Accidentally In love

A kazetta

,, -Kik vagytok és mit akartok az elnökkel? "

(Emma szemszöge)
~pár perccel hamarabb~

Nem hittem volna, hogy Ötös közelsége ennyire hiányzott, bár ezt igyekeztem nem mutatni az így is önelégült fiú felé.
Ujjainkat összekulcsolva sétáltunk az ún. "barátjuk" lépcsőházában felfelé. Lutheréket előreengedve, kissé megdöbbenve léptünk be a lakás előterébe.

A fickó egy figyelemre méltó darabot próbált mozdulatlanul tartani hol az én, hol pedig a többiek testére szegezve azt.
- Kik vagytok és mit akartok az elnökkel? - sziszegte a kérdést.

- Akarod, hogy... - nézett Luther Ötösre
- Esetleg én..? - néztem én is a barátomra kérdőn
- M-m , hagyjátok csak, majd én- rázta a fejét egy lágy mosollyal, s egy gyor mozdulattal odaugrott a reszkető férfihoz, elvette tőle a fegyvert, majd pár perccel később már megkötözve ült egy székben a házigazdánk.

- Kíváncsi vagyok, vajon... - forgatta meg Ötös az ujjai között a kis kazettát- mi lehet rajta ilyen érdekes?- fejezte be végül a mondatot, és elkezte behelyezni a vetítőbe.
- Te, khm..- nézett az irányomba 1.számú, mire én körbenéztem, hogy ez biztosan hozzám beszél-e - hány hónapos terhes vagy?
Na ja. Ez a kérdés tuti nekem szólt.
- Hát, olyan 5 környéke- vontam vállat, miközben a már egyre nagyobb pocim símogattam.

- Hogy mennyi?! - nézett rám döbbenten Ötös, majd Diego is. - az meg hogy történhetett, ha csak...
- Lehet, nem is a tied - vihogott közbe 2.számú, mire megdobtam valamivel, ami épp a kezem ügyébe került.

- Ha ha. Rohadt vicces- forgattam a szemeimet, majd Ötösre néztem- a Bizottságnál eltelt idő egy kicsit belekavart a számolásba- próbáltam magyarázni, de nem kellett többet mondanom, mert elindult a felvétel, amelyen megölik Kennedy-t.

- Azt a rohadt... Közelíts rá!
- Nem. Az lehetetlen.
Mi a francot látnak ami olyan érdekes ?!
- Ti is látjátok, ugye? - szólalt meg végül Ötös, majd a nagy csendben egy lépéssel közeledett a falhoz.- Apa?!
■■■■
(Mesélő szemszöge)
A Hargreeves testvéreknek nem sikerült értelmezniük a látottakat, Ötös pedig úgy érezte, hogy ki kell szabadulnia, különben megbolondul, így a fiú és Emma elteleportáltak egy csendes, eldugott helyre.

- Tudod...- végighúzta ujjait a lány derekán, egészen a ruhája alljáig.- kishíján megvesztem, amíg azt hittem, hogy meghaltál
Emma megrázta fejét, s lehunyta szemeit. Egyszerre érezte a kellemes szellőt, szerelme jellegzetes illatát és a nyugalmas környezet energiáját. Egy szót sem akart elpazarolni felesleges témákra, márpedig ez az volt.

- De, de igen- fogta markába a fiú a lány arcát, majd folytatta- és ami azt illeti, sosem fogom megbocsátani magamnak azt, hogy otthagytalak.
Tényleg bűntudata volt, s ezt a lány is érezte, ezért beletúrt a hajába és finoman megcsókolta.

- Nem akarom, hogy haragudj rám.- vált ki Ötös a csókból.
- Hé! Nézd- simított végig Emma a fiú nyakán, mibe ő beleborzongott.- nem tudom, hogy miért hagytál ott, de abba biztos vagyok, hogy jó okod volt rá és ezért igazán nem haragudhatnék, de ne beszéljünk róla többet.- nyomott még egy puszit a fiú ajkaira, aki csak bizonytalanul bólintott egyet és végignyúlt a puha fűben.

- De attól még amit mondtam, azt úgy is gondolom.- tette kezeit a tarkója mögé, mire a lány ráemelte csillogó tekintetét.
- És, mit mondtál? - kérdezte egy enyhén provokatív mosoly kíséretében.
- Aazt- kezdte a fiú és kezdett közeledni a lány arcához- hogy szeretlek, és mindig is szeretni foglak.- fejezte be, majd mégmielőtt egy csókban forrtak volna össze, lassan elhúzódott.- na és amikor én már újra szakállas öregember leszek, akkor büszkén fogom azt mondani, hogy ez a 16 éves lány a feleségem.

Emma szíve gyorsabban kezdett verni erre a szóra, mikor eszébe jutott még valami.
- Nem vártad meg, hogy elmondhassam, hogy én is szeretlek és nagy valószínűséggel életem egyetlen férje leszel- húzta mosolyra arcát.

- Uuu akkor az rekord lesz, nem?
- De. Az lesz- bólogatott Emma.- Mhm apropó, - hirtelen kiszáradt a torka és az éjszaka is lehűlt. Eddig nem tűnt ilyen hűvösnek, a lány már bánta, hogy nincs rajta kardigán.
- Mondd csak- fordult kíváncsian Ötös szerelme felé.

- Az Intéző -megköszörülte a torkát- szóval az Intéző beszélt valamiféle gyógyírről. Amitől nem lennék többé vámpír. Szóval megöregedhetnék.
veled...- hasára tette a kezét- veletek.

- Dehát ez zseniális! - pattant fel Ötös
- Igen, de ára van. - lepottyant egy könnycsepp a fiú kezére, mely Emma arcán volt.- azt akarja, hogy legyetek 2019-ben és gondolom azt is akarja, hogy megtörténjen a világvége.
- Ezért vagy itt? Hogy megöld a családom?- húzódott el a fiú.

- Nem. Nem, azt nem lennék képes - egy újabb könnycsepp- alkut kötöttem vele, hogy visszaviszlek titeket 2019-be, de azt csinálok veletek, amit akarok- fejezte be a lány, mire Ötös tisztán megértette és látta, hogy csakis jószándék vezérli Emma tetteit. Kissé önmagát is látta a lányban, ugyan azf az akaratot, feszültséget, aggódást, félelmet és még... törődést.

- Akkor úgy látom- a lány fölé gördült. Csuklóit összefogva a lány feje fölé nyomta azokat- rád férne némi kikapcsolódás.
Térdét a lány combjai közé tolta, mire ő felnyögött...