Deanne | Lando Norris ff. |

• XXIX. Fejezet •

Lando Norris
2022. Július
Kanada

Anne és Lucas szakítása nem volt elég ahhoz, hogy teljesen kioltsa belőlem a fiú iránt érzett gyűlöletemet. Talán erősebbé tette. Korábban, ha megláttam őket a haragomat egy tóba lehetett volna önteni és a víz még csak túl sem csordult volna a part peremén. Most a tenger se lenne elég, hogy elnyelje, milyen tiszta gyűlöletet érzek iránta.

"Remélem megkaptad a levelemet, drágám, de, ha nem az se gond, megírom neked üzenetben a lényeget! Sok szerencsét a hétvégére, szerelmem, ezúttal beszélj a csapatoddal, hogy ne szúrják el a saját versenyedet!"

- Lucas még mindig nem szállt le róla. - magyaráztam a pihenőmbe lépve, heves indulatokkal előtörve. Az ajtó bezárásából mindössze egy hangos csattanást lehetett hallani, aminek észrevétele után Max felvont szemöldökkel fordult hátra.

- Ezt, hogy érted? - kérdezte zavarodottan.
- Írogat neki. - néztem teljes komolysággal barátomra - Ma kétszer is üzent neki, egyszer egy itt dolgozó lányon keresztül küldött levelet, utána pedig üzenetet írt. - nyúltam az ágyra dobott farmeremhez, melynek zsebében még mindig ott lapult az a bizonyos papír darab. Max azonnal kikapta a kezemből. - Azt mondta, ez az első alkalom, hogy írogatna, de nem tudom, hogy elhiszem-e. - gondolkodtam el - Bármi kitelik Lucasból és lehet, csak nem szeretné, hogy aggódjunk érte. - ecseteltem a fejemet ingatva, majd elkezdtem levenni magamról a verseny öltözetemet - Anne különös volt az utóbbi időben, kétlem, hogy azért viselkedik így mert minden rendben van.

- Egyik pillanatban azt állítja, ő szakított vele, nem másért, mint miattad, - vette szemügyre a fiú kéziratát - most, pedig szerelmemnek hívja? - vágott egy undorodott képet olvasás közepette - Komolyan mondom, neki tényleg nincs minden fogaskereke ép állapotban odabent! - mutatott a fejére. Egy átlagos napon, talán felnevettem volna barátom kijelentésén, mi több, talán fel is vidított volna olyannyira, hogy többé kedvem se lesz Lucasra gondolni, azonban most csöppet sem tudtam így reagálni. Mindössze azon jártak a gondolataim, hogy Anne miként viselkedik mostanában.

- Még a tekintetemet is kerülte, miután elolvasta a levelet. - vettem fel egy pulcsit, majd barátomhoz fordultam - Valami nagyon nincs rendben. - böktem ki, amin már órák óta csak zakatol az agyam.
- Ne parázz már. - legyintett egyet és ismét visszaadta a levelet - Deanne szólna ha valami gond lenne. Ha nekem nem is, neked egészen biztos. Ne aggódj ennyit.
- Te nem láttad, amit én, Max! - szögeztem le, majd barátom mellé ültem a masszázs ágyra.
- Akkor avass be! - vágta rá.
- Emlékszel, mi történt Monacoban, igaz? - érdeklődtem - Hogy Annét te hoztad el hozzám?

- Hogyne emlékeznék. - felelte csöppnyi jókedvvel az arcán - Akkor hányta el magát a csókotok után. - nevetett halkan.

- Utána elment, nem tudtam meggyőzni, hogy maradjon. - engedtem el fülem mellett kijelentését - Előtte heteket töltött velem, most pedig akárhogy kérleltem ő Angliába szeretett volna menni. - kezdtem mesélni a távolba meredve.
- És te ebből nyomban arra következtetsz, hogy titkolja előled, hogy Lucas zaklatja? - nevetett egy újat - Bocsáss meg, de én továbbra is kétlem, hogy így lenne. Nem gondoltál még arra, hogy mi van, ha azért különös mostanában, mert emlékszik a kis csókotokra? - kúszott közelebb, majd egy hatalmasat a hátamra csapott, melytől még a szemeim is tágasra nyíltak, persze az is lehet, hogy ez a feltételezésének hallatán történt.

- Nem emlékszik. - szögeztem le határozottan, amit talán inkább saját magam meggyőzésére szántam, mintsem Maxéra.

- Én erre nem vennék mérget, barátom. - ingatta fejét, mint, aki olyasvalamit tud, amit te nem. Kérdően kaptam felé tekintetemet.