A titkos gyűlés

50 1 0
                                    

(Mesélő szemszöge)
Ötös még ném volt biztos abban, hogy feltétel nélkül bízik a tervben.
Hiszen amikor legutóljára megbízott Emmában ez történt...
Emma eközben próbált átlagosnak látszódni, eléggé lesokkolta, hogy Ötössel társakként gyilkolnak és azt is a Bizottságért teszik...
Vagyis most nem, most az Intézőért teszik.

Ötös felhörpintette kávéja maradékát, s elindult a terem felé.

- Várj meg! - lépkedett utána Emma, mire a fiú egy pillanatra megdermedt, viszont csak egy, a falról lelógó balta késztette a tempó lassítására. Lekapta a számára hasznos eszközt a falról, majd kezét az ajtó kilincsére helyezte.

-Nézd, bocs, hogy nem kértem a beleegyezésed, csak- de már nem tudta befejezni mert Ötös gyilkos mimikáját elővéve benyitott a tárgyalóterembe.

Több öltönyös is ült az asztal körül, mégis a legjobban az akvárium fejjel ellátott emberi test volt a feltűnő.
A két alkalmazott precíz és felkészült volt, szemben a teremben tartózkodókkal, kik mit sem sejtve ültek a helyükön. Emmáék amilyen fiatalok voltak, olyan gyorsan végeztek a felső vezetőkkel, majd mint akik jól végezték dolguk visszamentek Emma lakására s kisvártatva megjelentek a gyász szerű eseményen, ahol az Intézőt tették meg a Bizottság fejévé.

Emma örömét csak egy dolog áfnyékolta be.
Boldog volt, miért a tervük sikerrel járt, azonban tudta, hogy egy ennél csak nagyobb háború vár rájuk.
Míg ezen gondolkodott eloszlott az őt körülvevő tömeg, majd Lila elment valamit elintézni így csak ők maradgak Ötössel kettesben.

- Tudod...-nézett rá a fiú Emmára. Már egy jó ideje először nem volt a tekintetében felfedezhető az útálat- nem ez volt szívem minden vágya.
Erre a lány elmosolyodott.
- Szerinted nekem igen?!
Összenéztek, majd az eddigi időkben oly nagyon eltemetett vágyaik felszínre látszottak jönni.
Ott, a bizottság halljában egymásnak estek, éhezve a másikra, ajkaik falták egymást, majd Ötös képességét kihasználva máris a lány ágyán találták magukat, egy fél pillanatig sem tartóztatva azt, mi közöttük várt a megújulásra.

~Eközben az akadémián~
Vanya a még frissen felfedezett erejét próbálta kitapasztalni, amiben az öreg férfi naplói nem sokat segítettek neki.
Pogora bár haragudott a hallgatása miatt, azért a tanácsait mindig megfogadta, a többiek pedig igyekeztek nem útját allni a gyakorlásban, sőt néha még kűzdöttek is vele.
Egyszer csak Diego jött le az emeletről késével játszva.

- Figyeljetek már... ki látta Ötöst az elmúlt napokban? -kérdezte kissé elmélázva, így kése nagyot koppanva állt bele a fa lépcső egyik fokába, amire aki eddig nem figyel, mostmár mindenki őt leste.
- Nemtudom, de őszintén nem is bánom, hogy nincsen itt. Az a sok világvége elmélet telljesen az agyára ment.-válaszolt grimaszolva Luther.
- Ja. Rám is rámszállt a múltkor- helyeset Klaus, miközben megbántottan tapogatta a mellkasát
- Szerintem Emmával vannak- jött a hallból Allison utálatmentes tippje.
- Ááh Vanyaa! - kiáltott fel Diego, kit épp Vanya emelt el a földtől és lebegtetett.
- Bocsi. Nem szándékos-próbált összpontosítani a lány, hogy korrigálhasson a fenn álló helyzeten, mire mindenki nevetésben tört ki, így megzavarva Vanyát, ami azt eredményezte, hogy Diego a földre csapódott.
- Apropó.-állt fel leporolva magát a férfi- mikor lesz a koncerted?
- Emlékszel rá, hogy beszéltem róla? -kérdezte meghatódva a lán,
- Persze, hogy emlékszünk - sétállt mellé Allison, majd megfogta a vállát
- Holnap után este - adta a választ mosolyogva.

~Emma lakásán~
A lány épp a halkan szuszogó fiú mellkasára írt köröket ujjaival, mikor megszólalt.
- És most?
- Hogy érted? - fúrta a fiú tekintetét a lányéba
- Mi lesz... hogyan tovább? - a helyes vagy pontos kifejezés ugyan nem jutott az eszébe, Ötös mégis értette mire akar kilyukadni a mellette fekvő.
- Most... kivárunk.

~~~▪︎■ ♡ ■▪︎~~~

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

~~~▪︎■ ♡ ■▪︎~~~

Accidentally In love  Where stories live. Discover now