Dream or Real?

01/22.part

~Angel szemszöge~

"Öhm, Angel. Mi volt a klubban?" hirtelen kérdezte meg Liam.

Amikor megkérdezte, hogy mi volt a klubban, akkor köpni-nyelni nem tudtam. Lesokkolt a hirtelen jött kérdése. Nem tudtam, hogy mit is kéne mondanom. Nem vagyok benne biztos, hogy elmondjam. De abban biztos vagyok, hogy örülök neki, hogy Liam mellettem van. Olyankor azt érzem, hogy nem eshet semmi bajom, hiszen Liam erős, és minden bizonnyal megvédené azt a személyt, akit szeret.

"Liam, kérlek, hogy ezt most ne. Oké?" válaszoltam kissé bizonytalanul.

Láttam Liam arcán, hogy nem pont erre számított, hogy hárítom a választ, csak most nem akarok arról beszélni. Nem akarom elrontani az estét, amit így is sikerült. Bár, tudom, hogy ez nem az én hibám volt, ami ott a szórakozóhelyen történt, hanem maga a helyzet volt a hibás. És nem tehetek róla, hogy az emlékek akkor feltörtek bennem.

"Később elmesélem, rendben?!" kérdeztem, miközben felhúztam a szemöldökömet, és Liam-re mosolyogtam.

"Rendben van." mondta.

Azért mondtam Liam-nek, hogy majd később elmondom, hogy ne legyen szomorú. Mivel az előbb hárítottam a választ, és akkor láttam rajta, hogy nem esett jól neki. Így el kell neki mondanom, hogy mi történt. Megbízom benne, mert szeretem, de nem mondok el semmi olyat, amiről nem kell neki tudnia.

Amíg sétáltunk vissza Liam-hez, addig én gondolkodtam. Mindenen járt az agyam, csak úgy kattogott. Eric-en, Frank-en, Sophia-n és persze Liam-en. Sose hittem volna, hogy bevallom neki, hogy szeretem őt. De egy nagyon nagy kő esett le a szívemről, amikor kiderült, hogy ő is ugyanúgy érez, mint én. Akkor hihetetlenül boldog voltam. Úgy éreztem, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere az egész világban. Bár, kissé azért aggódok, hogy mi lesz akkor, ha elérkezik a csere, Frank-el. De nem fogom megszegni az ígéretemet, mert akkor lehet, hogy Frank-nek át kattan valami a fejében, és akkor nem csak Sophia és én lennénk bajban, hanem az egész Payne család.

Fogalmam sincs, hogy mi lesz azután, amikor cseréltünk, de abban biztos vagyok, hogy nem lesz jó, és könnyű dolgom, hogy megszökjek tőle. Ismét. Nem szeretném túl agyalni a dolgokat, majd minden spontán fog alakulni. Addig is, ezen nem fogok rágódni. De akkor leszek boldog és szomorú is egyben, mert segíthetek Liam-nek és Sophia-n, de egyben szomorú is, mert nem tudom előre, hogy mi fog engem várni, Frank társaságában, és nem is biztos, hogy látni fogom őt többé.

De addig is még van négy napom, amíg gondolkodhatok ezen. És majd ráérek akkor agyalni, hogy mit hogyan csináljak.

Arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk a házhoz, majd Liam rám mosolygott és kinyitotta az ajtót, majd úriember módjára előre engedett, amit én egy apró csókocskával jutalmaztam meg. De nem számítottam arra, hogy ezek után felkap a vállára, és úgy visz fel a szobájába.

"Liiii, tegyél le, mert kezd fájni a pockom!" mondtam, miközben mosolyogtam.

"Rendben, de cserébe kérek egy csókot!" jelentette ki.

Éreztem, hogy amikor kimondta, hogy mosolyog. Megállt a szobája közepén, majd óvatosan leemelt a válláról, és szembe állított magával. Mélyen egymás szemébe néztünk, néhány percig, majd a bal kezét a derekam köré fonta és magához húzott, majd a szabad kezét, a jobbot, az arcomra helyezte, és a hüvelykujjával gyengéden megsimította az arcomat, amibe beleborzongtam, de olyan jól eső borzongás futott végig testemen, ami mosolygásra késztetett. Jól esett, amikor láttam az arcán, hogy ő is mosolyog.

Majd habozás nélkül megcsókolt. Örültem neki, mivel így kínzott. Az ajkát akartam érezni, ahogyan csókol. Gyengéden, de még is szenvedélyesen. Levegő hiány miatt elváltunk egymástól, majd az ajkamra suttogott.

"Gyönyörű vagy, és nagyon szeretlek." suttogta, majd ismét megcsókolt.

Viszonoztam, majd elváltam tőle, amit ő nem igazán tudott hova tenni.

