Deanne | Lando Norris ff. |

• XXXII. Fejezet •

Deanne Holmes
2022. Augusztus
Spanyolország

A Kanadában történtek csupán úgy maradtak meg az elmémben, mint egy csodálatos tündérmese. A mi tündérmesénk, Landoé és az enyém. Ha újraélhetném a futam utáni pillanatot -- a csók pillanatát -- képtelen lennék elszalasztani a lehetőséget, képtelen lennék újra elkövetni azt a förtelmes hibát, hogy megpróbálok eltávolodni a fiútól. A karjai közt kellett volna maradnom az első adandó alkalommal is és utána soha többé nem tudtam volna megszabadulni a szerető ölelésétől. Az ezen tettem iránt érzett bűntudatom azóta sem hagyott alább, időről időre, a napjaim egy bizonyos pillanatában újra átélem a tettem súlyát, és, hogy akár egy  visszafordíthatatlan hibát is vonzhattam volna magam után azzal, hogy elsietek a fiútól. Ha Lando nem maradt volna velem, figyelmen kívül hagyva azon szavaimat, miszerint nem szeretném, ha a közelemben lenne, akár el is veszíthettem volna. A szívem -- szavaimmal ellenkezőleg -- az örömömtől szikrázott, amikor megpillantottam a szobámban várakozó barátomat, aki iránt olyasfajta érzelmek ébredtek fel bennem, amelyek jóval többé teszik őt, mint egy barát. Lando még annak ellenére is a közelemben próbált maradni, hogy a testem arra törekedett, ő ezt ne érhesse el. A szívem azonban egészen másra vágyott, egy olyasfajta dologra, melyet egész eddigi életemben nem éreztem, talán megnevezni se vagyok képes, olyannyira ismeretlen. Csodálatos és rémisztő volt. Mintha a lélegzetem teljesen elillanna, ha a fiú a közelemben van, tekintetem egyre csak keresi az övét, miközben a tudatom egyre csak ellenkezni próbál ez ellen. Arra vágyom, hogy megérintsen, még ha mindössze a kezünk ér össze egy pillanatra, vagy ha a testünk súrolja egymást, azt szeretném, hogy érezhessem bőre melegét, hogy a közelemben tudhassam őt. Miután először érezhettem ajkait az enyémeken, azt kívántam bárcsak újra és újra megtehetnénk, a testem mégis ellenkezett ezen vágyaim ellen. És én mégis leírhatatlanul Landoval szerettem volna lenni, még ha ez azt is jelentette, hogy szembe kell szállnom saját magammal és a félelmeimmel.

Lando velem maradt és mindkettőnk érzéseire fény derült. A tündérmesénk ezután vette kezdetét, a karjai közt tölthettem az éjszakát, majd olyan szavakra ébredtem a fiúhoz bújva, melyeket még csak álmomban se reméltem volna hallani valakitől. Abban a pillanatban újra beleszerettem a legjobb barátomba, és tudtam, hogy semmi okom félelmet érezni, nem kell rettegnem attól, hogy az érzelmeim egészen mások, mint ami esetleg Maxhoz köt engem. Tudtam, hogy az, ami kibontakozóban van közöttünk, a világ legcsodálatosabb változása lesz az életünkben.

 A napjaink azonban sajnos nem úgy alakultak Kanada után, mint ahogy azt Lando és én terveztük, vagy épp szerettük volna.  A futam hétvége utolsó pillanatai elérkezése után nekem haza kellett repülnöm Bristolba, hogy apu segítségére lehessek néhány apróságban, hogy egy kis időt tölthessünk együtt, hisz a mindennapjaimat csaknem egyfolytában a versenyzés okozta utazás teszi ki. Felmerült, hogy esetleg Lando is csatlakozna hozzám, azonban ő maga úgy vélte, hagy egy kis időt nekem és apának, nem szerette volna zavarni. 

Mindössze üzenetben vagy épp videó hívásban tudtunk beszélni egészen addig az utazásig, amit Olive szervezett négyünknek.  A fiú hiánya fájdalmasabb érzetet vont maga után, mint a csókunk utáni rémületem. 

Lando Londonba repült az utazás előtt, hogy mindannyian együtt mehessünk Spanyolországba. Amikor ennyi idő után újra megpillantottam a fiút úgy éreztem, mintha hosszú hónapok, vagy épp évek teltek volna el azóta, hogy együtt voltunk. Valójában csak pár hét. Legszívesebben az újratalálkozásunk pillanatában a karjai közé menekültem volna, majd egy hosszú csók tette volna teljesé a pillanatot, azonban a fiú közbelépett egy halk súgással, miszerint Olive és Max előtt ne tárjuk fel rögtön a köztünk lángoló eseményeket. Erre utaló, apró elrejtett mondatokat az utóbbi napokban is fűzött hozzám, mégse értettem, mért gondolja így és szeretne eszerint cselekedni. Nem szerettem volna barátaink előtt megvitatni ezen döntését, ezt megtehetjük, amikor mindössze magunk vagyunk.