Deanne | Lando Norris ff. |

• XIII. Fejezet •

Lando Norris
2022. Május
Miami

A fejemben már lejátszottam minden alternatív kimenetelt, hogy hogyan is történhetett volna az a nap, ha nem kapom fel annyira a vizet, hogyan végződhetett volna úgy, hogy az egyedüli, akinek sérelme van az én vagyok. Talán, ha azok közül valósult volna meg valamelyik, akkor szóba állna velem Anne.

Majdnem két hét telt el és azóta se kaptam egy rövidke választ se tőle, még csak nem is köszön, ha meglát, mindössze rám néz majd gyorsan elfordul, vagy elrohan, mielőtt alkalmam lehetne bármit is mondani neki, szóhoz jutni sincs esélyem. Borzasztóan fáj azt látni, hogy folyamatosan próbál minél távolabb kerülni tőlem.

Az edzések után Carlos és én elmentünk golfozni. Kivételesen most sok kedvem nem igazán volt hozzá, de a Spanyol ennek ellenére is sikeresen rábeszélt. Meg se kellett volna lepődnöm, hogy egész idő alatt Annéról és rólam faggatott, a gyerekkorunktól kezdve egészen a veszekedésünk estéjéig be kellett avatnom minden egyes apró szösszenetbe. A végkimenetel persze az lett, hogy ő is beismerte, milyen idióta vagyok, de nem mintha Max nem ezzel a kedves szóval illetett volna ott tartózkodásom napjaiban.

Lakosztályom ajtaján belépve rögtön Luisa fogadott. Odarohant hozzám és a nyakamba ugrott, a következő pillanatban pedig már hevesen csókolni kezdett. A kezeimet a lány derekára csúsztattam, amitől szinte azonnal bűntudat fogott el.

- Milyen volt a golf? - érdeklődött karjaival még mindig a nyakam körül.
- Elment egynek, megint Carlos nyert. - mosolyogtam a lányra, de amint megszólaltam ismét pörögni kezdett az agyamban Carlos golfozás alatt hozzám intézet szavai: hogy szakítanom kellene vele.
- Legközelebb én is elmegyek veled, hátha szerencséd lesz. - kezdte piszkálni a hajamat arcán egy mosollyal. A bűntudat csak tovább erősödött szívemben. - És amúgyis unatkoztam itt nélküled.
- Én most is megkérdeztem, hogy szeretnél-e jönni velünk, de azt mondtad, téged nem köt le a golf. - húztam számat egy erőltetett mosolyra.
- Legközelebb majd elfogadom az ajánlatod. - nevetett halkan - Még az is lehet, hogy megszeretem. - mondta ezt egy aprócska csókkal társítva.

Nem tudom megtenni. Nem tudom csak úgy eltaszítani és közölni vele, hogy ennyi volt. Luisa szerelmes belém, ha közlöm vele, hogy nem érzek iránta baráti szeretettől többet, akkor ugyanabba a helyzetben csöppent, mint amiben én vagyok. Szerelmes valakibe, aki mást szeret. Nem akarom, hogy ugyanazon az érzésen menjen keresztül, amin én nap mint nap.

- Lando, - tette a kezét az arcomra - figyelsz te rám?
- Mi? Ja, persze! - zökkentem hirtelen vissza a valóságba, Luisa hangjára - Csak egy picit elgondolkodtam, mit is mondtál? - néztem rá sajnálkozva.
- Azt kérdeztem, jól érzed-e magad. Olyan különös vagy most, szomorúnak tűnsz. - simított végig az arcomon.

Szinte már fáj amit csinál. Miért kell ennyire törődnie velem és én miért nem szerettem már rég belé?

- Persze, jól vagyok! - vágtam rá határozottan, reménykedve, hogy ennyiben marad ez a téma.
- Lando, látom rajtad, hogy ez nem igaz. - nézett bele mélyen a szemeimbe - Még mindig haragszik rád Deanne? Ezért vagy szomorú?
Bólintottam válaszként.
- Próbáltál, már bocsánatot kérni tőle esetleg? - vetette fel az ötletet, mintha nem ez lett volna az első dolog, amivel próbálkoztam.
- Nyilván! - nevettem el magam gúnyosan.
- Tulajdonképpen, min is vesztetek össze? Mondtad, hogy összekaptatok, de azt nem mesélted, mit mondtál neki, amiért annyira megharagudott rád, hogy napokig nem is beszél veled.
- Légy szíves lehetne, hogy most ne beszéljünk se róla, se a veszekedésünkről? - kértem meg Luisát, akit még mindig a karjaim között tartottam, háttal a bejárati ajtónak dőlve, mivel a Portugál még addig sem várt a köszöntésemmel, hogy beljebb tudjak menni.
- Ha nem szeretnél, akkor nem kell. - egyezett bele - Viszont azért azt még megkérdezném, hogy szeretnéd-e, hogy beszéljek vele pár szót? - állt elő egy újabb csodálatos ötlettel. Mindössze az hiányzik, hogy Annétól tudja meg, hogy Lucas miatt kaptunk össze! - Tudod, mint nő a nővel, hátha ejthetek pár szót az érdekedben és megenyhül... nem szeretném, hogy mostantól mindig ilyen bánatos legyél. - ajánlotta fel nagylelkűen.