Deanne | Lando Norris ff. |

• XIX. Fejezet •

Lando Norris
2022. Május
Barcelona

- Te mindig így viselkedsz vele? - törte meg a csendet a balomon sétáló Carlos, miután visszakísértük Annét a szobájába. Nincs messze az enyémtől, de szükségesnek éreztem, hogy egészen a ajtóig vele lehessek. A pulcsim rajta maradt. Nekem már korábban is feltűnt, de nem állt szándékomban visszakérni tőle, azt akartam, hogy viselje. Legalább erre a kis időre olyan érzés kerített maga alá, mintha a barátnőm lenne, mintha Lucasnak nyoma se lenne az életünkben.

Mi történne, ha Anne után mennék és elmondanék neki mindent?

- Mire gondolsz? - vontam össze a szemöldököm barátomra emelve a tekintetemet.
- Rá! - bökött fejével abba az irányba, ahonnan jöttünk, vagyis Anne szobája irányába - Mindig ennyire taperolós vagy vele? - nevette el magát vidáman csillogó szemekkel.
- Az voltam? - ült ki arcomra döbbenet.
- Neked fel se tűnt? - nézett rám ezúttal meglepetten - Én már azt is felvetettem magamban, hogy kettesben hagylak titeket, nehogy a szemem előtt vesd rá magad... azért azt nem szeretném látni. - nevetett.

Anne is így érezte? Túlságosan "taperoltam"?

- De egy valamit magyarázz meg nekem kérlek, - szólalt meg ismét - ha te minden alkalommal így viselkedsz vele, amikor együtt vagytok... akkor, hogy nem bolondult még beléd? - hadonászott értetlenül a kezeivel.
- Nem tudom... - vontam meg a vállam mélyen a gondolataimba merülve. Máskor is így viselkedek?
- Csak azért kérdem, mert, ha én csaj lennék és velem bánnál így, szerintem már rég elvesztettem volna a fejem. - bökött meg öklével a küszöböm előtt álldogálva.
- Ha szeretnéd most is bánhatok veled így... - tört ki belőlem egy apró, sunyi mosoly a spanyolra pillantva.
- Köszi, inkább ne. - legyintett egyet - És egyébként is, inkább tartogasd az érintéseidet Deanne-nek! - húzta mosolyra a száját, majd ismét megéreztem az öklét.

- Mintha nem csak a barátjaként tekintene rám. - kúszott keserű mosoly arcomra.
- A ma láttak után én nem zárnám ki, hogy több van a háttérben. - vont meg a vállát - Nem láttad, hogy mennyire zavarba jött?
- Nem, nem láttam. - ráztam meg a fejem és megpróbáltam a lehető legpontosabban felidézni, mi is történt - Nem feltétlenül jelent jó dolgot, hogy zavarban volt... - vakartam meg a tarkómat - lehet, hogy kellemetlenül érezte magát miattam.
- Ha hiszel nekem, akkor én a helyedben nem adnám fel. - javasolta - A Carlos Sainz szerelem detektor azt sugallja, hogy bizony több van a háttérben, mint, amit te gondolnál, drága Lando.
- A Carlos Sainz szerelem detektor biztos meghibásodott. - ingattam jobbra-balra fejemet -Elfelejtetted, hogy még mindig Lucasba szerelmes. - említettem meg.
- A szerelem detektorom nem érez semmit kettejük között. - vonta meg a vállát - Nem illenek össze, hozzád jobban passzol, mint ahhoz a ficsúrhoz.

- És mindezt a detektorod állapította meg, vagy te magad? - néztem rá felvont szemöldökkel.

- Meglehet, hogy a kettő egy és ugyanaz. - ismerte be - De az nem jelenti azt, hogy tévedek. Bármikor történhet valami, ami a szakításukat váltja ki... - gondolkodott el - az is lehet, hogy a mai akciód után rájön, Lucas milyen mennyire... - kutatott a megfelelő szó után elgondolkodva - gáz.

Jól esett Carlos bíztatása, de, ha csak nem történik valami csoda egyik napról a másikra, akkor nem fűznék sok reményt a fiú iránt érzett szerelme elvesztésével kapcsolatban.

- Talán, ha egy tündérmesében élnénk akkor megtörténhetne, de a valóéletben ez nem így megy. - cáfoltam meg az állítását és az ajtóm kilincsére helyeztem a kezem.
- Csodák még történhetnek. - jelentette ki lelkesítően. Csupán egy halvány mosolyt tudtam küldeni barátom felé.