"Nyugi. Én is szeretlek, csak szeretnék egy frissítő zuhanyt venni. Oké?" mondtam mindvégig mosolyogva.

Amint kimondtam, Liam ajka egy kis huncut mosolyra húzódott. Én meg viccből a mellkasába ütöttem gyengéden.

"Nem tartasz velem!" jelentettem ki nevetve.

"Honnan veszed, hogy veled akartam tartani?" kérdezte, mint aki nem gondolt semmi rosszra.

"Láttam a szemedben, és az a huncut mosoly, mindent elárult. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy mit akarsz." mondtam, miközben elléptem tőle, hogy magamhoz vegyem az alvós ruhámat.

Persze Liam, védekezés képpen felemelte a kezét.

"Én? Soha! De mond csak, mit is akartam? Mire is gondoltam pontosan?" kérdezte meg, még mindig feltett kezekkel.

"Együtt zuhizni. De ne is álmodj róla, mert nem lesz olyan. Majd talán egyszer." válaszoltam, miközben elhaladtam mellette egyenesen a fürdőszobába.

Beléptem a helyiségbe, majd elkezdtem levetkőzni, és beálltam a zuhanykabinba, hogy felfrissüljek.

~Liam szemszöge~
Amíg Angel zuhanyzik, addig én előkészítek estére egy kellemes kis borozgatást.

Tényleg szeretnék vele egy kis romantikus estét tölteni, de ez most egy kicsit arra is szánom, hogy elmesélje mi történt a klubban. És még talán többet is megtudhatok róla. És a múltjáról, amiről nem szeret beszélni.

A gondolat menetemet a telefonom csörgése zavart meg. Elő vettem a zsebemből, majd megnéztem, hogy ki keres. Anyám neve virított a kijelzőn, így habozás nélkül felvettem.

"Szia, Anyu! Megtudtatok valamit?" köszöntöttem, majd utána rögtön érdeklődtem is.

"Szia Fiam! Semmit sem tudtunk meg róla. Senki sem ismeri. Olyan, mintha egy szellem lenne Angel. Apáddal kezdjük feladni az egészet. Így már csak Eric van. Aki ha elmondja az igazat Angel-nek, s így talán Angel elmesél nekünk mindent." hallottam anyám hangján, hogy csalódott volt és szomorú is egyben.

"Sajnálom anyu. S ha Eric elmondja neki az igazat, akkor szerinted elmond mindent? Nem lehet, hogy ez rosszabb lenne számára?"

"Nem tudom, kicsim. Minden lehetőséget meg kell kaparintani. Lehet, hogy fájni fog neki az igazság, de az is lehet, hogy örülni fog neki. Nem lehet tudni, hogy mi kavarodik benne, vagy hogy hogyan fogja érinteni őt. Semmit nem lehet tudni, hogy mit is fog hozni a jövő. Meglátjuk. Viszont, holnap megyünk haza, és Eric-kel fogunk találkozni, hogy megbeszéljük, hogy mi hogyan legyen. Ti jól megvagytok? Angel jól van?" érdeklődve hallgattam anyám beszédét.

"Nos, Angel most zuhanyzik. Én is jól vagyok és ő is. Viszont tudnod, illetve tudnotok kell valamit..."

"Mi történt kisfiam?" nos, igen. Anyám nem engedte, hogy befejezzem a mondandóm.

"Ne aggódj Anyu! Nincsen semmi baj. Viszont úgy jött ki a sors, hogy Angel és én együtt vagyunk, mint szerelmes pár."

"Hogyan? Komolyan beszélsz kicsim?"

"Igen anya. Komolyan mondom."

"Igazán örülök neki, és szerintem az apád is örülni fog ennek a hírnek. Akkor most már teljes mértékben vigyáznod kell rá."

"Nem is kell mondanod anyu. Tudom én is nagyon jól. Nagyon szeretem őt, nem is tudom, hogy hogyan lesz ezek után tovább." kissé bizonytalanul csengett a hangom a telefonba, amit szerintem anyám is hallott.

"Ne aggódj kisfiam. Tudom, hogy szereted őt, és ő is téged. Viszont tényleg figyelj rá, mert szerintem valamit tervez. Most nem arra gondolok, hogy át akar téged verni, hanem valami másra. Mondjuk magán akcióba kezd, ami tudod mit jelenthet. Senki nem akarja őt elveszíteni. Nekem most mennem kell beszélni apáddal, és elújságolom neki a jó hírt. Legyetek jók, és vigyázz rá. Szeretlek kicsim, szia!"

Miután elköszöntünk egymástól, bontottuk a vonalat.

Ezután elgondolkodtam azon, amit az anyám mondott. Hogy lehet, hogy valamit tervez Angel? De vajon mit? Mégis mit? Ki kell, hogy derítsem, amíg nem lesz túl késő.