Dream or Real?

01/40.part

01.40. part

Amikor beszálltam Frank autójába, nem gondoltam teljesen mindent át. De, ahogy mondani szokás: a cél szentesíti az eszközt. Nem? Nekem ez volt a célom, hogy itt legyek vele egy légtérben, hogy egy helyiségben tartózkodjak vele, ami meg is történt. Nem tudom, hogy hogyan fog alakulni a történések, de bízok abban, hogy minden jól fog elsülni. Kivéve Frank részére. Nem hiszem, hogy fog annak örülni, amikor a fagyi visszanyal. De én tuti, hogy fogok örülni. Bízok abban, hogy Frank nem jön rá, hogy mit tervezek, és nem is sejti.

Még most sem tudom igazán felfogni azt, hogy Frankkel egy kocsiban ülök, és várok arra, hogy végre megérkezzünk oda, ahol most ő épp tartózkodik. Amennyire ismerem őt, tudom, hogy egy erdőben van, ahol kedve szerint szórakozhat az áldozataival. Amikor nála tartózkodtam, akkor is egy hülye erdőben tartott fogva. Azt hittem legelőször, hogy csak túrázni megyünk. Azt hittem, hogy megváltozott. Hogy jóvá akarja tenni minden hibáját, amit ellenem elkövetett. De akkor nem is sejtettem még, hogy mi vár rám. A legrosszabb rémálmom vált akkor valóra. Minden egyes alkalomra, és pillanatra tisztán emlékszem, ahogyan bánt velem. Úgy viselkedett velem, mintha csak egy darab rongy lennék a számára, és nem egy emberi lény. Még a legrosszabb, és a leggonoszabb ellenségemnek sem kívántam volna olyat, amiket nekem kellett akkor átélnem, sőt! Még a mai napig hordozom magammal az összes emléket, amit nekem okozott. Minden egyes érintése, felér egy áramcsapással. Minden egyes bántó szava a szívem mélyéig hatolt, ahonnan nem tudom kiereszteni, mert mindent megjegyeztem, és elraktároztam magamban.

Fogalmam sincs, hogy most ezek után mi lesz velem. Főleg a babával. Még most sem hiszem el, hogy terhes vagyok. Ez egyszerűen felfoghatatlan számomra. Nem is értem, hogy hogyan történhetett meg ez velem. Tisztán emlékszem rá, hogy az orvos régen azt mondta nekem, hogy soha sem lehet gyerekem. Frank miatt. Mert, hogy mindenről ő tehet. Miatta nem lehetetett gyerekem, akiről mindig is álmodtam, és vágytam. És most, hogy terhes vagyok Liam-től, egyszerűen boldog is vagyok, és egyben szomorú is. Sosem tudhatom meg, hogy mi lett volna, ha...

Mert ugye ez a baba, nem fog megszületni.

Pedig mennyire vágytam egy kisbabára, akit kilenc hónapon keresztül a hasamban hordhatok. Amikor megszületne a pici, minden egyes pillanatban csak mellette lettem volna, szinte el sem mozdultam volna mellőle, még egy fél másodpercre sem. Mindig mellette lettem volna, vigyáztam volna rá. Ott lettem volna mellette, amikor szomorú lenne, vagy boldog. Meg vígasztaltam volna, amikor csak kellene. Mindig is szerettem volna egy olyan barátot magam mellett tudni, mint amilyen Liam. Ő egy igazán rendes, kedves, és szeretetre méltó férfi, akit csak szeretni lehet. Mindig is egy ilyenről álmodtam, akitől szívesen vállaltam volna egy pici babát. És ez mind számomra, már csak egy álom marad, egy beteljesületlen álom, amiről csak álmodhatok.

A pici nem születhet meg, hiszen nem lenne értelme. Még most kell megtennem, tovább nem várhatok, mert akkor egyre jobban megszoknám azt a tényt, hogy a szerelmemtől várandós vagyok.

Eszembe jutott Sophia. Vajon most mi van vele? Liam érte ment? Minden rendben van velük? Remélem, hogy igen. Bár, abban biztos vagyok, hogy Sophia egy hamar nem fogja elfelejteni, hogy mi történt vele az eltelt évek során. Bizonyára a családja mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsenek Sophiá-nak tovább lépni a múlton, és hogy a későbbiekben a jövőre tudjon összpontosítani.

Sosem fogom a Payne családot elfelejteni!

A táskámat az ölembe vettem, majd elkezdtem benne kutakodni a cigimért, és megláttam, hogy benne van a pisztoly, amit még elvettem Erick-től. Ez a fegyver még a hasznomra válhat. Mindörökre végezni fogok Frankkel. Csak ki kell várnom a megfelelő pillanatot, amikor használatba vehetem.