Dream or Real?

01/14.part

-Ki volt az a személy ? Köze van a mostani támadáshoz ?

Amikor meghallottam a kérdést , még a szívem is elfelejtett verni. Néhány ütemet szerintem ki is hagyott. Most mit kéne mondanom ?! Az igazat nem mondhatom el , mert akkor lőne a tervemnek , s Sophia nem kerül vissza a családjához. S én meg újra bújkálhatnék , s menekülnék. Körbe néztem , s mindannyian várták a válaszomat.

-Sajnálom , de mondtam , hogy nevek nélkül.

Eric rácsapott az asztalra , s hirtelen mindenki rászegezte a tekintetét. Én ijedtemben hátráltam egy kicsit.

Mary könnyes szemmel felszólalt.

-Kérlek , hogy áruld el Eric-nek d Tom-nak az igazat. Ők csak segíteni akarnak neked , s Sophia-nak.

-Sajnálom , de nem tudok mit mondani. Annyit kértem , hogy a múltamat felejtsük el , s ne legyen többé szòba hozva. Csak ennyit kértem. Ami megtörtént , az már megtörtént. Nem kell felháborgatni a múltat. Ami volt , az ott maradt. S ez így jobb is.

-Szóval tudod , hogy ki volt az a személy , aki rádtámadt ! -mondta Eric.

-Na s ha igen ? Nem változtat semmin sem.

-Nézd , Angel ! Tudom , hogy az aki ma rádtámadt , az ugyanaz a személy , a múltadból. Igazam van ? De kérlek javíts ki , ha tévedek. Csak árulj el nekem egy valamit. Mert egy valamit nem értek. Miért nem árulod el az igazat arról a személyről ?

-Mert nem tartozik rád !

Mary felállt a helyéről , s egyenesen felém tartott , majd megállt előttem , csak néhány centi választott el bennünket.

-Miért nem akarod , hogy segítsünk neked ?

Erre a kérdésre nem válaszoltam. Elnéztem Mary-ről , s egymásra néztünk Liam-el. Mary hangja meggyötörtnek hangzott. Liam arcát nézve , az én szemembe is könnyek gyűltek. Olyan kisfiús arca volt , s megsajnáltam , hogy ezeknek a szem s fül tanuja volt.

-Azért nem akarom , hogy segítsetek , mert ez az én dolgom. Nekem kell elintéznem. Mindvégig egyedül voltam , s sajnálom , de nekem ez nem megy. El kell , hogy menjek , amíg nem késő. Már így is bajban vagytok miattam. Nem akarom , hogy valami bajotok essen. El kell , hogy engedjetek. Nem maradhatok itt tovább.

-Nem gondolod , higy ezzel már elkéstél ? -kérdezte Eric.

-Soha sincs túl késő semmihez. Ha én elmegyek , akkor nem jelentek veszélyt senkire sem. Sajnálom , de nem maradhatok.

-Angel ! Hozzánk tartozol , nem engedhetjük , hogy egy újabb családtagot veszítsünk el. Nem akarom , hogy újra elveszítsek egy hugit. -mondta Liam rekedtes hangon.

Láttam , ahogy a könnye lefolyik az arcán , majd dühből letörli azt. Nem reagáltam semmit , inkább úgy döntöttem , hogy felmegyek Liam szobájába , s a legfontosabb dolgokat összepakolom , s távozok. Bezártam magam mögött az ajtót , hogy biztosra vegyem , hogy nem fognak megzavarni.

Amilyen gyorsan csak tudtam pakoltam. Nem maradhatok tovább. Muszáj elmennem innen. Ha tovább maradok , nagyobb bajba keverhetem őket , s azt nem akarom. Túlságossan is megszerettem őket. Majd idővel minden jobb lesz. Elfelejtik , hogy én itt voltam.

Hamar összepakoltam a fontosabb dolgaimat , majd a hátamra vettem a táskát , s elindultam az ablak felé. Kinyitottam , majd kimásztam rajta. Kissé csúszik , de ez nem akadályoz meg abban , hogy elmenjek innen.

A távolból láttam egy autót jönni , kicsit furcsáltam , hogy ilyen tájt járkálnak , hiszen már elég későre jár az idő. Nem tulajdonítottam nagyobb figyelmet rá , inkább arra koncentráltam , hogy le ne essek a tetőről. Felfigyeltem a kocsira. Lelassított , majd megállt a ház előtt , s kiszállt belőle Frank egy pisztoly társaságában. Egyenesen felém targotta a pisztolyt , majd gúnyosan elvigyorodott , s lőni kezdett. "A francba !"

Amikor rámlőtt , elvesztettem az egyensúlyomat , majd leestem a tetőről. Iszonyatosan fájt minden porcikám , amikor földet értem. Szerencsémre a bokrok felfogták valamilyen szinten az esésemet , így nem lett nagyobb bajom.

Hallottam , ahogy becsukja a kocsi ajtaját maga után , majd amilyen gyorsan csak tudott elhajtott , mivel igen ismerős hangokat hallottam meg. Lépteket hallottam , ahogy felém közelít , majd felkeltem , s ott voltak ők.
Elakartam futni , de Eric megállított.

-Ha elpróbálsz futni , lábon lőlek. Be kell , hogy vigyelek az őrsre. Vallomást kell tenned , az miatt , ami régen történt , s ami néhány órával ezelőtt , s még azmiatt is , ami most történt , néhány perccel ezelőtt.

-Angel , kérlek !

Hallottam meg Mary hangját , ami telis - tele volt érzelmekkel , szomorúsággal.

-Sajnálom !

S elkezdtem futni , mert tudtam , hogy nem lőne meg , egy fegyvertelen embert. Így hát futottam olyan gyorsan , amilyen gyorsan csak tudtam. De mind a három hímnemű utánam rohant. Átugrottam a kis kerítést , de ez nem akadályozta meg őket sem , hogy fussanak utánam.

A francba , hogy kezdek lassítani. Nem maradt más választásom. A hátizsákot levettem a hátamól , s elengedtem. Így már könnyebben tudok futni , nem akadályoz meg semmi. Tom s Eric kicsit lassított. Magamban nevettem egy kicsit.
"Biztos , hogy túl sok volt a fánk!"

De Liam bassza meg jó kondiban van. Ő bírja az iramot. Ellenben velem , mert én már lassan kezdem feladni a futást. Már nem bírom.

-Angel , kérlek , állj meg ! Csak segíteni akarunk.

Megálltam , hogy levegőt vehessek.

-Sajnálom Liam , de komolyan. Én csak nektek akarok jót.

-Ezt hogy érted ?

-Azt akarom , hogy újra együtt lehessetek Sophia-val. De ahhoz az kell , hogy elmenjek tőletek. Csak egy hét s Sophia ismét veletek lehet. Kérlek , hogy engedj el. Hagyj engem elmenni.

Liam rámnézett , majd úgy tűnt , mintha gondolkodna valamin. Nem tudom , hogy min gondolkodik , de remélem , hogy elenged , s segíthetek rajtuk. Azt is remélem , hogy nem valami cselben gondolkodik. Hogy vissza vigyen. Az egyszer biztos , hogy nagyon fognak nekem hiányozni. Főleg Liam kiskutya szemei , s a csodás mosolya , ami megvilágítja minden ember szívét. Mindenkit maga körül , képes megmosolyogtatni. Egyetlen mosollyal , s nézéssel.

-Rendben , de egy valamit kérek cserébe.