Deanne | Lando Norris ff. |

• X. Fejezet •

Lando Norris
2022. Április
Imola

Kiskormomban a felnőttek mindig azt állították: a gyerekek nem lehetnek szerelmesek, még, ha azt hiszik, hogy azok akkor se. A tini szerelem is csak egy korszak, pár hét múlva rájössz, sose voltak komoly érzelmeid a bizonyos személy iránt. Nincs olyan, hogy egy tizenéves tényleg tisztán és őszintén romantikus érzéseket tudna táplálni egy másik ember felé. "Ők csak azt hiszik, hogy az amit éreznek, az a szerelem"- mondják.

Szerintem a felnőttek tévednek.

Én abban a pillanatban, ahogy megláttam őt tudtam, hogy az érzéseim nem csak ideiglenesek felé, pedig csak egy gyerek voltam. Tudtam, hogy az érzéseim Anne iránt igaziak. Ennek ellenére próbáltam elnyomni őket.

Végül sosem sikerült és még ma is ugyanazt érzem. Ugyanúgy felgyorsul a szívverésem, ha a közelemben van, ugyanúgy keresem a tekintetét, bárhol is legyen, reménykedve, hogy kaphatok egy-egy apró pillantást. Még, ha mindössze egy mosolyig is tart nekem sokkal többet jelent, mint csak egy szemkontaktus. A szemeiről mindig az erdő jut eszembe. Írisze kívül élénk zöld és ahogy egyre közelebb halad a pupillájához szépen lassan átalakul mesés barnává. Nem csak a színe miatt emlékeztet egy hatalmas rengetegre, hanem mert bármikor bele nézek, azt érzem elvesztem. Elvesztem benne, mint egy erdőben, ahonnan már nincs kiút. Néha már attól félek, elvörösödöm, miközben a tekintetét fürkészem és annyi a titkomnak.

A gyönyörű szempár martaléka lettem.

Habár ez minden vágyam, tudom, hogy ő nem viszonozza az érzéseimet. Ott van Lucas, akire olyan csodálattal néz, ahogy rám sose tette, vagy, ha igen akkor mindössze baráti jószándékkal. A szemei folyamatosan ragyognak, ha vele van, állandóan mosolyog... igazából, nem is tudom körül írni, hogyan viselkedik, de egyszerűen olyan más. Mintha nem is az a lány lenne, akit én kiskorom óta ismerek és szeretek.

Ő még egyszer sem mondta ki, de én látom rajta, és a tettei is azt sugallják, hogy komolyabb érzéseket táplál a fiú iránt és ez az tudat engem teljesen kikészít.

Gyűlölöm, ahogy egymásra néznek. Gyűlölök mindent, ami Lucassal kapcsolatos, vagy amit csinál. Utálom, ahogy folyamatosan próbál Anne körül legyeskedni, ahogy hozzáér, ahogy ránéz... gyűlölöm, hogy a nő, akit szeretek őt szereti.

Abban a pillanatban, amint megláttam Bahreinben, hogy hevesen egymás karjai közt csókolóznak a szívem ott helyben kiszakadt a helyéről és a földre pottyant, ahol bárki kedvére rugdoshatja össze-vissza. Nem tudtam levenni a tekintetem róluk, csak néztem, ahogy Anne a fiú hajába túr és a mellkasához simul, néztem, ahogy Lucas keze olyan helyekre vándorol, ahová egyáltalán nem lenne neki szabad.

Miért ő?

Egyszerűen nem bírtam elfordulni, Maxnak kellett átrángatnia engem a klub másik végébe minél távolabb tőlük és próbált meggyőzni arról, hogy nem kell velük foglalkoznom, ott van nekem Luisa, inkább törődjek vele, mielőtt ő is kicsúszik a kezeim közül.

Az igazság az, hogy szeretem Luisát, nagyon is! De amit Anne iránt érzek az teljesen más. Eleinte azt hittem, ha Luisával leszek, akkor kevesebb időm lesz az Anne iránti érzéseimmel foglalkozni, hogy aztán szépen lassan szinte már meg is semmisülnek, és ezentúl többé nem fogja nyomni a szívemet a teher, amit az iránta érzett szerelmem okoz, de később rájöttem, hogy ez egyáltalán nem így működik. Hatalmas különbség van a "szeretni valakit" és a "szerelmesnek lenni valakibe" között. Egyik se tudja pótolni vagy helyettesíteni a másikat, elfeledtetni meg végképp nem.

Amikor Zak közölte velem, hogy Anne a "hirtelen lebetegedésem" miatt akár a csapatba is bekerülhet, mint hivatalos pilóta, szerintem madarat lehetett volna velem fogatni, annyira boldog voltam a hírtől. Azonnal fel akartam hívni, közölni vele, hogy milyen ajánlatot kapott, megmondani neki, hogy mennyire csodálatos és mennyire szeretem, még akkor is, ha ő ezt baráti gesztusnak vette volna. Aztán megjelent Lucassal. Habár bujkált bennem egy kis tüske, amiért vele volt próbáltam inkább arra koncentrálni, hogy ezentúl egy csapatban lehetünk és megpróbáltam kizárni minden zavaró tényezőt, ami elronthatta volna a boldogságomat.