A story egy kitalált szereplő (Emma) és Ötös (Five Hargreeves) közötti románc kialakulását írja le, kiegészítve a sorozat beli történésekkel-szereplőkkel.
Minden egy pohár kávéval indult...
,, Telljes nyugodtsággal sétáltam ki a kis helyiségből amik...
(Mesélő szemszöge) Emma a konyhában ülve szürcsölgette kávéját, a kezében forgatva az aznapi friss és ropogós újságot. Ötös álmos hangon a nyakába duruzsolta: - Jó reggelt! Kikapta a lány kezéből a csészét és tágra nyílt szemmel lecsapta a bögrét.
- Április elseje van!!! - beletúrt a hajába és összetrombitálta testvéreit és aggodalmasan vázolta a mai napg fő problémáját, amikor Luther körbenézett. - Hol van Vanya? - Főpróbán, azthiszem 9-től kezdődik az előadása, nem? - bár választ nem kapott átbeszélték a napi tervet, Emmát pedig Ötös bezáratta a saját lakásába Lailával. ■■■■ Emma szemei vörösre sírva duzzadtan virítottak szép arcán, amikor Ötös mellé teleportált. - Vanya kiakadt, de ne aggódj, megoldjuk. Csak tudod, ha nem...- elakadt a fiú hangja, rátette a kerekedő pocakra és mélyen a szerelme szemébe nézett- csak. Szeretlek! - majd elteleportált, ezzel Emmát ismét sírásra ösztönözte. ■■■■ 7.számúban összegyűltek a gyermekkori sérelmek, az elnyomás érzete a koncert miatt és pont ma tudta meg, hogy az első férfi akit szeretett egész eddig börtönben ült és másnak adta ki magát. Csak a koncertbe fektette reményeit, bár érzelmei túlkerekedtek rajta, s az ereje, s csak úgy sugárzott az egész terem.
A Hargreeves testvérek igyekeztek húgukat kiábrándítani és életben is tartani, amikor Allison elsütötte a fegyvert Vanya füle mellett, ami kizökkentette a lányt, így az ereje a Holdba irányult, ezzel felrobbantva a bolygót. ■■■■ Emma lakását körülvette a varázslat, mely gátolta a kijutását, az megszűnt, s a lány kirohant az utcára. Sötét volt már egy ideje, a csillagok csak foltokban látszódtak az égen, amikor egy fehér sugár lövellt a Holdba ezzel darabokra szaggatva azt.
( Emma szemszöge) Na, ha már így több 100 év után eljön a biztos halál, csináljuk rendesen.- gondoltam, s bementem a lakásomba. Felrángattam magamra a rég őrzött fűzőt, bálnacsont abroncsot és egy púder színű selyem- csipke szegélyes ruhában vártam a véget.
Sejtettem, hogy Ötösék valami megoldást keresnek, bár azt is, hogy nincsen rám ideje. Sajnáltam a kis apróságot.
Becsapódtak az első meteoritok, láttam ahogyan egy hatalmas, forró lávaszerű hullám közeledik felém, kitártam karjaim beletörődve a dologba. Hátradőltem... ■■■■ Ötös épp ugrott volna Emmáért, mikor Luther rákiáltott - Nincs rá időnk. Csinálj valamit! A fiú arcán egy könnycsepp csúszott végig, amikor rájött a megoldásra. - Egy körbe! Mindenki! Közeleg!
Így a 6 Hargreeves sikeresen elteleportáltak a jelenből, ezzel szétszórva a család tagjait az 1900-as években.
Ötösnek szörnyű bűntudata volt, lelkét kifacsarták és darabokra tépték abban a pillanatban, mikor szerelmét magára hagyva családját választotta. Az apja talán büszke lenne rá és persze a testvérei az életüket köszönhetik neki, viszont Emma helyén egy hatalmas űr tátongott szívében, melyet senki és semmi nem volt képes kárpótolni. ■■■■ (Emma szemszöge) Kinyitottam a szemeimet. Bassza meg! Túl könnyű lett volna csendben több milliárd emberrel együtt meghalni. Csak ekkor vettem észre, hogy ismét hallom a pulzusainkat. Ismerős volt a hely, könyvek, íróasztal és én. Az forgott a fejemben, vajon Lilával és Ötösékkel mi történhetett, mikor meghallottam egy jellegzetes hangot. A hátam borsódzik ettől a monoton zajtól, mindig is utáltam és már sejtettem, hogy mi vár rám miután az illető végigér a folyosón.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
