Accidentally In love

Eközben

A csinosan öltözött szőke nő már türelmetlenül szívta a sokadik szál cigarettáját amikor felettese megkérdezte tőle:
- Na, hol van a kis pártfogoltad Intéző?
A nő nem válaszolt csak elnyomta a cigarettáját és egy magabiztos vigyort lejtett a férfi felé, majd kisétált a helyiségből.
Hol lehet már... -mormolta magában és tempósan szelte a lépcsőfokokat a kapcsolótábla irányába. Miután beért egy csípős kijelentéssel elküldte az éppen ügyeletes újoncot, majd felkereste a dátumot és meg is találta a lányt éppen kifelé mente egy kis kávézószerűségből kezében egy kávéval.
-ahamm, na most megvagy kis semmirekellő- könnyebbült meg kissé haragosan.
A következő pillanatban egy másik szereplő is megjelent a kijelzőn, recsegve hallatszódtak a hangok
-- ó te jó ég nagyon nagyon sajnálom.....- majd csak a recsegést lehetett hallani
-ó ez az Istenverte masina-szidta az Intéző a gépet- Hopp, nicsak nicsak. Kit látnak szemeim- meggyújtott egy újabb cigarettát- ezer éve... jó kis trükk, mit ne mondjak.
Ezzel otthagyta a kapcsolótáblát és a gondolatai már régesrégen nem a keresztlánya felelőtlensége körül forogtak, sokkal inkább Ötös számú tetteit rendezte időrendi sorrendben a gondolataiban. Utánaküldött egy bérgyilkoscsapatot a pontos helyszínre, a lányért pedig maga ment el, hogy megdorgálhassa.
-Mit tudsz a diúról?
-Tessék?
- A fiúról?
- Igen Keresztmama, hallom amit mondasz, csak nem értem. Milyen fiú?
- A kávézónál akit leöntöttél kávéval. Mit mondott, mit tudsz róla?
- Te figyeltetsz engem??-kérdeztem felháborodottan
- Nem ez volt a kérdés- hárított az Intéző
- De az enyém igen- és ezzel megjelentek a szemem alatti erek szürkén dudorodva (mint mindig amikor ideges vagyok a ,,szörny énem" így kezd megjelenni és a szemem fehér része feketévé válik)
-jólvan, nyugodj meg. Nem figyeltetlek csak aggódtam érted és megkerestelek a táblán- simogatta a vállam remegő kézzel. Még ő is félt néha tőlem. Nem is tőlem hanem attól amivé váltam.
-oké, fhuh.-lenyugodtam, eltűntek az erek és a fekete része a szememnek kifehéredett, ez jól esett.- nem, nem mondott semmit taplóvolt és asszem egy kávét kért feketén.-emlékeztem vissza.- Telljes nyugodtsággal sétáltam ki a kis
helyiségből amikor hirtelen nekem jött-meséltem-.
-Ráborítottad a kávét-folytatta keresztanyám
-Jaj igen, és felajánlottam, hogy kifizetem a tisztítást, de elutasította és azt mondta hogy annak is örül, ha nem találkozunk többet.
-Akkor tud valamit-gyújtott rá megint az Intéző.
-Már mit tudna? -féltettem a titkom. Még a lányok sem tudják. Telljesen kiborulnának és elfordulnának tőlem. Jogosan, de ők is tartanának tőlem. Egyedül Anyáék szerettek úgy, ahogy vagyok, de ők már nem élnek. Hirtelen úgy éreztem, mintha összemenne a légcsövem és szaporábban kezdtem szedni a levegőt. Még mindig megvisel a szüleim elvesztése, konstatáltam magamban ez egyértelműt.
- Hé-hé, nyugi. Nem a titkunkra gondoltam. Valami mást, valami nagyobbat tud és tervel valamit. Érzem-szorította meg a vállam, majd elviharzott.