○ Midnight ○ 18+

55 0 0
                                    

,, -Rád férne némi kikapcsolödás"

A két fiatal a földön feküdt, s az elmúlt napok kínzó távolságát próbálták szűkíteni egymás között.

Az éjszaka kezdett hideggé válni, bár ők ezt nem érezhették, hisz fűtötte őket az egymás iránt érzett szerelmük. A csillagok, mintha csak őket nézték volna, szélesen mosolyogva színezték be a sötétkék eget, s a Hold már magasan járt. Az égbolt koronája ként trónolt a sok apró fényes pötty fölött.

- Ötös!- tolta el lágyan magától Emma, majd még kapkodta a levegőt pár másodpercig.- a baba...

A fiú már lehámozta Emmáról a szép ruhadarabot, mely testét takarta, s már őt sem fedte csak a nadrágja.
- Tudom.- húzott egy kacér vigyort ajkaira- attól még remélem élvezni fogod.

Kezét lecsúsztatta szerelme hasán és ujjaival olyan lágyan rajzolta körbe az apró alsónemű szegélyét, hogy a lány egész teste libabőrössé vált.
- Te jó ég!- szakadt fel a lányból, mikor a fiú becsúsztatta ujjait a fedett terület alá, s behatolt velük.

A lány teste megvonaglott, mikor már Ötös ujjai több mint 10 perce benne voltak. Ekkor kihúzta kezét a lány szoknyája alól, az anyagot feljebb hajtva megfosztotta az alsóneműjétől, majd ajkait a lány leggyengébb pontjára tapasztotta.

Emma dereka megemelkedett, mire Ötös egyik keze a rést töltötte be a föld és a lány között, a másik pedig a fedetlen bőrén simított végig.

Nyelvével apróbb, majd nagyobb köröket írt le a lányban, majd egy idő után apró puszikkal vált el ajka a lány testétől.
Emma mellkasa hevesen hullámzott,majd lelassult és egyenletes lélegzetvételekkel feküdt barátja mellett.

- Ötös - suttogta, míg az ujjai a fiú hajában barangoltak
- Igen? - fordult az oldalára 5.számú
- Akarod, hogy én is- kezdte Emma, de Ötös leintette.
- Nem. Ez most csak a te estéd!- simított végig a lány arcán- mivel a születésnapodon még csak fel sem köszöntöttelek, ez volt az ajándékom.- fejét a lány mellkasára hajtotta, kezét pedig a hasán pihentette.
- Hát, rendben.- kuncogott- Köszönöm! - nyomott egy puszit a fiú hajába.
■■■■
A Nap a korizontot súrolta, de a két fiatal nem aludt. Csendben élvezték egymás társaságát nem gondolva sem a világvégére, sem pedig a holnapra.

Mikor hirtelen Ötös törte meg a csendet
- Szerinted lány lesz?
- Tessék?- kérdezett vissza Emma kissé belassulva.
- A baba... szerinted lány lesz?
- Úgy érzem, igen. Miért?
- Csak úgy.

Eltelt pár perc újra csendben, csak egymás szívverését, lélegzetvételét és a madarak csicsergését lehetett hallani.

- Csak azon gondolkodtam, vajon hogyan fog kinézni.- ásított egyet a fiú.
- És mire jutottál?
Emmától sem állt távol a gondolat, hisz ő is szokott rajta tanakodni, s mindig arra a következtetésre jut, hogy akármilyen is lesz ő feltétel nélkül fogja szeretni.

- Hát... úgy gondolom, hogy sötétbarna haja lesz - kis szünetet tartott- kékeszöld szeme, és lesz egy anyajegye itt.- bökött az ujjával a lány arcára egy pontban, ami őt kacagásra kényszerítette.

《Diego》
Eközben Lila bevallott mindent Diegonak, és bemutatta az Intézőnek. 2.számú pedig felfedezte a világvége forrását.
,,Vanya a bomba" -jutottak eszébe öccse szavai.
- De most nem ő a bomba...- gondolkodott hangosan- talán csak a kanóc...

Minden problémáját- kételyét és mindenkit otthagyva a családjához sietett.

~~~▪︎■ ♡ ■▪︎~~~

Accidentally In love  Where stories live. Discover now