A story egy kitalált szereplő (Emma) és Ötös (Five Hargreeves) közötti románc kialakulását írja le, kiegészítve a sorozat beli történésekkel-szereplőkkel.
Minden egy pohár kávéval indult...
,, Telljes nyugodtsággal sétáltam ki a kis helyiségből amik...
(Emma szemszöge) Sikerült felállnom, fogcsikorgatva szedtem ki a golyókat egymás után a testemből. - Köszönöm, hogy bíztatok bennem!- mondtam egy keserű mosolyt erőltetve az arcomra - Hát szó szerint a saját halálodba sétáltál- kezdte Luther - Sok választásunk nem volt -mondta Diego, majd a kezét nyújtotta. - Köszönöm és -körbenézett- üdv a családban!
Kösz mosolyogtam és Ötösre néztem aki mellettem toporgott. - Majdnem elveszítettelek!- mondta majd magához ölelt szorosan - De jól vagyok! Látod, már nyoma sincs- húztam feljebb a pólóm, hogy láthassa az előbbi tátongó lött sebek más érintetlen bőrfelület volt szétmajzolt vérrel terítve. - Na de mostmár elmondod, hogy mi vagy, ugye?- nézett rám Vanya aggódva- - Megpróbálhatom, de akkor nem lesztek ilyen boldogak...- körbenéztem
- Figyelj. Mjndannyian gyilkoltunk, kivéve persze Vanyát, nem vethetünk meg ezért, ha pedig tudsz segíteni megelőzni a világvégét, hát akkor csak mégjobban örülünk neked- veregette meg Diego az öccse vállát, aki még mindig aggódva fürkészett
- Hát oké. Emma Bishop vagyok, egy boszorkány családból született lány akit vámpírrá változtatott egy faszfej amikor 16 volt- foglaltam össze, mire Ötös mellém lépett és ujjait az enyémmel kulcsolta össze, hogy mutassa, Ő támogat. - Ez menő!- kiáltott fel Klaus, majd megölelt, utána Diego, Allison, Luther és Vanya is. - Köszönöm!-mondtam mosolyogva egy örömkönnyel kűzdve -Menjünk haza. Kell egy hideg zuhany- szólalt meg Klaus mire mindannyian egyetértettünk és útrakeltünk az akadémiára. ○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○●○
《Délután》 (Ötös szemszöge) Ma délelőtt Emma szájából valami olyat hallottam ami gondolkodásra késztetett. Ami azt illeti nem is egy dolog, hanem az egész délelőtt.
Természetesen beszéltem neki a Bizottságról, de nem emlegettem sokszor. Megviseltek azok az évek, nem szeretem felidézni az emléküket, de mégis több volt amit hallottam, mint amit mondtam.
-Emma, kérdezhetek valamit?- néztem a lányra, aki a tincseimmel játszott - Aham. Mi nyomja a lelked?- simított végig a mellkasomon az ing alatt. Belenéztem a kékeszöld íriszeibe és majdnem elfelejtettem, hogy mit akartam kérdezni. Adtam egy finom csókot a puha ajkaira. - Honnan tudsz a bizottságról? Elfehéredett, nem pirult, fehéredett. - Te meséltél róla, butus-mosolyodott el lágyan és ismét simogatni kezdett - De az alkalmazott bérgyilkosok nevét is tudtad, s ugyan azokkal a mozdulatokkal illetted Cha-chát mint ahogy a Bizottságban képzik a gyilkosokat a terepre- néztem az arcát és fohászkodtam, hogy csak véletlen legyen. Ezt én sem hittem el magamban, hogy lehet véletlen, nyilván nem az. Csendben ült és egy könnycsepp folyt végig az arcán. ■■■■ (Emma szemszöge) Egy forró könnycsepp kúszott le az arcomon a friss emlékek felelevenítésétől. - Vedd le a karkötőm kérlek!- néztem rá könnyes szemekkel, mert tudtam, ha mondanám kételkedne a valóságosságában. Ötös gyors mozdulatokkal lekapta a karkötöm, megszorította a kezem és már ott is álltunk, a szüleim és testvérem halálánál, aztán keresztanyám felkarolásánál, a tréningeket Lila-val és a bemutatásom elhalasztásánál, amikor Ötössel először találkoztunk. Az erőm, amit nagyszüleimtől és az ö szüleitől és ők is generációról generációra örökölték az erejüket az a hátulütője, hogy a természetből és a természeti-csillagászati erőkből származik és azok is szabályozzák. Könnyen és ezzel karöltve gyakran előfordul az, hogy túl sok erőt veszünk el az Anyatermészettől, így ő visszaveszi.
Ez történt most is és sajnos erre nem készítettem fel Ötöst, így értetlenül és félelemmel telt tekintettel fogta a fejem, mikor a szememből az orromból és a számból is csurdogálni kezdett a vér. (Ma már kűzdöttem is, gyógyultam, ismét vérrel táplálkoztam, ezzel meggyengítve a varázsigét és még Ötöst is visszavittem magammal az emlékeimbe és a tudatalattimba. Ez volt az oka annak, amiért a Föld visszakövetelte a jussát. Méghozzá azonnal)
- Emma! EMMA! - rázott meg Ötös, de nem maradt bennem sok erő, hogy kűzdjek a természettel ezért csak megfogtam a kezét és ennyit mondtam: jól leszek. Szeretlek! De a végére elhalt a hangom és gyengén hanyatlottam le a fiú testére.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
