A story egy kitalált szereplő (Emma) és Ötös (Five Hargreeves) közötti románc kialakulását írja le, kiegészítve a sorozat beli történésekkel-szereplőkkel.
Minden egy pohár kávéval indult...
,, Telljes nyugodtsággal sétáltam ki a kis helyiségből amik...
(Ötös szemszöge) - innen indult minden- mondta Emma elcsukló hangon. Én szó nélkül követtem és vártam a magyarázatot. Körülöttünk régi építésű házak, gyönyörű ruhás, kesztyűs hölgyek és urak szmokingban, beállított hajjal és egy-egy kisebb virággal a kezükben.
Ekkor vettem észre azt a lányt akit már egy ehhez hasonló környezetben futni láttam. Mosolygott, egy kertven várakozott, amikor megjelent a férfi.
- Ez én vagyok 16 évesen az első bálomon. A csillagbálon felénk nagy és kellemes mulatság volt. Ezzel köszöntöttük a csillagokat és az akkor csillagokhoz hasonlítóan tündöklő fiatal bakfisokat, akik töltötték a 16-ot és ezzel együtt űztük a felhőket az égről.- mondta rám sem nézve. Tekintete homályos és fásult volt.- az a rohadék ott mellettem -mutatott a férfira akinek vöröses haja csillogott az éjszakában- az ott Henry életem első szerelme. Gyere közelebb nyugodtan. Nem lát és nem hall minket senki- mondta, majd közelebb léptünk a párhoz egy pár lépést. Gyorsabban kezdtek el pörögni az események, mint egy diafilmen a kockák gyorsabban és gyorsabban haladtunk előre a régi időben, amíg végignéztük ugyan azt, mit már egyszer láttam, csak nem értettem. Most viszont volt hozzá magyarázat, amit az agyam nem tudott befogadni. - Szóval ahhoz, hogy ilyenné váljak- mutatott végig magán- meg kellett itatnia a vérével, majd megölnie. Pörögtek a történések előttünk, mintha távirányítóval hajtották volna őket. Majd egyszer a földön fekvő halott 16 éves Emma felkelt és kihúzta magából a kést. - Gyere, menjünk. A kávézóban már biztosan furcsán néznek- nyújtotta felém az apró kecses kezeit - Csak még egy kicsit várj...- próbáltam feldolgozni a látottakat - Nem tudok, nincs időd Ötös, add a kezed - próbálta elérni a csuklóm de elrántottam és néztem az eseményeket tovább. A fiatal lánykának pár nap telt el míg nekünk pár másodperc, amikor megláttam ahogyan fogai hegyessé válnak, arca telljesen átrendeződik, ordít a fájdalomtól a lány majd elharapja az egyik hozzá közel álló ember ütőerét és a szeme alatt fekete erek futnak végig. Emma egészen eddig próbált visszavinni a 'való életbe" -már ha ezek utám gondolhatok ilyenre- de most bénultan állt mellettem és csak némán potyogtak a könnyei. Megsajnáltam. Úgy éreztem szegény lánynak nem kell már több nosztalgikus sokkhatás így megfogtam a kezét és ismét a kávém felett ültem ami még csak ki sem hűlt. - Akkor most mi is vagy?- kérdeztem és már meg is feledkeztem Doloresről és az otthoni családi krízishelyzetről
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
