Deanne | Lando Norris ff. |

• III. Fejezet •

Deanne Holmes
2021. Október
Silverstone

Szombat

- Képzeld, új csapattársam lett. - mutattam Landonak a bejelentő posztot Jackről, aki a szezon maradék részében fog társulni hozzám.
- Már megint? Lassan követni se tudom, kivel vagy egy csapatban! - vette szemügyre jobban a képet, mire nevetni kezdett- Kis kopasz. - jelentette ki.
- Talán elfelejtetted, hogy nemrég még te is az voltál? - kérdeztem.
- Jaj, az más volt! - legyintett egyet, jelezve, hogy inkább engedjük el a témát - Jobban örülnék, ha az én csapattársam lennél már végre! - dőlt hátra a hotel kanapén.
- Folyton ezt mondod. - billentettem oldalra a fejem mosolyogva.
- Talán mivel tényleg így gondolom! - erősködött tovább és felrakta közben a lábát az asztalra.
- Attól, hogy te szeretnéd, nem fog egyhamar megtörténni. - dőltem én is hátra. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha végre feltenné nekem valaki a nagy kérdést, hogy elfogadom-e egy Forma 1-es csapat szerződését. Nem erre vágyik mindenki, aki motorsportban dolgozik? Egy álmom válna valóra!
- Mégis miért ne történhetne meg? Ugyanolyan tehetséges vagy, mint mi, ha nem tehetségesebb! - dicsért Lando, mire én csak elmosolyodtam.
- Nő vagyok, Lando!
- Igen, tudom, feltűnt már! - nevetett fel.
- Melyik csapat akarná szerinted az első női versenyzőt? Már nagyon régóta nem indult senki.- néztem rá kérdően - Ha akarna egy csapat, már rég kaptam volna ajánlatot.
- Talán csak nem volt alkalmad bebizonyítani, hogy neked kell lenned a következőnek!
- Ezzel most nagyon megnyugtattál. - mosolyodtam el gúnyosan.
- De tényleg! Csak valahogy kell egy esély, hogy Forma 1-es autóba kerülj és nyert ügyed lenne... - jelentette ki elgondolkodva - Anne, mondd hány Forma 2-es van a helyszínen a hétvégén? - csillantak fel a szemei. Valamiben sántikál.
- Miért kérded? - hajoltam közelebb hozzá.
- Csak úgy! Hányan vagytok itt? - tette fel a kérdést ismét.
- Nem tudom. - vágtam rá elgondolkodva - Én egyedül jöttem, de biztos vannak még külön páran. - válaszoltam értetlenül. Lando előkapta a zsebéből a telefonját és pörgetni kezdett rajta valamit.
- Mit csinálsz? - hajoltam a telefonja fölé.
- Semmit, csak instázok! - válaszolt egy ártatlan mosollyal az arcán. Ez nem jó jel.
- És véletlenül pont a versenytársaim oldalán kötöttél ki? - vettem szemügyre, amit csinál, majd értetlenül pillantottam fel a fiúra.
- Nem én léptem be! Bekapcsoltam a telefont és alapból ide dobott! - védekezett.
- Lando, most komolyan, mire készülsz? - kérdeztem ezúttal határozottabban.
- Miért kell neked folyamatosan azt feltételezned, hogy valami rosszat akarok csinálni? Talán nem bízol bennem? - tette a szívére a kezét sértődötten - Ez most tényleg fájt, Anne! - folytatta dramatikusan.
- Jaj, ne bolondozz már, nyilván bízok benned, csak nem szeretném, ha valami hülyeséget csinálnál! - legyintettem egyet a levegőben.
- Olyannak ismersz te engem, mint aki hülyeséget csinál?
- Igen! - vágtam rá röviden.

