Deanne | Lando Norris ff. |

• I. Fejezet •

Deanne Holmes
2021. Szeptember
Monza

Tegnap az időmérőn egész jól szerepeltem, ugyanis sikerült az ötödik helyet megszereznem a rajtrácson. Viszont mivel Forma 2-ben vagyok, ez túl sokat nem jelent a mai végeredményekben és nem biztosítja be senkinek a helyezését, itt szó szerint bármi megtörténhet! Lett egy rossz kerékcseréd? Utolsó vagy! Hidd el nekem... tapasztaltam! Rosszkor hívnak ki? Buktál minimum tíz helyet! Jó, talán ez a felsőbb kategóriában is hasonlóan van, viszont itt drasztikusabb a végeredmény. Vezetheted akár egész idő alatt a futamot, de egy rossz döntés és hátulról fogod szemlélni a versenyt!

És természetesen bármikor jöhet sárga, vagy rosszabb esetben piros zászló. Ilyenkor nálunk az is kérdéses, hogy egyáltalán újra indítják-e a futamot! Néha viszont jól jön egy-két zászló, például, ha pont neked kedvező helyen vagy amikor megállítják a futamot. Mint most! A rajtrács legelejéről indulhatok amikor ismét a pályára hajthatunk.

- Meddig tart még? - türelmetlenkedtem a mérnökömnek, Matt-nek, aki éppen az adatokat elemezte a laptopon. Az idegességtől fel s alá járkálgattam mögötte.
- Most már bármikor újra indíthatják, már nincs törmelék a pályán. - monda, de a szemeit le se vette a képernyőről.
- Ajánlom is nekik, hogy ne várjunk még tovább. - jelentettem ki. Sajnos ketten elég szépen a falba ütköztek, így hát roppant meglepő mód piros zászló lett az eredménye, azóta meg itt rostokolunk a boxutcában felsorakozva egymás mögé.

Megjelent a képernyőn a felirat, hogy pár perc és indulunk.
- Na látod! Nyomás a kocsiba! - szólalt meg ismét Matt.
Én már a sisakomat vettem volna vissza, amikor ismét megszólalt.
- Ó, jaj! - kerekedtek el a szemei és szélsebesen gépelni kezdett valamit.
- Mi az? - kérdeztem értetlenül.
- Semmi! - hadarta el -Megoldom, ne foglalkozz vele, te csak arra figyelj, hogy tartsd a pozíciót, ha most elbukjuk már nem lesz elég időd, hogy visszaszerezd a vezetést és lehet, hogy még a dobogóról is lemaradunk! - magyarázta, egy pillanatra se vette le szemeit a képernyőről, mintha nem is nekem mondta volna az utasítást - Értve vagyok?
- Természetesen, főnök! - mosolyodtam el és fel is kaptam a sisakomat aztán már ültem is be a kék-fehér autómba, aminek az orrkúpján ott virított az idei versenyszámom, vagyis egy tizenkettes.

Izgalommal telve tértem vissza a pályára a mezőny legelején és néhány körig még a biztonsági autóval haladtunk, aztán az kitért és már csak rajtam állt, mikor indítom újra a versenyt. Mögöttem a tőlem két évvel fiatalabb bajnok jelölt, Oscar próbálta tartani a tempót. Több kevesebb sikerrel. Én inkább az utóbbinak drukkolok!
Egészen a rajtig kihúztam az újra indítást, és akkor is csak az utolsó pillanatban léptem a gázra.

Szinte még én magam is meglepődtem, hogy milyen jól sikerült az indulás. Matt bíztatóan szólt a rádióban, hogy csak így tovább, mivel az ausztrál nem készült fel a rajtra, ezért elég szép előnyre tettem szert. Most már csak meg kell tartani. Nem maradt sok kör hátra a piroszászló után a futamból, ezt már fél lábbal is ki kell bírnom.

Egyre csak fogytak a körök és az előnyöm is egyre csak növekedett. Oscar jóval mögöttem van, talán 4 vagy 5 másodpercre. Röviden szólva elöntött a magabiztosság!
- Matt, sikerült megoldani amit mondtál? - érdeklődtem a rádióban, miközben a visszapillantó tükrön keresztül próbáltam megtalálni a mögöttem száguldó versenytársamat.
- Dolgozunk rajta! - mondta röviden. Nem igazán paráztam, Matt a legjobb! Még, ha nem is hajlandó elárulni, min ügyködik, akkor is tudom, hogy megoldja bármi is legyen az. Ha egyszer felkerülök Forma 1-be, és márpedig remélem, hogy így lesz, akkor csak annyit fogok bánni, hogy őt hátra kell majd hagynom. Ha tehetném, magammal rángatnám a jövőbeli csapatomba és addig dolgozna nekem, míg vissza nem vonulok.