Accidentally In love

Nyomasztó gondolatok 3.

(Mesélő szemszöge)
Mielőtt könyvünk fő románca elindulhatott volna Ötös az általa felfedezett nyom (üvegszem) tulajdonosa kutatására indult, ám a kórházban zsákutcára jutott, majd aki a kezébe adhatta volna a megoldást- igazából a kezébe is adta- meghalt kisvártatva az információ kiszivárogtatása után.

Mire Ötös odaért az épülethez, az már lángokban állt. A vörös nyalábok oszlipként meredeztek az ég felé, a hatalmas épület pedig parázst köhögve ontotta magából a hőt. Az épület súlyát tartó erős oszlopok egyike a lángok martalékávávált, így az épület egy nagyobb robbanással megsüppedt ezzel Ötöst hátralökve 3 méterrel.

Ezek után az időutazó csalódottan tért haza, letakarítva magáról kudarcának maradványait, s átöltözve vett irányt a kávézóba, amely helyet adott az első találkozásának Emmával.

《Jelenben》
~Vanya lakása~
Ötös a kanapén ülve várta haza húgát, hogy egy dolgot megkérdezzen tőle.

Emmával sikerülhetne megelőzniük a világvégét, de az sem biztos, hogy életben marad...
Emma-jutott eszébe a fiúnak. Összeszorult a szíve. Most mellette kéne lennie és fognia a kezét, hátha felébred, erre ő hol van? Nyilván nem a helyén, ez a világvége tényleg az agyára ment, talán ha..
Fordult a kulcs- nyílt a zár

(Ötös szemszöge)
- Szervusz Vanya!- köszöntöttem húgom a saját lakásában
- Te jó ég Ötös! A szívbajt hoztad rám!- tette a kezét a szívére.
- Bovsánat, csak tudod gondolkodtam és az apokalipszissel kapcsolatban nem sok nyomom maradt ezért szeretnék kérdezni valamit...- az ujjaim tördeltem. Hülyeség a kérdés de nincs más nyom amin elindulhatnék. A Bizottság nemsokára újabb bérgyilkosokat küld majd a nyakamra és Emma... vele még mindig nem tudtam, hogy hogyan reagáljam le az összeköttetését a Bizottsággal.
Gondolataim kissé elkalandoztak, de Vanya rántott vissza a jelenbe.
- De nem értem. Miért velem? A többieknek dolguk van?- dobta a kabátját a fogasra
- Nem, ami azt illeti-vettem egy nagy levegőt- Emma szerint van erőd, ezzel beültette a bogarat a fülembe és most a végére szeretnék járni.

Vanya már alig kapott levegőt a nevetéstől, de megszólalt nagy lélegzeteket véve
-Ötös! Ekkora baromságot még nem hallottam- mosolygott rám őszintén
- Tudom, tudom én sem, de lehet, hogy igaza van... tudnál adni valami erőset-néztem rá kérlelően- neked is kelleni fog!

Hozott egy pohár whiskey-t, de nála nem volt csak egy pohár víz.
- Te miért nem iszolr?- néztem rá az üvegpohárra
- Mert most kell bevennem a gyógyszerem és amúgy sem lenne szabad, de előtte tényleg nem kéne- magyarázta majd rutinmozdulattal lenyelte a gyógyszerét.

- Ezt mire is szeded?-kutattam az emlékeimben bármi féle okra, depresszió-alváshiány-roham bármi, de semmi sem jutott eszembe pedig ezt már akkor is szedte amikor kicsik voltunk
- Nemtudom- vonta meg a vállát- csak azt tudom, hogy reggel-délben-este szednem kell és nem jó ha elfogy-nézett rám majd a kezembe nyomta a kis sárga tégelyt.

A kis cetlin az adagolása volt csak megjelölve, meg talán ag volt belevésve a kupakjába, hogy ,,nyugtató" de ezt már nem láttam jól.

- Figyelj. Lehet, hogy ez csak egy összeesküvés elméletnek hangzik, de próbáld már ki, hogy pár napig nem szeded.-forgattam az ujjaim közt a tégelyt, majd zsebrevágtam.- Jó éjt!

~~▪︎■ ♡ ■▪︎~~~