Accidentally In love

TIME

,, Ötös visszaszámolt"...

《2 nappal korábban》
(Emma szemszöge)
- valami gyógyírt emlegetett... nyilván megvan az ára.- sóhajtottam és őszintén nemtudtam, hogy mitévő legyek.
- Mit kért cserébe? - fordult felém Ötös.
- Hogy hozzam újra össze a Hargreeves testvéreket és menjünk vissza 2019-be. Bár gondolom azt sem bánná, ha az apokalipszis bekövetkezne.

●●●

- Akkor tegyük ezt.- vonta meg a vállát.
- Mi,!
Telljesen az agyára ment a sok időutazás...

- Már együtt van a családom. Várjuk meg Kennedy halálát, menjünk vissza 2019-be és megkapod a gyógyírt.- vázolta a tervét.
- De ez nem ilyen egyszerű...- kezdtem, de félbeszakított
- Hát?!

●●●

- És a többiek?- túrtam a hajába elgondolkozva, s mélyen belefúrtam a tekintetem az övébe.
- Mi van velük?
- Mi lesz velük?

Ha jobban belegondolok, igazából nem is lenne olyan nagy változás, hiszen onnan jöttünk eredetileg is.
Luther csinálná azt, amit eddig, Allison visszakapná Claire-t, Diego játszhatna rendőröset, Klaus pedig minden lenne csak józan nem.

- Hát szerintem megértik majd- vont vállat a mellettem fekvő.- mindenki csinálná azt, amit eddig.

Pár percnyi csend telt el, amíg néztük az eget és nagyokat szippantottam a friss levegőből, mikor Ötös elkezdett kuncogni, s rátette kezét a hasamra.

- Kivéve mi.- végigsimított a hajamon, a végén kissé meghúzva azt. Erre én is elmosolyodtam.
Nem voltam képes rossz dolgokon gondolkozni például, hogy biztosan jól fogják-e fogadni, vagy, hogy megértik-e majd az okát annak, amit tenni fogunk.

- Szerintem csodálatos apa leszel!- simítottam meg a fiú puha arcát.
- Te pedig zseniális anyuka, érzem!- bújt hozzám Ötös, s egy lágy csókot adott az ajkaimra.

- Szerinted örökölni fogja a képességem?- nézett rám kérdőn Ötös, mire csak elgondolkodtam
- Csak mert Allison kislánya nem örökölte az anyja képességét- fejtette ki, amire már én is gondoltam
- Hát- vontam meg a vállam- azt nem bánnám, ha 14 évesen szót fogadna és nem utazgatna az apokalipszisok között- húztam egy görbét a számra- viszont sajnos az én képességem örökölni fogja.

- Vámpír lesz?- ráncolta a szemöldökét a fiú
- Hát szerintem a gyógyír után csak boszorkány, de az biztosan, mert az öröklődik.- magyaráztam.

- Akkor már meg is van a beceneve- vigyorgott Ötös
- Boszi? - mosolyodtam el én is
- Kis boszi- bólogatott

■■■■

- Mostmár vissza kéne mennünk- vetette fel Ötös
- Igen, de annyira ittmaradnék még egy kicsit- bújtam mégközelebb hozzá.

- A csábításnak sajnos én sem tudok ellenállni- kuncogott alattam a fiú
- Hát akkor... nincs mit tenni - ironizáltam- maradunk!

■■■■