Deanne | Lando Norris ff. |

• V. Fejezet •

Deanne Holmes
2021. November
Katar

Lucas újból elhívott egy baráti ebédre. Azt ígértem neki az első próbálkozásakor, hogy majd máskor visszatérünk rá, és végül ő ezt észben is tartotta. Először nem akartam beleegyezni a második ajánlata után se, különös érzete volt annak, hogy csak mi ketten elmegyünk egy díszes étterembe, azok után, hogy évekig nem is beszéltünk. Talán, ha Olive-ot is hívta volna könnyebben mentem volna bele, de végül elfogadtam a meghívást. Egyrészt nem akartam megbántani újból, másrészt barátnőm hajthatatlan volt ezzel kapcsolatban. Egy egész álló napon keresztül hallgattam az érveit, hogy miért is járnék jól, ha most az egyszer, vagy akár később többször is elmennék vele egy egyszerű ebédre.

Olive akkor se hagyott békén amikor készülődnöm kellett. Folyamatosan ott lihegett mellettem és rám adta a ruhákat, vagy éppen leszedette, ha az nem felelt meg az ő elveink. Végül egy sötétzöld, virágos egyberuhára esett a választás és még a hajamat is becsavarta, pedig már alapból hullámos.

- Itt a szőke herceged! - kiáltott fel amikor meglátta, a telefonom képernyőjén Lucas üzenetét.
- Nem a szőke hercegem. - feleltem röviden.
- Még nem, de majd az lesz! - lelkesedett továbbra is, mintha neki lenne találkozója valakivel - Na nyomás, ne várakoztasd meg! - hesegetett ki a hotelszobából.

Nekem most nincs versenyem, de szoktam jönni Landot támogatni és isten tudja miért, néha még Olive is társul hozzám, úgy, hogy amúgy nincsenek is jóban. Szerintem csak unatkozik a rengeteg szöveg magolás közben.

Lucas a bejárat előtt várt rám. Fehér ing volt rajta, aminek egy része ki volt gombolva felül. Szőke haja egyszerre volt kócos és rendezett.
- Szia! - köszönt rám mosolyogva.
- Szia! - viszonoztam, aztán pedig megragadta a kezem és egy csókot lehelt a kézfejemre. Nahát! Nem ilyen fogadtatásra számítottam!
- Hoztam neked valamit. - jelentette ki büszkén elmosolyodva és elindultunk a jármű felé, miközben lágyan a hátamra helyezte a kezét.
- Ó, tényleg? - lepődtem meg.
- Még szép! - nevette el magát. Nekem is kellett volna ajándékot hoznom?

Kinyitotta a hátsó ajtót és előhúzott egy gyönyörű rózsacsokrot. A szemeim tágra nyíltak a látványától. Na erre végképp nem számítottam!
- Ó... nahát, köszönöm szépen! - vettem el őket éreztem, ahogy az arcom egyre csak vörösödik.
- Semmiség! Mondtam már, hogy nagyon szép vagy? - kérdezte egy halvány félmosollyal az arcán.
- Nem, még nem mondtad. - makogtam zavaromban a csokrot szagolgatva és még a tekintetem is elemeltem a fiútól.
- Hát akkor most mondom! - nyitotta ki közben az ajtót, majd a kezemért nyúlt - Indulhatunk? - kérdezte.
- Persze. - fogadtam el a kezét és egy röpke pillanat múlva már úton voltunk.

Olive-nak igaza volt, amikor azzal próbált meggyőzni, hogy milyen előkelő helyre szeretne elhívni. Tényleg elképesztően szép volt az étterem, ahová hozott Lucas, magamtól sosem járok ilyen helyekre, ezért talán meg is voltam szeppenve a díszes épülettől.

- Régóta versenyzel? - érdeklődött a fiú, miután a pincér kihozta mindkettőnknek az ételt - Nem rémlik, hogy már akkor is űzted volna a sportot, amikor még Londonban laktatok. - rázta meg a fejét.
- Csak azután kezdtem, hogy elköltöztünk. - feleltem egy halvány mosollyal az arcomon - Lando vitt el legelőször! Nem akarod tudni, meddig könyörgött apunak, hogy engedjen el! - nevettem fel az emléktől.
- Lando? Mármint, Lando Norris? - lepődött meg a fiú - Ilyen régóta ismeritek egymást?
- Egy osztályba jártunk miután sulit váltottam. - mosolyodtam el újból.
- Nahát! - döbbent le még jobban a fiú - Akkor gondolom, nagyon szoros kapcsolatotok lehet.
- Igen, álmodni se mernék jobb barátról. - egy halk nevetés hagyta el Lucas száját.
- Azt elhiszem, nem sok ember olyan szerencsés, hogy ennyire megbízhat egy másik személyben.