A story egy kitalált szereplő (Emma) és Ötös (Five Hargreeves) közötti románc kialakulását írja le, kiegészítve a sorozat beli történésekkel-szereplőkkel.
Minden egy pohár kávéval indult...
,, Telljes nyugodtsággal sétáltam ki a kis helyiségből amik...
Ötös megérkezve a múlt Dallas városába meglátta a családját újraeggyesülve harcolni egy nagy csoport fegyveresekkel és nem kevés tankkal szemben. Hirtelen egy ismerős arc jelent meg mellette, majd egy kék villanás és nyugodt környezetben sehol egy tank, vagy a családja.
- Hazel?! - csak enyit tudott kinyögni. Emma kitörölte elvileg az emlékeit, tehát hogyan lehet itt és leginkább MOST!? - Nincs sok időnk! A Bizottság kutat utánatok, egy hét múlva világvége, mert visszahoztátok magatokkal. Kerüld el messziről a zöldszemű szörnyet és ezt tedd el! Ezzel egy kazettát nyomott Ötös zsebébe, s az aktatáskával elteleportált a fiú abban a pillanatban, amikor 3 magas szőke férfi rájuklőtt.
A fiú nehezen bújt meg az ismeretlen üldözői elöl, viszont még nehezebben dolgozta fel az újonnan kapott információkat. ■■■■ - Drágám! -tárta ölelésre karjait az idősebb hölgy- jó látni titeket! Emma szó nélkül elfordította a fejét, nem bírta a sajgást, mit a végtagjaiban érzett.
- Jaj ugyan már! Te sem gondolhattad komolyan, hogy ilyen egyszerű lenne megölni a szörny éned?!- formálta alljasan a szavait- Bár meglehet, van egy kedvező alkum a számodra... - Alku a sátánnal! -kacagott fel a lány- mondd, mit akarsz- nézett nevető szemekkel a keresztanyja rideg szemeibe. Már rég elengedte a normális életre való reményeit.
- Dolgoznál újra velünk? - Ugyan!- hördült fel- Ne hagyj információk nélkül. Ha ekkora gond van, hogy én is kellek, akkor ezt valószínűleg te is csak viccnek szántad- tette keresztbe lábait a fotelban ülve.
Az Intéző rágyüjtott egy cigarettára, a lány pedig nagyon is jól tudta, hogy a Bizottságnak megvannak a saját módszerei, s már csak azt bánta, hogy nem égette el a testet rögtön a gyilkosság után.
- Tudom hol vannak a Hargreeves testvérek, vagyis, hogy mikor.- szünetet tartott- keverik a szart, és még csak szépen mondtam. - megforgatta szemeit- oda kéne menned és rendet raknod. - Mikor?
Emma örült Ötös sikerének. Ami a mikorra vonatkozik, az az ő sikere. Csak és kizárólag. Bármit megtenne a családjáért, s meg is tette. Ebben csak az volt a szomorú, hogy ő hátramaradt, akármennyire is szerette, ragaszkodott hozzá elment. Nélküle. A bosszüvágy, cserbenhagyottság és a megkeseredettség egyszerre markolt bele a szívébe. Vajon tényleg szerette, ahogyan azt állította a lakásán?
- Még van időd. Itt máshogyan tellik az idő, hisz tudod. Addigra a csöppség is megérkezhet, sőt, ha úgy akarod, még 10 éves is elmúlhat. - vont vállat az intéző. 10 év?! Dehát az rengeteg idő!
- Hálám jeléül elfogadom az alkut, kisebb módosításokkal.- bólintott rá végül a lány, majd folytatta- Én végzem a piszkos munkát. Eltűntetem őket a helytelen időből, DE azt nem mondhatjátok meg, hogy hogyan. Nem szabályozhatjátok, hogy melyiket kínzom, vagy ölöm meg. Az Intéző csak bólintott, az ölés felvetése csak önmagában is tetszett neki. - És ez az utolsó és egyetlen munka, amit kiróhattok rám! Különben...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Még egy ideid maradnék, ha nem bánod, aztán szolgálatodra állok, amikor csak kívánod.- mondta negédesen a kismama, majd ledőlt a kanapére. - Ó és itt, most hány hónapos vagyok?