- Csak szerintem van nagyon meleg itt bent, vagy szerinted is? - kezdte el legyezgetni magát egy pillanat múlva és a kanapé másik oldalára dobta a mobilját.
- Annyira nincs nagy hőség. - feleltem miközben értetlenül néztem rá.
- Hirtelen mintha elfogott volna valami forróság. - legyezte még mindig magát - Nem is tudom, mintha nem lennék valami jól! - folytatta pánikkal a szemeiben, mire én a homlokára tettem a tenyerem. Normál hőmérsékletű volt.
- Lázas tuti nem vagy! - állapítottam meg.
- Hirtelen nagyon fáradt is lettem! A gyomrom pedig mintha folyamatosan kavarogna, és szédülök is! - sorolta az ölembe dőlve, mire én csak döbbenten néztem a szinte már reszkető fiút.
- Most ugye csak viccelsz? - kérdeztem rémülten. Mégis mi baja lett hirtelen?
- Úgy nézek én ki? - sóhajtott egyet remegő hangon.
- Nem! Pont ezért kérdezem! - aggódtam tovább és ismét a fejére helyeztem a tenyerem, kisimítva ezzel a homlokára lógó hajtincseket. Még mindig nem éreztem semmit, ami esetleg lázra utalna.
- Akkor jó! - hagyta egyszer csak abba a szenvedést és egy halvány mosoly jelent meg az arcán miközben kimászott az ölemből. Erre én csak oldalba vágtam.
- Áu! - kiáltott fel - Ezt érdemli a legjobb barátod, amiért csak segíteni akar?
- Nem, ezt azért kaptad mert megijesztettél! - húztam össze mérgesen a szemöldököm - Olyan gyorsan jött ez a rosszulléted, azt se tudtam mihez kezdjek veled, azt hittem tényleg bajod van! - okítottam ki - Amúgy meg, hogy segítene ez nekem bármit is?
- Ha te nem jöttél rá, hogy kamuzok és amúgy semmi bajom, akkor Zak se fog. - jelentette ki büszkén megvonva a vállát.
- Nem, Lando! - döbbentem rá, mit agyalt ki - Nem játszod el, hogy beteg vagy! - néztem rá szigorúan.
- Ó, dehogynem! - mondta ördögien.
- Mi van, ha lebuksz?
- Azt mondom ételmérgezésem van, azt nem tudják bizonyítani. Mit is kajáltunk tegnap? - vakarta meg a tarkóját elgondolkodva - Pizzát? Mondtam én neked, hogy az ananász nem pizza feltét! - vádolt meg - És most nézz rám, ételmérgezésem lett tőle! - adta elő a hazugságot.
- Nem is pizzát ettünk.
- De ezt rajtunk kívül más nem tudja! - mosolygott büszkén.
- Nem hiszem, hogy egy egyszerű hawaii pizzától ételmérgezést kaphatsz. - tettem karba a kezem.
- De, mivel ez a tegnapi elég rosszul volt megcsinálva. Nem is értem, te miért nem vagy beteg tőle. - folytatta a színjátszást.
- Lando, ez akkor sem helyes, és nem engedem, hogy megtedd! - váltottam komolyabbra a hangnemet és erre már ő is abbahagyta a dramatizálást, még a lelkesedés is eltűnt az arcáról.
- Miért nem? - kérdezte - Csak segíteni szeretnék.
- Ha tényleg olyan tehetséges vagyok, mint amilyennek beállítasz, akkor előbb utóbb csak megtalál egy csapat... - mondtam halkan, reménykedve, hogy emiatt majd meggondolja magát.
- És mikor lesz az az "előbb utóbb"? - hajolt közelebb.
- Nem tudom, de nem akarok csalás miatt bekerülni!
- Ez nem lenne csalás, csak megadom a kezdő löketet, hogy valaki a szárnyai alá vegyen! - ült közelebb hozzám és a kezei közé vette az enyémet - Kérlek, csak engedd meg, hogy segítsek! - kérlelt ismét. Nem feleltem csak mélyen a szemébe néztem és próbáltam tisztán látni a dolgokat. Próbáltam átgondolni, mennyivel előrébb juthatnék, ha Lando megteszi ezt az apró segítséget.
- Megígérem, hogy, ha esetleg lebuknék, nem mondom el senkinek, hogy te is tudtál róla, és nem fogják azt feltételezni, hogy te vettél rá csak, hogy vezethess! Kitalálok majd valamit, hogy ne legyen bajod belőle! - szorította meg a kezemet - Ígérem!
- A Styxre? - kérdeztem, és azon nyomban bűntudatom lett. Olyan sokat segített már Lando, nem helyes, most is rá hagyatkozni.
- Igen, a Styx folyóra esküszöm, hogy neked ez semmi negatív kihatással sem lesz a karrieredre. - jelentette ki a szemembe nézve. Láttam rajta, hogy az igazat mondja, valamiért mégis különösen éreztem magam az alkutól, mintha az ördöggel kötöttem volna egyezséget, nem pedig a legjobb barátommal.
- Oké. - gondolkodtam el - Talán benne vagyok. - egyeztem bele, elnyomva a bűntudatot, mire ő már nyúlt is a telefonjáért, hogy hívja Zaket - Várj! Ne inkább ne! Hazai futamod van, nem hagyhatod ki miattam! - szakítottam meg amint eszembe jutott, milyen pályán is vagyunk.
- Te fontosabb vagy! Lesz még számtalan Brit futam, amin indulhatok. Egyébként meg... neked is hazai pálya lenne ez! - mosolyodott el komiszul.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? - kérdeztem, csak, hogy megnyugvásra leljek.
- Teljes mértékben! - erősítette meg - Hívhatom? - mutatott a telefonja kijelzőjére, ahol Zak száma már ki is volt keresve a névjegyekből. Megszólalni nem voltam képes, szóval csak bólintottam egyet.