Accidentally In love

Ok-okozat 2.

- Allisoooon! - hallatszott egy vérfagyasztó sikoly a hallból. Vanya levegőhöz jutott, majd elkezdett zokogni, a ház pedig beleremegett a hangulat változásba, így mindenki egy pillanat alatt körbeállta a földön vergődő 3.számút és a felette zokogó húgát.

- Ez mi a franc vo...- vágtatott le Diego, de meglátta nővérét a földön egy mély sebbel a nyakán.
- Vanya mit tettél?!- lökte félre talán a kelleténél erősebben Luther a húgát, hogy láthassa gyermekkori szerelmét.
- Csak összevesz- össz- összevesztünk és... és.... és - de nem tudta befejezni, mert rátört a zokogás.
- Valaki szóljon Gracenek!- próbálta Ötös összetartani a társaságot, mire Diego el is indult megkeresni Anyjukat.
- Felhívom Emmát, ő biztosan tud segíteni! - indult meg Klaus
- Jó ötlet, de téged nem fog komolyan venni - nézett végig a férfin Ötös- majd én.
És ezzel el is teleportált a lány lakására.

~Emma~
- Na oké. Nyugi, csak annyit tud, hogy te meg Ötös és, hogy elég rég óta.. - próbálta nyugtatni a lányt Lila
- De Lila!!! Ez is túl sok!- üvöltött rá Emma, s hirtelen pléh pofával fordult felé- véletlen vagy szándékosan köptél be? -szegezte egyenesen a kérdést a lánynak.

- Hát onnan indult, hogy ő...
- LILA!
- Oké, véletlen volt. Felhúzott és tudod..
- Szóval szándékos volt - dobta le Emma a kezéből a tesztet, amire a testvére szeme kikerekedett.

Terhes

-Te terhes vagy??! - már szégyellte magát és bűntudata is volt.
Pár pillanattal később átvándorolt a tekintete a másik tesztre.

Nem terhes

- Akkor mégsem, vagy mi? - mostmár mégjobban bánta tettét.
Ekkor megszólalt az utolsó vekker.
- Neked nem mindegy? - szúrta oda Emma dühösen, s felkapta az utolsó tesztet.

Terhes

- Igen, úgy tűnik. - egy forró könnycsep pottyant le a padlóra, amikor kék vakító fény és Ötös.

- Emma velem kell, hogy gyere!- megfogta a lány vállát és már a nagy hallban találták magukat.
- Ötös, el kell mondanom valamit- tette a kezét a lány a még lapos hasára, amikor egy újabb könnycsepp folyt végig az arcán.

- Allison! Ne ne ne. Eresszétek! - visított ő is legalább olyan hangosan, mint Vanya- nyelni tud?
Szétnézett, de csak vállvonogatásokat kapott válaszul.
Felkapta a földön heverő apró kerámia darabot és mégmielőtt bárki megmoccanhatott volna felvágta a csuklóján az ereit, s szorosan a nő szájához tolta, de semmi.
■■■■
Allison már, mint akinek semmi baja ült az infúzióra rákötve, miből Emma vére csurdogált.
- Halálra rémisztettél!- borult a nyakába Ötös barátnője, amire a fiút erős féltékenység kezdte gyötörni.
- Jó látni- mosolyodott el Allison is.

- Az lenne a lényeg, hogy ne haljon meg az elkövetkező 24 órában. Ha ez sikerül, akkor minden rendben lesz.- mondta, majd mivel a fiú a szobája felé kezdte ráncigálni, csak intett egyett.

Amint beértek a szobába Ötös hevesen nekiesett a lány puha ajkainak. Az alsó ajkára apró köröket rajzolva kérte az engedélyt a bejutáshoz, mit azonnal meg is szerzett.
Magánakvalóan kezdte vetkőztetni barátnőjét, aki csak egy ideig állta ki szó nélkül.
- Ötös... - váltak el lihegve- most nem. Csak melletted akarok lenni

A fiút kissé zavarta a hirtelen elutasítás és még sosem látta Emmát igazán sírni, ez is egy kérdőjelként tátongott okos fejében.
- Baj van a tervünkkel?- túrt bele a csalogató barna tincsekbe
- Mondhatjuk...- vett egy nagy levegőt, s folytatta- az Intéző már tud rólunk. Valamint... meg is kíván minket ölni- húzott egy megvető mosolyt az ajkaira a lány
- Ha tudnád mióta! - kacagott fel az alatta fekvő fiü amire mind a ketten heves nevetésbe kezdtek. Ezután súlyos csend.

A kismama azon tanakodott miként közölje a testben 16 éves fiúval az apaságot.
- Ötös, tudod igazából azt akartam mondani- kezdte, de amint rápillantott a fiúra látta, hogy már alszik.- hogy aludj jól!- lehellt egy apró csókot az ajkaira, majd ő is lehunyta szemeit

~~~▪︎■ ♡ ■▪︎~~~