A story egy kitalált szereplő (Emma) és Ötös (Five Hargreeves) közötti románc kialakulását írja le, kiegészítve a sorozat beli történésekkel-szereplőkkel.
Minden egy pohár kávéval indult...
,, Telljes nyugodtsággal sétáltam ki a kis helyiségből amik...
,, - TI?! " ( Emma'Ann' szemszöge) Mindenki pár másodpercig csendben ült, s próbált betelni a látvánnyal. Évek... számukra évek múltak el úgy, hogy nem is hallottak egymás felől.
Végül a csendet Allison boldog sikolya törte meg, majd beleugrott Luther nyakába, aki csak átkarolta a derekát és megpörgette. A többiek is csatlakoztak az öleléshez, bár Ben-ből az erőm az időutazás során kifogyott, így újra láthatatlan lett, de ő is ott volt és vigyorgott mint a vadalma.
- Hogy vagytok? - kérdezte Diego - jól, te? - várta Allison a választ. - Mi is.- szólt Ötös érzelemmentes arccal, majd hozzám lépett.
Fájt látnom, hogy mennyire megváltozott. Talán mégis hiányoztam neki. Bár nem ez volt az 1 millió dolláros kérdésem, de egy pillanatra mégis csak a szerelmem és a baba apját láttam benne.
- Te pedig? A sötétített napszemüvegem mögül megemelkedett a szemöldököm, egy féloldalas mosolyra húztam a számat, majd válaszoltam. - Én is jól vagyok, köszönöm.- csípőre tettem a kezem, s kissé megdöntöttem a fejem.
(Ötös szemszöge) Ha a nőnek nem lett volna szőke a haja és hatalmas hasa, azt mondtam volna, hogy Emmával futottunk össze. Bár nem volt lehetetlen, mégis kizártam az esélyét. Úgy emlékeztem, azt mesélte, hogy az 1900-as éveit Európában töltötte, azt az Emmát aki szeretett, pedig otthagytuk magunk mögött.
- Nem úgy értettem - néztem végig az idegenen gúnyosan. Milyen egy élősködő!
- Persze, hogy nem- vihogott Diego- amióta nincs barátnőd, azóta tele vagy feszkóval tesó - masszírozta a hátam felettéb poénosan Diego. - Megöllek mégmielőtt levegőt vennél- nekilendítettem a falnak. Emma emlegetése is kiakaszt. Magára hagytam, egyedül meghalni.
(Emma'Ann' szemszöge) - Elég! Nem az én házamban!- fogott egy puskát a szőke nő, akinél amúgy éppen vendégek voltunk.
Odaléptem Ötöshöz, odanyújtottam a kezem - Ann Mcton, Klaus felesége. Örvendek!- csaptam fel az állam Mire Ötös megfordult és hahotázni kezdett. Sosem láttam még így nevetni. Csak nevetett és nevetett.
- Megkérdezhetem, hogy mi ennyire vicces, had nevessek én is.- keményìtettem meg a hangom, bár nehezemre esett a kacagó fiú láttán. - Jaj. Fhuu te jó ég!- kapkodta a levegőt, majd Klausra nézett és ismét végtelen nevetésbe kezdett. Unottan megforgattam a szemeim, leültem és keresztbetettem a lábam.
Az új ruhám illata megcsapott, amire előjöttek az ekkori emlékeim. A kedvenc parfümöm még muszáj lesz megkeresnem, mert azt sosem leszek képes elfeledni.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egy újságban találtam a szabóságot és egyből beleszerettem a ruhába. Ötös pedig sikeresen elnyomta a röhögését, majd leült mellém. - Bocs, bocs. - törölte le könnyeit- ilyen jót évek óta nem nevettem.
