett rám, s elmosolyodott.

-Bent kényelmesebb, mint ide kint ácsorogni.-kacsintott rám Mary.

-Mary! Amit a kis vendéglőben kérdeztem...nem kell rá válaszolni. Majd ha úgy alakul, vagy úgy érzed, akkor elmondod. Nem akarom, hogy azt érezd, hogy valamit erőltetni szeretnék, amit nem akarsz!-mondtam ki. Mary-n láttam, hogy megkönnyebbült.

-Köszönöm, Sarah! Nem csak okos, elbűvölő s kedves vagy, hanem még bölcs is! Kevés ilyen gyerek van, aki ilyeneket mond egy felnőttnek. Pedig egy felnőttnek kellene így beszélnie, mint neked. Érett vagy a korodhoz képest. -nagyon jól estek Mary szavai. Úgy érzem, hogy megbízhatok benne.

-Heeey! Nem jöttök be? - ordibált ki Tom az ajtóbejárat felől.

Mind a ketten odakaptunk a tekintetünket, majd egymásra néztünk s mosolyogva indultunk be.

A nappaliba érve megpillantottam egy fiút, aki nyilván Liam volt az. Csodaszép mosolyova van. Gondolom, hogy minden lány odáig van érte.