Deanne | Lando Norris ff. |

• IV. Fejezet •

Deanne Holmes
2021. Október
Sochi

Különös érzés volt visszatérni az alsóbb szériába az "elég váratlanul" jött Forma 1-es beugróm után. Mindennek teljesen más hangulata volt azután, hogy megtapasztalhattam, mi vár rám, ha egyszer igazából is felkerülök a nagyok közé, még a jelenlegi versenyautómra se tudtam ugyanúgy tekinteni, mint korábban. A rajtrács is teljesen megváltozott, az autók feltűnően kicsinek tűntek és most már jóval szembetűnőbb is lett, hogy mennyivel másabbak. Hálás vagyok, hogy egészen a Forma 2-ig eljuthattam, egyedüli lányként egy ilyen hatalmas mezőnyben, de mégis motoszkált bennem valami. Valami, ami azt sugallta, hogy ez nem elég, hogy szintet kell lépnem és az új tapasztalat csak még nagyobb löketet adott a célom elérésével kapcsolatban.

- Milyen érzés volt? - huppant le a mellettem lévő üres székre Jack Doohan, az új csapattársam két pohár kávéval a kezeiben, amiből az egyiket végül nekem adta - Milyen érzés volt a csúcson vezetni? - nézett rám ragyogó szemekkel a fiatal ausztrál, miközben belekortyolt a kávéjába. Mindössze négy év van közöttünk, mégis öregnek érzem magam mellette a huszonkét évemmel.
- El sem tudod képzelni! - vigyorodtam el, amint újból eszembe jutott a Silverstone-i hétvége - Egyszerűen varázslatos volt minden! - markoltam meg a forró kávés poharat, amitől rögtön átjárt egy kis melegség a csípős, hideg időjárásban - Jó, talán egy idő után a végtagjaimnak már annyira nem volt varázslatos, de ezt leszámítva maga volt a menyország! - lelkesedtem tovább a forró italt kortyolgatva, mire a fiú felnevetett és közben úgy figyelt rám, mintha egy szent írást olvastam volna fel neki, vagy mintha egy kisgyerek lenne, akinek az anyukája lefekvés előtt a kedvenc meséjét olvassa fel, amit már több tucatszor hallott, de mégse szeretné, hogy mást olvassanak neki.
- Remélem én is vezethetek majd egyszer egy igazi Forma 1-es autót! - nyelt egy nagyot aztán a hátam mögé terelődött a tekintete, majd biccentett egyet ugyanebbe az irányba.

- Haverkodj össze valakivel, és hívd meg egy hawaii pizzára! - éreztem meg két kart magam körül és az illető a fejem búbjára helyezte az állát.
- Jack, nehogy ezt tedd! - szóltam a fiúra és hevesen rázni kezdtem a fejemet.
- Ha rám hallgatsz, ez egy jó taktika ahhoz, hogy debütálhass nálunk. - mondta Lando a teljes ellenkezőjét annak, amit én akartam állítani.
- Na hallgass rá, még maga sem tudja, mit beszél, szegényben még mindig bujkálhat valami.
- Most, hogy így mondod, talán tényleg nem érzem magam valami jól! - kapta le állát a fejemről és odébb sétált - Megyek és szólok Zaknek, hogy újból neked kell versenyezned helyettem! - mutatott a kisebb szériák részére felállított sátor kijárata felé és talán tényleg el is indult volna, ha nem szólok közbe.
- Ne butáskodj, Lando. - nevettem el magam, mire barátom arcára kiült egy mosoly és engem kezdett fürkészni.
- Ti meg miről beszéltek most? - vonta össze értetlenül szemöldökét Jack és tekintete kettőnk közt cikkázott.
- Ne is törődj vele! - legyintettem - Inkább ülj le, beszélgess velünk egy keveset. - intéztem szavaim ezúttal Landohoz és rámutattam egy üres székre, amit barátom szinte pillanatnyi gondolkodás nélkül már el is foglalt, majd a tarkója mögé rakta kezeit és keresztbe a lábait - Látom teljesen átalakultál. - néztem végig az úriasan ülő barátomon, akinek az arcáról öröm és magabiztosság sugárzott - Ki vagy virulva, pole király! - nevettem el magam.
- Ez már csak ilyen! - vonta meg vállait lazán és vetett rám egy vidám pillantást - Múlthéten beteg voltam, most pedig a csúcson vagyok, ettől jobb nem is lehetne. - büszkélkedett.

- Jobban érzed magad? - fordult az ausztrál Lando felé kávét kortyolgatva - Már kérdezni akartam korábban is, de mindig úgy elsuhantál, amikor megláttalak.
- Persze, már kutya bajom. - mosolyodott el lágyan a Brit - Visszatérve arra, amit az imént mondtam... - emelte mutatóujját a fiú felé - ...inkább tényleg ne hallgass rám. - csatolt vissza az iménti párbeszédünkre - Elég feltűnő lenne, ha hirtelen minden pilóta ételmérgezést kapna, még a végén kivizsgálnák az esetet! - pillantott ezúttal felém baljós tekintettel.
- Látod, nem kell mindig Landora hallgatni! - bólogattam egyetértően - Kérsz kávét? - néztem barátomra, elé tolva a poharat, mire ő bólintott egyet.
- Csak egy kortyot. - mosolyodott el és már nyúlt is az italért - Majd elfelejtettem szólni, hogy Lucas már égen földön keres téged! - váltott témát egy szemforgatással.
- Mégis miért? Nem mondta? - kúszott az égbe a szemöldököm.
- Passz! - vont vállat - Biztos unja, hogy a paddockból nézheti a betétfutamokat. Igazából nem is értem, miért jött veled. - kortyolt a forró kávéba.
- Kedve volt hozzá, nem mondhatom neki, hogy ne jöjjön, ha egyszer érdekli a sport! - ráztam meg a fejem.
- Pedig mondhattad volna. - motyogta alig hallhatóan a kávés poharába szavait Lando.
- Ki ez a Lucas? - nézet rám értetlenül Jack.
- Egy volt osztály...
- Hidd el, megismered majd, ha látod! - vágott a szavamba bólogatva a balomon ülő barátom - Tipikus nagy macsó, beállított haj, öltöny, zakó, lakk cipő! - kezdte el kifigurázni a fiút nevetve - Könyörgöm, ki az, aki elegánsan jár autóversenyre? - nevetett tovább.
- Hagyd már békén! - néztem szigorúan a fiúra - Ha így érzi jól magát, akkor jöjjön csak elegánsan!
- Ha te mondod... - engedte el a témát végül a fiú egy semmit mondó tekintettel.