Accidentally In love

A bűnös

(Mesélő szemszöge)
Diego éjszaka ért a lakáshoz, s beljebb lépve csak Eliotot és Luthert találta ott.

Éjfél környéke lehetett, az ablakok sötétbe burkolózva díszelegtek a falakon, a sárgás fények pedig halványan súrolták a tapétát, melyeken végigfutottak 2.számú szemei, majd végül testvérén állapodott meg a tekintete. Fáradt volt.

- Holnapra hívj össze egy családi gyűlést. Megtudtam valamit.- ásított egyet, majd ledőlt a keskeny kanapére és azonnal el is aludt. Luther nem tudta mire vélni a kijelentést, vagy talán kérést, igazából testvére szájából ez a két különböző dolog ugyan úgy hangzott, szóval csak egy vállrándítással bólintott majd ő is nyugovóra tért.

~másnap reggel~
Ötös gyengéden rázta meg Emma vállát, majd egy apró puszit adott a homlokára.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt!- nyújtózott egyet a lány

Pár percig még a lassan éledező, harsány színekben pompázó parkot nézték, majd Emma feltápászkodott és egy hatalmasat sóhajtott.
- Ó Istenem, mintha egy dinnye lenne rámkötve!- masszírozta a derekát, bár a hasa még csak egy kisebb dinnyére hasonlított.
- Menjünk vissza Eliothoz!- pattant fel Ötös is és megfogta a lány kezét, ujjaikat összekulcsolva sétáltak a napfényben fürdőzve.

- Nem tudod, hogy az Apátok most hol lehet? - kezdte csendesen a lány.
- Nemhiszem. Gondolom valahol a környéken, miért?- döntötte oldalra Ötös a fejét.
- Csak... megkérdezhetnŵnk, hogy miért akarja megölni az elnököt.- vetette fel Emma
- És ezt szerinted rögtön az orrunkra is köti majd? - nevetett fel Ötös
- Jaj - bökte oldalba könyökével- tudod, hogy nem így gondoltam.- megforgatta szemeit, s felnevetett ő is.

Egy kívülálló azt mondta volna, ha megkérdezik, hogy egy fiatal pár sétál az utcán egymás társaságát élvezve.
Igazából nem is tévedett volna olyan nagyot.

《Luther》
Ahogyan Diego kérte előző nap, testvére összegyűjtötte a család szétszóródott tagjait, bár Allison nem volt otthon, így kellemetlen meglepetésként a férjével futott össze és adta át az üzenetet. Csalódottan és megtörten vonszolta vissza magát a már-már bázissá alakult épületbe.

~aznap délután~
A Hargreeves testvérek már összegyűltek, s 2.számú bánatára sajnos Emma is ott volt.
Előtte nem tudta elmondani a jövő béli eseményeket, ezt már előre tudta, így félrehívta testvérét, aki szokatlanul felszabadult volt ma.

(Ötös szemszöge)
- Ötös! Egy szóra!- biccentett egyet Diego, mire kimentünk a lépcsőházba.
- Mit akarsz? - kérdeztem még mosolyogva, bár örömöm nem tartott sokáig.
- Emma...

- Mi van vele?- hajtottam hátra fejem
- Tegnap a Bizottságnál voltam, és ellógtam a felkészítőről a kapcsolótáblához, aztán p-p-pe pe-..
- Várj. Hogy mi?!- kaptam fel a fejem.

A Bizottságnál?! Mit keresett ez ott. Meg kapcsolótábla, hah ő ahhoz túl együgyű, de hogyan jutott oda?!

- Igen. Lila is él és megint a nyakamra küldték, aztán bemutatott az anyjának és valami videót nézettek meg velem meg még pár emberrel, amiről eljöttem még az elején.-hadarta nagyvonalakban Diegó- és a kapcsolótáblánál megnéztem Kennedy felvonulását és..- akadt el ismét.

- És?! - türelmetlenkedtem. Egyáltalán nem volt kedvem a hülyeségeihez. Megint az elnök...
- És láttam a világvégét- zárta rövidre a férfi.

- Jesszus Diego! Ezért rángattál ki?! Üdv a csapatban!- ráztam meg a fejem.
- Nem- megragadta a vállam és visszarántott- tudom, hogy ki miatt lesz vége a világnak.

- Azt hittem háború lesz- gondoltam vissza az emlékképre
- Nem, nem az lesz. Olyasmi mint az előző, csak most nem...
- Vanya? Mondtam, hogy ő a bomba!- kaptam a fejemhez.
Hogy lehettem ennyire hülye?! Nyilván Vanya lesz az!