Deanne | Lando Norris ff. |

• Epilógus •

Deanne Holmes
2024. Február

Minden kislány arról álmodozik fiatal, gondtalan éveiben, hogy egyszer rátalál az olyasfajta szerelem, melyet napjainkban mindössze romantikus filmekben vagy könyvekben láthatunk. Minden kislány arra vágyik, hogy egy nap majd megtalálja őt az ő szőke hercege, aki magával viszi a palotájába, s hercegnőből királynő válik a szerelmük gyümölcse alatt. 

A szőke herceg számomra nem létezik, legalábbis nem úgy, ahogy azt a mondani szokás. Az én hercegem csöppet sem szőke, az ő haja csokoládébarna, melyet vidám göndör tincsi tesznek olyan lélegzetelállítóan csodássá, hogy legszívesebben egy egész álló napon keresztül csak gyönyörködnék benne, majd ujjaim köré csavarnám, miközben ajkain az ezen tettem által kiváltott mosolya uralkodna. Az a bizonyos mosoly, melyet először kilenc éves koromban pillanthattam meg, s azóta folyamatosan az életem része, azóta tudhatom napról napra magam mellett, azóta tölti be a legfontosabb személy helyét a szívemben. 

Tizenhat éve, hogy az ő, és az én lelkem teljesen összekapcsolódott egy szoros fonatba, melyet senki se képes széttépni, de még csak apró foszlás sem váltható ki a kapcsolatunkban. Ha valóban mindenkinek létezik a lelki társa a világban, nekem egészen biztosan, hogy ő az. Lando a másik, egy amolyan bohókásabb felem. 

A mi palotánk egy darabig Lando monacói lakása volt, majd a közösen eltöltött idő alatt mindketten arra a döntésre jutottunk, hogy talán ideje váltani. Ismét Angliát hívjuk mindketten az otthonunknak, ahol lett egy közös házunk London és Bristol között, amolyan város zajaitól távol eső helyen. Így lehettünk legközelebb a számunkra fontos személyekhez, a London nyüzsgését élvező Olive-hoz és Maxhoz, valamint a Bristolban élő szüleinkhez. Már a költözés előtt is együtt laktunk, azonban a közös ház egy teljesen új szintre léptette a köztünk lángoló szerelmet, sokkal meghittebbé tette, tudván, hogy ez a hely csakis a miénk, mi tettük olyanná, amilyen. Egy közös otthon sokkal erősebbé tette a kapcsolatunkat, persze azelőtt is az volt, azonban így ezen érzet mindössze megsokszorozódott. 

Még az sem tudott léket vetni közénk, amikor kitudódott, hogy a McLaren csapatában, a két azonos színekben versenyző pilóta között nem épp olyan viszony áll fenn, mint a kilenc másikban. A nyári szünetről való visszatérés után mindössze pár futam erejéig voltunk képesek valamelyest "titokban" tartani a szerelmünket. Persze, nem állapodtunk meg arról, hogy a média nem tudhat kettőnkről, csupán egyikünkben se bátorság ahhoz, hogy szembenézzünk azzal, ami várhat ránk, ha fény derül a titkunkra, egy kis apró félelem minden hétvégén ott lakozott bennünk, amikor együtt mutatkoztunk kamerák előtt. Mi van, ha túl közel állunk egymáshoz és ez szemet szúr valakinek? Mi van, ha véletlenül túl sokáig fogom a kezét majd, és már csöppet sem lehet baráti gesztusnak mondani majd? Mi történik, ha valakinek feltűnik, hogy sokkal inkább keressük egymás társaságát, mint bárki másét? Mi lesz, ha az érzelmeim túlontúl erősek lesznek egy heves pillanatban és a kamerák szeme láttára mutatom ki egy csókkal az iránta érzett szerelmemet?  Csaknem mindennaposak voltak az ezekhez hasonló kérdések, melyek felmerültek bennem. Többször is átbeszéltük, miként lehetne bejelenteni a kapcsolatunkat, mégsem tettük meg egy alkalommal sem, egészen addig a pillanatig, amikor már ha akartuk se tudtuk volna letagadni. 

Az év utolsó előtti futama volt, azaz McLaren hétvégéje. Én második lettem, míg Lando megszerezhette magának a dobogó azon pontját, melyről mindenki álmodozik. A szerelmem nyerte meg a Brazil nagydíjt. A kameráknak már rögtön a boxutcába való leparkolásunk után is feltűnhetett, hogy a levegőben apró szikrák röpködnek körülöttünk. Hosszas percekig vontuk a másikat feszes ölelésbe a győztesnek kijelölt hely előtt. Ugyanezen a ponton, Lando autója előtt állva csattant el az első nyilvános csók közöttünk. Az egész világ tanúja volt a heves érzelmeinknek, a helyszínről és a tévé előtt is több ezren látták, majd hosszú hónapokig minden tőlünk volt hangos. Alig foglalkoztak azzal, hogy Lando megszerezte élete első győzelmét, szinte alig említették meg az az évi bajnokot, mintha semmi más nem is történt volna az egész szezonban a csókunkat leszámítva. Minden, aminek korábban nagy híre volt, ezen időre teljesen elvesztette a jelentőségét. Azonban sajnos nem csak olyasfajta dolgokat vonzott maga után a kapcsolatunk kitudódása, mint, amiket mi reméltünk volna.