A story egy kitalált szereplő (Emma) és Ötös (Five Hargreeves) közötti románc kialakulását írja le, kiegészítve a sorozat beli történésekkel-szereplőkkel.
Minden egy pohár kávéval indult...
,, Telljes nyugodtsággal sétáltam ki a kis helyiségből amik...
( Emma szemszöge) ~Bizottságnál~ Tudtam, ha az alkuba nem megyek bele 2 esélyes jövő vár rám. 1.) A legvalószínűbb, zsarolással és egyéb alljas dolgokkal vesznek rá 2.) Eltesznek láb alöl. Egy pillantás alatt, mindenféle magyarázat nélkül.
Így még jól is jöhetek ki belőle, mivel nem szólnak bele, hogy kivel mit csinálok életben hagyhatok mindenkit. A Babáról szó sem esett, nem fog itt gyilkolni, sem semmi ilyesmi és még egy gyógyír is képben van. Megdobbant a szívem, mikor meghallottam, de nem mutatthattam különösebb érdeklődésem.
Lila nagyon is él, sőt őt már ezelőtt beosztották Diegohoz az elmegyógyba. Nyilván nem bír magával- ezen elmosolyodtam. Vajon Ötös elfelejtett? Azt még nem tudtam, hogy vele mit kezdjek, na meg azon is csodálkozom, hogy Diego nem ismeri meg Lilát és hogy a többiek hol lehetnek nem is tudom.
Kigurultam a kapcsolótáblához. Megint Vanya okozta a világvégét, legalább volt egy kiindulópontom és azt is észrevettem, hogy a felvonuláson kék fények cikáznak egy kerítés környékén, erre pedig összeszorult a szívem - Ötös... - egy könnycsepp folyt le az arcomon. - Hiányzol- suttogtam a levegőbe. Lepörögtek előttem az emlékeim. Az első kávé, a második, a közös, az esték, küldetések, az illata. Mégegy könycsepp.
A táblát tovább nézegetve láttam egy akadást, majd Vanyát egy nővel, egy kisfiút. Mindenkit egy helyen, az Intézőt ahogy golyót eresz mindenkibe. Lila kapta az utolsót, méghozzá szemrebbenés nélkül. Mégis jobban fájt, ahogy Ötöst láttam holtan feküdni, puha haját kócosan, finom ajkait véresen és a smaragdzöld szemeit, melyekbe beleszerettem élettelenül az üres térbe bámulni. ■■■■ Egy kórházi ágyban ébredtem fel. Nem a Bizottságnál voltam, kint az 1900-as években. Hosszú szoknyák és egy fekete bőrű nővér sem. - Hogy rohadj meg - mormogtam az orrom alatt.
-Ó fel is kelt! Jó napot kívánok! Én Mary nővér vagyok, ez pedig a Dallasi kórház. Elmondaná hogy hívják? - tapadt rám egy nővér - Ott a nevem. Miért kérdi? - mutattam a papírra a fejem felett. - Csak az emlékezetét akartam tesztelni- mosolygott a nő. - Az hibátlan és már én is jól vagyok. Hazamehetnék a szerető családomhoz?- kérdeztem már fészkelődve.
- Miután kitölti ezt a nyilatkozatot, már engedjük is útjára!- nyomott az orrom aláegy papírt.
,, Szia Drága! Bocsánatod kérem az esetért, de most kell a szolgálatod. Mary nővér a mi alkalmazottunk, nyugodtan keresd fel galiba esetén. A Hargreeves testvérek szét vannak szóródva a városban feladatod a következő: Megtalálni őket, tenni amit akarsz velük ;) és megelőzni az atombombákat. Lila is a városban van. Köszi, Intéző"
- Köszönöm! -néztem fel és felálltam. A pocakom már eléggé nagy volt. Elindultam ruhát vásárolni és beültem egy fodrászagba, hogy ne lógjak annyira ki az évjáratból.
Az utcákat járva találkoztam először egy úrral akinek megvettem a kocsiját és megindultam a város egyik útján, mikor a következőt láttam meg:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lefékeztem és a hasam fogva sétáltam oda Klausékhoz. Jó volt pár ismerős arcot látni. Bár álcában vagyok, B terv.
- Uram! - kapkodtam a levegőt a nevetéstől - Uram! Jól érzi magát?
Klaus felállt és leporolta magát. - Persze. Hö-felnézett- azta! - Ne vizslasson, zavarba hoz!- kaptam színlelve az arcom elé a kezem.
Egy fehér hosszú szoknya volt rajtam egy fehér felsővel, s egy gyöngysorral. Az újonnan vágott fufrum a szemembe lógott és smink is volt rajtam. Egy napszemüveg díszelgett az orromon és egy kendő a fejemen.
- Tetszik a kegyed stílusa- nyúlt a kezem után, hogy megcsókolhassa, de én kézfogásra nyújtottam - Nagyon ismerős a hangja- rázta meg gyengén a kezem - vagy csupán gyakori - kacagtam fel újból, s a kezem nyújtottam Ben felé ezzel automatikusan leleplezve magam.
- Emma?! - Klaus és Ben - pukedliztem, s feltoltam a szemüvegem. Klaus a nyakamba ugrott, Ben pedig csak megölelt. Majd mind a ketten végigmértek, mire elnevettem magam és színpadiasan körbefordultam.
- Ötös a haját tépné ha látna- vihogott Klaus - Ilyen rossz? - nevettem én is - Na mindegy, gyertek keressük meg a többieket is. Jaj és én Ann vagyok, egy hölgy, akit megbecstelenített egy férfi, ezért terhes és út közben vettetek fel. Mivel engem ugyebár nem teleportáltatok el 2019ből. - Tényleg! -kapott a fejéhez Ben- akkor te hogy.. - Hosszú. Hagyjuk. Ann Mcton.- nyújtottam kezet. - Ann Mcton? Öröm önt megismerni. Klaus Hargreeves. - nevetett fel Klaus - Ann Mcton - nyújtottam kezem Benhez - Ben Hargreeves!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
