Deanne | Lando Norris ff. |

• XXXIV. Fejezet •

Deanne Holmes
2022. Augusztus
Spanyolország

Az utóbbi napok voltak életem talán legszebb pillanatai. Lando és én barátaink előtt is nyíltan vállaltuk fel, hogy hozzájuk hasonlóan, köztünk is új érzelmek tombolnak. A fiú iránt érzett szerelmemet, a barátaink kapcsolata által kiváltott boldogság alkotta teljessé. Szinte hihetetlennek tűnt számomra, hogy Olive és Max közel sem gyűlölik egymást, sokkal inkább szerelmesek. Titkolózásaink érzete, mely a nyaralásunk kezdetének a pillanatában árasztott el mindent, már egy csöppet sem volt érzékelhető.  Max és Lando újra olyan viszonyban álltak egymással, mint azelőtt, hogy Olive véletlenül elárulta neki az igazságot.

A nyaraláson eltöltött napok és esték szinte minden alkalommal azonosan teltek: Lando ás én próbáltunk arra törekedni, hogy kettőnk közé sose férkőzhessen nagyobb távolság a kelleténél, valamilyen testrészünknek érintkeznie kellett, legyen az a kezünk, a lábunk, vagy épp a mellkasunk, esetleg a hátunk. Az érzést, mely ilyenkor tombol bennem leginkább egy kislányhoz tudnám hasonlítani, aki a világon a legboldogabbnak érezheti magát annak köszönhetően, hogy azt az ajándékot kapta, melyre oly régóta vágyott, majd soha többé nem szeretne megválni tőle. Lando volt az én ajándékom. A fiú olyannyira élvezte a barátainkkal eltöltött heteket, hogy az utolsó napunk ébredésének első pillanata után ő arra törekedett, hogy meggyőzhessen arról, hogy maradjunk újabb napokat. Kérlelt, hogy egyezzek bele abba, hogy pár nappal tovább maradhassunk Spanyolországban, ezen alkalommal csak mi ketten. Akármennyire hangzott kecsegetőnek ezen ötlete, nem tartottam helyesnek, hogy arra kérjük barátainkat, hagyjanak minket magunkra. Nem szerettem volna, hogy nekik ez bármennyire is zokon essen. Azonban rá kellett bizonyosodnom, hogy félelmeim teljesen alaptalanok voltak, hiszen amint Lando felvetette a kettőnk meghosszabbított nyaralásának az ötletét, barátaink nyomban az ő oldalára álltak, s így eldöntötté vált a kérdés, hogy Lando és én újabb  napokat töltünk-e el a csodálatos Spanyolországban.

Kezem fel s alá kúszott felsőm ujja alól kibúvó karomon, miközben tekintetem egy pillanatra se voltam képes levenni az előttem segédkező fiúról. Arcomon egy óriási boldogságomat tükröző mosollyal, melyet mindössze ő képes előhozni belőlem. Borzasztóan ideges voltam, de legfőképp izgatott azzal kapcsolatban, hogy amint Olive és Max gépe felszáll csupán ketten maradunk. Az első kettesben eltöltött napjaink állnak előttünk, amikor már többé nem csak barátok vagyunk, hanem jóval többek. Az első közös napjaink, amit szerelemben lubickolva tölthetünk anélkül, hogy abban bárki megzavarna minket.

Lando udvariasan kiemelte a bérelt autó csomagtartójából barátnőm hatalmas púderkék színű bőröndjeit, majd a jármű mellé helyezte azokat, míg a lány tőle nem megszokott mosolyt küld a fiúnak. Amint az összes hatalmas, ruháktól és egyéb holmiktól kitömött csomagok a talajra kerültek Olive lassan Lando mellé lépett és óvatosan megölelte őt, majd mintha súgott volna valamit a fiú fülébe, aminek a hallatára ő csak egy apró mosollyal és bólintással felelt. Különös látvány így látni a barátaimat. Különös, de mégis lenyűgöző. Ők ketten, akik a találkozásuk pillanatában elhatározták, hogy nem szívlelik a másikat, most mégis barátsággal tekintenek egymásra, mintsem utálattal. Valójában azonban mégis Max a legnagyobb meglepetés számomra. Az elmúlt évek azon napjai, amit közösen töltöttünk, arról szóltak, hogy ő, és a szőke marják egymást, még csak a másikra sem szerettek volna pillantani. Most pedig a két barátom egy pár. Olyan érzés kezdte maga alá keríteni a légkört, mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Megdöbbentett kapcsolatuk híre, mégis leírhatatlan boldogságot éreztem miattuk.

Miután a szőke fürtös lassan odébb lépett Landotól felém vette az irányt, arcán egy egyre csak növekvő vigyor társaságában. Gyűrűkkel borított kezével óvatosan kisimította az arcába kúszott tincseit, majd karjait széttárva lépett hozzám és egy hatalmas ölelésbe vont.