Dream or Real?

01/41.part

B Ó N U S Z    F E J E Z E T

01./41

- Nyisd ki! – Parancsolt rám.

Ami számomra furcsa volt, hogy nem volt semmi fenyegető a hangjában, hanem mindent gyengéden tett, illetve kért. Pedig, Frank nagyon jó szerető lenne, ha nem lenne beteg a fejére. Nála sosem lehet tudni, hogy mikor kattan át.

Megtettem, amire kért. Szép lassan kinyitottam a szememet, majd az övébe bámultam, ami csillogott. Egy gyenge, és egyben ritka pillanatok egyike. Ezt azért, megőrzőm magamban, és elraktározom, hogy Frank valaha nézett rám ilyen gyengéden, és sebezhetően.

- Nem értelek téged! – Jelentette ki, mire halkan kuncogtam.

- Beteg egy lány vagyok! – Jelentettem ki én is némi perc csend után.

- Az biztos. – Válaszolta halkan Frank, majd a számra tapadt.

Még néhány órát utaztunk az autóban, mire nekem elegem lett belőle, mivel pisilnom kellett. Mielőtt megszólalhattam volna, zavaromban megvakartam a tarkómat, majd felsóhajtottam.

- Mennyi ideig megyünk? – Kérdeztem, mivel tényleg érdekelt a dolog.

- Már csak egy vagy két óra. Miért? – Adta tudtomra a választ.

- Pisilnem kéne. – Mondtam, majd sóhajtottam egy nagyot, mivel az álmosság is úrrá lett felettem.

- Néhány percig még tartanod kell. Nem sokára elérünk egy benzinkúthoz, és ott elmehetsz. – Mondta, mire kissé megnyugodtam.

Az út csendben telt az alatt a néhány perc alatt, amíg elértük a benzinkutat, amit említett. Végre megérkeztünk az említett hely felé. Frank bekanyarodott balra, majd megállt, hogy tankoljon. Kiszálltam én is a kocsiból, és elindultam befele, mire Frank kezét éreztem meg az enyémre tapadni. Visszahúzott magához, aminek az lett a következménye, hogy a mellkasának csapódtam, mivel nem számítottam rá. És jól is esett egy kicsit kinyújtóztatni a végtagjaimat.

- Várj meg! – Jelentette ki, amit én meg is tettem. De már nagyon kéne pisilnom, szóval igyekezzen megtölteni a tankot, mert félő, hogy itt helyben fogom elvégezni, állva a dolgomat.

Nem sokkal később Frank végzett is, majd kézen ragadott, és együtt indultunk be a helyiségbe. A pult mögött egy idős ember állt, szakállal, és ősz hajjal fogadta a vendégeket, akik betévednek hozzá. Köszöntünk. Frank fizetett, majd meg lett kérdezve, hogy a mosdót hol találjuk, és, hogy használhatjuk-e. Az idős ember kedvesen mosolygott ránk, - mivel úgy nézhettünk ki, mint apa és lánya, majd kedvesen viszonoztam a bácsi gesztusát.

Be szerettem volna menni, és becsukni a hátam mögött az ajtót, de ebben Frank megakadályozott.

- Egyedül nem engedlek be! – Jelentette ki, mire értetlen fejjel bámultam rá, majd ráhagytam az egész dolgot.

- Ha bejössz, akkor énekelned kell, mert így nem fogok tudni. – Mondtam, mire egy halk nevetés hallatszódott a hátam mögül. – Nem viccnek szántam. Komolyan mondtam! – Dobbantottam egyet a lábammal, mire még inkább rákontrázott a nevetésével. Hátra néztem, majd egyenesen Frankra meredtem csúnyán nézve, mire felemelte a kezét, megadás képpen.

- Oké, énekelni fogok, de nagy durranásra ne számíts, mert szar hangom van, és még ráadásképpen meg is engedem a csapot, hogy a víz is segítsen neked. – Mondta nevetve, mire tőlem kapott egy nyaklevest.