Deanne | Lando Norris ff. |

• XXII. Fejezet •

Lando Norris
2015. Június

Anne megkért, hogy legyek a kísérője a sulis bálra és én gondolkodás nélkül elfogadtam a felkérést, habár illedelmesebb lett volna, ha én teszem fel neki a kérdést, de őszintén bevallva, nekem még csak fogalmam se volt arról, hogy bált fognak tartani a végzősöknek, ami igen nevetségesen hangzik, hisz Anne is végzős és én is az lennék, ha nem iratkoztam volna ki a versenyzés miatt. Ez Anne utolsó éve, tudhattam volna, hogy ünnepséget rendeznek a diákoknak, még ha én már nem is tartozom közéjük.

Én többet akartam koncentrálni a versenyzésre, több időt akartam az edzésekbe fektetni, és ez a suli mellett nem nem éppen kivitelezhető. Így hát otthagytam a sulit. Szerencsére ennek a tettemnek meg is lett az eredménye. Most már kő kemény három fárasztó hónapja a Brit Forma 4 bajnokságban versenyzek a Carlin csapat szerződése alatt. Anne követni akarta a példámat és ki szeretett volna iratkozni a suliból, viszont Mr. Holmes nem engedte neki. Szó szerint megtiltotta, hogy akár csak gondolni merjen arra, hogy idő előtt befejezi a tanulmányait mindössze azért mert versenyezni szeretne. Mindhárman tudtuk, hogy csak jót akar neki, de mégis összekaptak ezen a témán, ezért Max bátorítása után összeszedtem minden létező erőmet és én magam álltam Mr. Holmes elé, hogy meggyőzhessem a kiiratkozásról.

Nem sikerült.

Csupán annyit értem el, hogy Mr. Holmes elképesztően megharagudott rám, és Anne el lett tiltva tőlem. Egy teljes hétre. Egy teljes héten keresztül nem tudtunk beszélni. Hét teljes napig nem láttam. Százhatvannyolc órán keresztül még csak üzenetet sem írhatott nekem, ugyanis édesapja nem csak tőlem, de a mobiljától is eltiltotta. Mr. Holmes úgy vélte, rossz hatással vagyok rá, és, hogy én ültettem a fülébe a bogarat az iskola otthagyásról, ami részben talán igaz... én meséltem neki először a terveimről, de akkor sem érdemeltem ki ezzel azt, hogy ne láthassam Annét egy teljes héten keresztül. Egy napot talán elfogadtam volna, na de egy hetet?! Véleményem szerint egy csöppet átlépte ezzel a tiltással a határokat, de nem tehettem ellene semmit. Végül Anne nem szakíthatta meg a tanulmányait, viszont a versenyzést sem hagyta félbe. Ugyanúgy küzdött, mint én vagy Max, csak éppen egy picit jobban be volt táblázva és kevesebb szabadideje volt, mint nekünk. Folyamatosan tanult, majd ha végzett rohant az edzésekre és hazaérve újból csak tanult és tanult.

Egyre kevesebbet volt időnk találkozni a sűrű napjai miatt.

- Szerintem tetszeni fogsz neki! - rohant be a szobámba Flo és rávetette magát az ágyamra, arcán sunyi mosollyal tündökölve. Én a tükör előtt álltam, próbáltam a lehető legjobbam beállítani a hajamat, na meg bajlódtam a csokornyakkendővel, amit valójában nem is szerettem volna viselni.
- Te meg miről beszélsz? - fordultam húgom felé értetlent játszva, pedig volt egy olyan megérzésem, hogy ugyanarra a személyre gondolunk, csak azt nem értettem, mégis honnan támadt neki ez az ötlet.
- Deanne-ről, kiről másról?- nevette el magát sunyin.
- És miért kellene, hogy tetszek neki? - adtam tovább az értetlent. Talán, ha látja, hogy még csak elképzelésem sincs arról, hogy miről beszélhet, akkor elengedi a témát. Flonak még sosem meséltem, hogy évek óta szerelemes vagyok a legjobb barátomba. A családból se tudja senki, se Cisca, se Oliver és még csak anya meg apa sem. Úgy tűnik, Flo magától jöhetett rá, pont, mint Max. Vajon hányan jöttek még rá rajtuk kívül? Ha Flo tudja, akkor már egészen biztos, hogy elpletykálta Ciscának és Olivernek is. Lassan az egész világ rájön... de vajon Anne tudja?

- Ó, Anne olyan szép vagy! Ó, Anne gyere, hagyd ott velem a sulit, menjünk együtt versenyezni! Csak te meg én, ketten a világ ellen! Anne legyél a csajom és csókolj meg! - imitált engem cuppogó hangokat kiadva, ahogy az arcát az egyik párnámba nyomta, majd hatalmas nevetést hallatva emelte el a fejét, mire én nyoman zavarba jöttem és az arcom talán egy flamingó színével lehetett azonos.
- Sose mondtam ilyet. - vágtam rá elfordulva tőle, nehogy feltűnjön neki tűzvörös arcom.
- Pedig mondhattál volna. - jelentette ki lazán - Akkor lehet nem csak ábrándoznál róla.
- Nem szoktam ábrándozni róla! - kaptam fel a vizet.
- Ó, dehogynem, Rómeó! - vágott hozzám egy párnát nevetve. Bevillant előttem, ahogy régebben Anne Rómeónak hív az osztálykiránduláson. Az arcom ismét rózsás színt öltött.
- Áú! - jajdultam fel kiűzve a fejemből a kirándulás gondolatát - Most tönkretetted a hajamat! - vádaskodtam.
- Az már amúgyis tönkre volt menve, én csak megadtam a kezdő löketet, hogy újrakezd. - vonta meg a vállát.