A story egy kitalált szereplő (Emma) és Ötös (Five Hargreeves) közötti románc kialakulását írja le, kiegészítve a sorozat beli történésekkel-szereplőkkel.
Minden egy pohár kávéval indult...
,, Telljes nyugodtsággal sétáltam ki a kis helyiségből amik...
(A szövegben elszórtan zeneszöveg részletek lesznek, sját fordításom, a fejezet végén igyekszem egy címet sem lehagyni)
(Emma szemszöge) Reggel amint felkeltem leszaladtam vetni egy pillantást Allisonra, hogy biztosan semmi baja se essen, de ő nyugodtan pihent Luther karjaiban, kivel megosztották azt az amúgysem széles ágyat.
Erre elmosolyodtam. Ez volt minden álmom, mióta csak az eszemet tudom. Gyorsan lefényképeztem őket és készítettem reggelit. Mogyorókrémes- pillecukros szendvicsekkel sétáltam vissza Ötös szobájába és elkezdtem keltegetni a fiút. - Ötös - súgtam lágyan a fülébe- reggeli!
Éppen felkelt és a combom kezdte simogatni, míg a szeme a fényt szokta, ekkor egy hangos koppanás az éjjeli szekrényben. - Bizottság? - néztünk aggódva össze, majd kibontottuk az üzenetet
Ma délután 3-kor találkozunk -I-
- Szóljunk a többieknek!- néztem rá a baba apukájára, aki még mindig nem tud semmit. ■■■■
Aggódtam Allisonért, nem akartam, hogy belőle is ilyen szörny legyen, de mindenki jönni akart, így a könyvtárban vártuk a balsorsot.
- És eljött a kiscsalád!- vicsorgott az Intéző amint végignézett a kisebb csoportunkon. - Mit akarsz? - léptem kőzelebb Lilához és a fagyos nőhöz - Ó. Itt a kis szerelmesünk - szorította két ujja közé az arcom- vajon van naplód? És ha van akkor mit írhatsz benne? ,,óh Kedves Naplóm! Találkoztam egy fiúval, ki örömmel világította ki a szívem" -nézett gúnyosan a szemembe. - Jaj, hagyjuk a metaforákat. Te is tudod, hogy egy pillanatba sem tellik és a szíved már rég nincs a helyén.- böktem meg a mellkasát.- tehát mondd, miért jöttél? Egyenesedtem ki, s undorodva néztem Lilara.
- Megkérni, hogy szakíts Ötössel, gyere vissza és ne akadályozd a világvégét.- vázolta az Intézó, majd rágyújtott. - Ti mind a ketten az ellenséggel vagytok? - fogta fel Diego a történéseket - ha ezt tudom el sem hívlak a kávézóba!- bökött dühösen Lilára - Óh szivem.- forgatta meg a szemeit a lány- nem mindig a jófiúk kapják a glóriát. A te hőskomplexusod már beteges.
- Elég! Nem teszem meg amit kértek. - Erre számítottam- fújta ki a füstöt a nő- ezért gyorsan összeköttettem Ötöst magammal - ajándékozott meg a nyertesek mosolyával - M-m mégis k-ki? -dadogtam, hiszen az vagy a családomból volt valaki, vagy egy sorstársam tette, akivel szívesen találkoznék még. - A bátyád unokája- vont vállat- bár már nem találkozhatsz vele, csak a lefelé vezető úton. - Ennél tudunk még lejjebb süllyedni? - néztem rá megvetően- kezdjük akkor
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Hargreeveseket egy védőburokkal védtem le, így ők nem jöhettek nekem segíteni. Természetesen útközben megjelent a Bizottság java Liláék háta mögött, ezzel nem könnyítve a dolgom. Akiket tudtam megöltem, de persze rajtam is volt védővarázs, hiszen a babát semmiképp sem akartam elveszíteni, néhány embert megjelöltem és egy csettintéssel eltörtem a nyaki csigolyájukat.
Hosszabb távon nem tudtam gondolkodni, hiszen Ötös megelégelte a hangtalan ordibálást és a szűntelen golyózáport, s a képességével ki akart jutni. - Ötös! -behúztam Leonnak és leterítettem- ne hátráltass. Ha így folytatod elvérzek!- igyekeztem a leghangosabban mondani, hogy biztosan hallja, de nem hagyta abba.
Az erőm lekötöttem egy fix pontra a padlóban, így a barátom akarata nem nehezített, s gyorsabban tudtam mészárolni a Bizottság alkalmazottjait.
Több társam is megöltem,mire végeztem és Lilaékhoz eljutottam. - Elképesztő!- tapsikolt az Intéző - ó Atyám mondd, vajon azt kapjuk amit megérdemlünk? - néztem sgembe a nővel, ki most a gyermekem apja életével fenyeget.
Vanya kiszabadult és valahogyan sikerült lelassítania az időt, így nekiálltam felbontani a köteléket Ötös és az Intéző között. Baromi sok erőt vett el és időben sem kevés volt, de sikerült. Ekkor Vanya a földre zuhant, ahogyan én is, így egy nagy lökéshullámot kibocsátva magamból.
(Lila szemszöge) Emma összeesett. Anyám kapva az alkalmon gyorsan előkapott egy pisztolyt, s a testvérem hasába eresztett vagy 5 golyót. Ahol a baba növekedett. Ezt még én sem bírtam hideg vérrel és Ötöst is megsajnáltam, ezért az összes erőm összegyűjtve visszatekertem az idő nehéz kerekét, s gyorsan kirúgtam a pisztolyt a számomra már ismeretlenné vált nő kezéből. - Milyen mélyre süllyedünk?! - néztem a szemébe- jaj és igen Anyám- formáltam undorral azt az egy maró szót, mely a szívemben tüskeként élt- azt kapjuk, amit megérdemlünk.
(Emma szemszöge) Az Intéző szíve testéből kiszakadt, s messzire repült, ezzel örök vicsort fagyasztva az érzéktelen nő arcára.
A védőburok lassan, foltokban felszakadt akárcsak az erőm. Lila hozzám szaladt és átkarolt. - Meglőtt. Nem érzed ugye? A hasad, a hasad az nem... nem.. - húzogatta fel a pólót a hasamról- nem vérzik! El sem hiszem!- mosolygott.
Újra együtt voltunk. Lila, én, a baba, Ötös és Hargreeveség. A Bizottság megszűnt, vagyis egyelőre...
Ötös hozzám rohant, felkapott és szorosan magához ölelt. - Útálom, hogy mindent egyedül akarsz elintézni. Ha bajod esik, azt sosem bocsátom meg magamnak. Miért nem engedtél ki? De válasz helyett csak egy gyengéd azonban szenvedélyes csókot kapott.
