Accidentally In love

kávét, feketén

Ma reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, bár naívan azt gondoltam, hogy tegnap átestem a ló túloldalára amikor kiszöktem a lányokkal bulizni. Keresztanyám ha tudta volna biztosan hidegvérrel legyilkol, mert a lelkemre kötötte, hogy nagy tervei vannak velem a Bizottságnál és hogy jó lenne ha mutatnék egy kis érdeklődést.
Én nem mutattam. Lila ottvan vele egész nap, vele azt tesz amit csak akar-szegénynek úgy sincs hová mennie-. Nekem viszont van életem és már csak azért is mert tegnap volt a szüleim halálának első évfordulója összegyűjtöttem a lánykoszorút és leballagtunk szórakozni.
Így hát nem volt az sem egy merész gondolat, hogy totál másnapos vagyok, ezért azt a számomra nehéz lépést tettem meg, hogy gyógyszer és egyéb fájdalomcsillapító gyógyszerek híján egy egész utcát, ismétlem EGY EGÉSZ UTCÁT sétáltam a közeli kis fánkozóig, hogy megszerezzem a számomra életet adó elikszírt és némi puha finomságot.
Belépve az apró helyiségbe szerencsémre sem sok fény sem pedig sok ember nem volt így álmosan ültem le a bárszékek egyikére.
-Azonnal jövök, egy pillanat!- szólt ki egy nő valahonnan a kávéfőző mögül. -Na itt is vagyok, elnézést csak eldugult a csap. Mit adhatok?
-Oh, semmi gond, egy ekler fánkot és egy kávét szeretnék kérni.- mondtam már a gondolattól is nyáladdzó szájjal.
- Rendben, rögtön hozom. És ha szabad kérdeznem hogy hívnak? Még sosem láttalak erre...- ekkor letette elém a kívánt fánkom.
- Emma, Emmának hívnak - itt egy pillanatra elgondolkodtam- pedig egy saroknyira lakom, nem is értem miért nem látogattam be előbb.-gondolkoztam még mindig.
Az idő hátralevő részét Agnes-szel csendben töltöttük, neki dolga vol, én pedig pihentem a nyugodt légkörben, majd amikor befejeztem megtöröltem a számat, kifizettem (és szép jattot adtam Agnesnek) majd megindultam kifelé a gőzölgő kávémmal amikor az ajtót kinyitva belecsapódtam egy 14-nek tűnő srácba aki mogorván felnézett rám és a kávém hűlt helyére
-Basszus néz már a lábad elé!-mondta feldülta és a fejét kapkodta a poharam és az inge között
-ó te jó ég! Nagyon sajnálom, bocsánat nem láttalak..-néztem szomorúan és feszengve a foltra amin a kávém díszelgett. -had fizessem a tisztítást-és a válaszát meg sem várva kezdtem kutatni a pénztárcám után.
-Hagyd, felesleges, azzal is megelégszem ha elkerülöd ezt a helyet és nem találkozunk- mormogta mérgesen és bevágtatott a kis kávézóba. -Kávét, feketén.
Ez volt az utolsó amit hallottam mert aztán hazafelé szaporáztam a lépteimet, hogy beteget jelenthessek még éjfél előtt imádott keresztanyámnál.