Accidentally In love

Map

,, 2019. Április elsején a Föld elpusztult egy kataklizma következtében. Több milliárdan haltak meg pár perc leforgása alatt, ironikus módon az apokalipszist, csak az azt előidéző 6 testvér élte túl."

Klaus és Ben 1960-ban, Allison 1961-ben, Luther 1962-ben, Diego 1963-ban, Vanya egy hónappal 2.számú után, végül Ötös pedig 1964-ben érkezett Dallasba.

~1964. Dallas~
Ötös rátalált Diegora az intézetben, s hogy ne akadályozza meg az elnök halálát bezáratta a biztonságiakkal és kiemelt odafigyelést kért.
    Luthert nem találta a város azon lepukkant helyein, hová ellátogatott és Emma hiánya is nyomasztó volt számára, így azt csinálta, amit az apokalipszis után. Vedelt. Bár annyi különbséggel, hogy ezt egy bárban tette emberekkel körülvéve a sztriptíz táncost bámulta, némely mozdulataiban szerelmét látta viszont, azonban egy hang zökkentette ki gondolataiból.

-  Túl fiatal hozzád!
Ötös rá sem nézve testvérére válaszolt
- Én is örülök Luther!
                           ■■■■
- Szóval megbecstelenítettek, mi?!
- Aaahhamm
- Várj. Tényleg terhes vagy? - hajolt előre Ben
Emma nem felelt csak megfogta a már elég nagy pocakját.
- Jesszus! -fékezett le Klaus- ki az apja? Ugye nem...

A kocsi újra megindult, bár jóval lassabban az eddigi sebességnél. A lány kissé feszengett, hiszen azt hitte, hogy Ötös elmondta a családjának. Talán nem is örül neki?

- Te jó ég! -egyszerre nevetett fel 4. és 6.számú.
- Ne értsd félre. Gratulálunk!- fogta meg Ben a lány vállát - de Ötös tud róla?
- Igen - vont vállat a lány, s csendben mentek tovább, mikor félreállították őket.

- Jó napot! Kérném az urat, hogy igazolja magát, s szálljon ki a kocsiból.
- Elnézést?! - Emma megemelte napszemüvegét.
- Ó jaj - heherészett Klaus- a papírok!- csapott a fejére.- Épp.. éppen a hölggyel tar..

Mikor Emma megfogta Klaus kezét és közelebb hajolt a rendőrhöz.
- Uram. Épp egy családi rendezvényre igyekszünk a férjemmel. Szegény uram énmiattam kénytelen késni a bátyja... - gondolkodott egy kicsit- esküvőjéről. Mi nők! - nevetett fel kelletlenül.- Biztosan tudja, milyen soká készülünk el.
- Elnézést hölgyem, de papírok híján be kell vinnem a férjét.- vont vállat az örs és már vonszolta is Klaust.

- Ezesetben, had tartsak én is magukkal. - szállt be Emma is engedély nélkül a kocsiba.
                          ●●●
Az örsre érve a lány leült egy székre, s a hasát símogatta közben pedig igyekezett felidézni, hogy ekkor hol lehetett. Talán Franciaországban?

Amikor besétált Allison az ajtón. Úgy meglepte 3.számú látványa, hogy leesett a táskája az öléből. Gyorsan felkepta a földről egy kisebb nyögést hallatva 'hisz már 5 hónapos terhes volt'.

- Elnézést. - Allison az ügyeletes előtt állt.- Bocsánat! Látnom kell a férjem!

A férfi ignorálta a nőt Emma viszont elhúzott szájjal konstatálta, hogy Luther ennek nem fog örülni, s felállt.
Lassan ő is odasétált a pulthoz.

- Elnézést.- a férfi ránézett- bemehetnék a kedves uramhoz? - eresztett el egy lágy mosolyt, mire a biztosúr zavarában feltolta fejfedőjét.
- Persze asszonyom! A kapunál beengedik, csak mondja, hogy látogató ként jött. - a folyosó végére mutatott.

- Milyen jó, hogy az embereket ily szolgálatkész, dolgos urak védik.- fordult Allisonhoz, majd elkezdte húzni maga után.

- Látogatás - mondta Emma és már léptek is be a vasrácsos kapun.
- Bocsánat.- kapadozott Allison- ismerem magát?
- Jaj kérlek, csak tegezz - mosolyodott a lány és a kezét nyújtotta- Ann Mcton.
- Allison. Allison Chesnut.