- Először is- nyomta el a csikket a nő- köszönjük, hogy ismét velünk vagy! Másodszor, azt nem garantálhatom, hogy örökre elengedünk, viszont egy gyógyírrel szolgálhatunk, melytől újra halandó leszel, ezt természetesen az elvégzett munka után juttatjuk birtokodba, utoljára pedig; most elég sokáig voltál kiütve és a hirtelen áttállás is bezavart a naptáradba, de pár hetesről 4 hónapos terhessé váltál.
Emma csak bólintott. Hiányzott szerelme ölelése, csókjai és a dolgát nem könnyíti meg a hirtelen nőtt hasa sem.
- Várj! Akkor újra vámpír vagyok? - Nem kincsem. Még mindig.- intett a nő egyet az ajtóból - És miféle gyógyír? Sosem hallottam róla. - érdekelte a válasz - Egy bizonyos nagy és ősi hozzád hasonló vére. Boszorkányból lett vámpírrá, neki elhalt a varázsló énje, ezzel éltetve a másikat. Ha az ő vérét megiszod, a te ereidből elhal a vámpír éned és az élteti a boszorkányt, ami valljuk be - megrántotta a vállát- nem lesz többszáz év, de megöregedhetsz lassan és békében. - ezzel megindult a folyosón. ■■■■ Ötös rábukkant egy nyomra, mely segítheti a család újraegyesítését. Már a férfi lakásában is volt, bár Eliot meg volt rémülve, a fiút látszólag nem zavarta kifejezetten.
Fekete-fehér, homályos képeken viszont látta testvéreit. Kissé nehezített az ügyön, hogy szétszórta őken az időben, s így a térben is.
Ugyan olyan makacssággal ragaszkodott Emma szomorú, egyben mégis örömteli emlékéhez, mint Hazel utolsó szavaihoz. Nem tudta mire vélni őket; Bizottság: azt tudja mit takar és mivel állítja szembe őt, mikoris felugrott egy emléke, hogy pár napja pont itt állt és felügyelte az amerikai elnök biztos halálát, majd hazament családjához, ezzel egy 16 éves testbe kényszerítve újra magát. Aktatáska: nem igazán élte túl a lövöldözést, de hasznos volt Kazetta: majd elküldi a férfit, hogy hívja elő, vagy csináljon vele valamit, így rájönnek mi történhetett, ami így félresiklott
De a zöld szemű szörny. Azt nem tudja mi, vajon egy újabb idő anomália lehet, melynek ez az elnevezése?! Vagy az előbb látott háborúval kapcsolatos lehet az elnevezés, esetleg egy bomba neve?
Bármi is lehet az, biztosan az lesz a kulcs. Hirtelen hihetetlen mértékű fáradtság tört rá, s a szerettei hiánya. Eliot azt mondta, hogy Luther bunyózik a város egyik részén. Vele kellene elkezdenie, hisz most nem pihenhet, nemsokára világvége. - Elen! Ezzel csinálj valamit. Ha sikerült szólj!- ezzel a kezébe nyomta a kazettát, min ki volt satírozva a dátum - Eliot. - Hmm?- nézett rá a fiü, miközben ivott egy pohár vizet. - Mindegy.
Ötös meglátta Diego arcát egy újság lapján. - Hát ez?! Hőskomplexus - forgatta meg smaragdzöld szemeit. - Ő a közeli pcihiátrián van, valami Kennedyvel kapcsolatos elméletek miatt tartják bent.- vont vállat Eliot. - Kösz Eric. - veregette meg a férfi vállát a fiú. Örült, mert így 1. és 2.számú is megvolt. Gyorsan el is indult, hogy felkutassa őket.
